Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban J. Dams, A. Ettel, M. Greive és T. Kaiser Csökken a Bundesbank tekintélye című cikkében elemzi a jegybank tekintélycsökkenésének okait. Thilo Sarrazin, a szövetségi bank lemondott elnökségi tagjával kapcsolatos botrány okán vezető közgazdászok élesen bírálták a jegybankot. „A Szövetségi Bank tekintélye sérült. A vita arra emlékeztet, mennyire átpolitizálódott az irányító testület” – mondta el Charles Wyplosz a genfi egyetem közgazdaságtan professzora. A legutóbbi időben az okozott vihart, hogy a szövetségi elnök hivatala közvetítőként beavatkozott a bank ügyeibe és a hírek szerint ők diktálták Sarrazin lemondásának feltételeit. A bank magas rangú munkatársai az elképzelhető legrosszabbként írják le az ott uralkodó hangulatot. Először az Európai Központi Bank államkötvényeket vásárol, majd három hónappal később itt ez a személyzeti probléma. Ez megadta a Bundesbanknak a kegyelemdöfést – véli Stefan Homburg, a hannoveri egyetem professzora. Szerinte Alex Weber jegybankelnök szeretne az Európai Központi Bank elnöke lenni. A bank a politika játékszerévé vált, oda a tekintélye. Most már az európai kormányfők tudják, hogy fogékony a politikai befolyásra. S pontosan ezt várják a központi bank elnökétől.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Silviu Mihai Románia náci pénzzel kívánja szanálni a költségvetést című cikkében tudósít arról a bukaresti elképzelésről, hogy a második világháborús német adósságot most behajtsák Berlinen. Románia rendszerváltás utáni legnagyobb gazdasági válságába süppedt, és a kormány kétségbeesetten keresi annak lehetőségét, miként csökkenthetné a költségvetési hiányt. Elbocsátásokkal és fizetéscsökkentéssel a költségvetési szektorban, áfaemeléssel mindenütt takarékoskodni kényszerülnek. A szükség azonban találékonnyá tesz. Néhány hete arról vitázik Románia, hogy esetleg Németország fizesse vissza Bukarest hatalmas adósságait. Az okok 1939-ig nyúlnak vissza, ekkor kötött gazdasági megállapodást a Román Királyság és a Harmadik Birodalom. Ebben a klíringszerződésben Bukarest vállalta, hogy kész fedezni a német nyersanyagszükséglet jelentős részét. Németország nem devizában, hanem természetben, például vagonokban és fegyverben fizetett. A szerződés kvázi gazdasági függőségben tartotta a térség államait. A háború folyamán meredeken emelkedett a német nyersanyagimport, amit a Birodalom egyre kevésbé tudott ellentételezni. 1944 szeptemberében a német adósság már elérte az egymilliárd birodalmi márkát – véli Radu Golban a téma szakértője. Konzervatív becslések szerint egy viszonylag alacsony, 2,5 százalékos kamattal számolva mai értéken 18,8 milliárd eurót ér. Ez hatalmas összeg, nagyjából akkora, amekkora hitelt egy éve adott az országnak a Nemzetközi Valutaalap (IMF). A média felvetései ellenére a bukaresti pénzügyminisztérium és a jegybank egyelőre nem kívánt hivatalosan megnyilatkozni. Mert félnek a Németországgal fenntartott kapcsolatok megromlásától – vélik bloggerek. S valóban, Bukarest számára komoly problémát jelentene, ha a franciákkal a cigányok kivándorlása miatti feszültségek után egy másik nyugati hatalommal is vitába keverednének.
origo.hu
Magyar Péter a nők elleni erőszak napját alapította meg
