Frankfurter Allgemeine Zeitung (Faz.net)
A konzervatív frankfurti napilap Steinbach el kívánja hagyni a CDU elnökségét című cikkében tudósít a Bundestag-képviselő döntéséről. Steinbach a lappal folytatott beszélgetésben megerősítette, hogy a novemberi pártkongresszuson már nem indul újra ezért a posztért. Egyelőre arról még nem döntött, hogy a Bundestag frakcióelnökségi tagságát megtartja-e.
Mint fogalmazott, egy ideje az az érzése, hogy ő csupán pártja „konzervatív fügefalevele” vagy alibije. Megérzését igazolva látja a CDU mostani politikájában. Az elnökségi ülésen bírálta, ahogyan a párt és a frakcióvezetés bánt Thilo Sarrazinnal, a Bundesbank elnökségi tagjával. Steinbach utalt a kancellár első nyilatkozataira, amikor élesen kritizálta Sarrazint. Steinbach álláspontja szerint ez az ügy – a bevándorlás és az integráció problémája – a CDU politikájának stratégiai kérdéseit érinti.
Ugyanezen az ülésen Steinbach védelmébe vette az elüldözöttek szövetségének két elnökségi tagját, akiket azzal vádolták, hogy relativizálták Németország világháborús felelősségét. Az ülés után Steinbachnak csak azt a megjegyzését idézték, amikor kijelentette, hogy 1939 márciusában először Lengyelország mozgósított.
Die Welt (Welt.de)
A konzervatív berlini napilap A berlini kompetenciavita megbénítja a német EU-politikát című cikkében tudósít egy diplomata hazahívásának hátteréről, amit eredetileg ünnepi búcsúrendezvénynek szántak az előkelő Avenue de Brésilon. A vendéglátónak, Edmund Duckwitz német nagykövetnek azonban nincs oka az ünneplésre.
A brémai kereszténydemokrata diplomatát meglepte, hogy akarata ellenére szűk három év után visszarendelték a brüsszeli német EU-képviselet éléről. Az visszahívás módja és az utód személye felháborította a berlini és a brüsszeli kereszténydemokratákat. Peter Tempel ugyanis korábban Günter Verheugen (SPD) uniós ipari biztos kabinetvezetője volt, és szociáldemokratának számít. Duckwitz a legfontosabb német nagykövet volt, számtalan uniós megállapodást készített elő, a kancellár személyes kívánsága volt a kinevezése, és Merkel kérésére adta fel a NATO nagyköveti posztját. A távozás oka, hogy a liberális tárcavezető azzal gyanúsította, hogy a miniszter és a minisztériuma érdekeit túl kevéssé vette figyelembe.
A német uniós képviselet számára évek óta komoly nehézséget okoz, hogy a kancellári hivatal és a külügy a posztok és a befolyás miatt veszekszik. Abszurd színjáték, ami csak rosszabb lett a kereszténydemokrata–liberális koalíció tavalyi megalakulása óta. Előfordul, hogy a kancellári hivatal munkatársai Brüsszelben megállapodnak valamiről, melyről hosszú ideig nem értesítik a brüsszeli követséget. Ráadásul gyakran a német képviselők túl későn kapnak utasítást Berlinből. Miközben más országok már keresik a megnyerhető szövetségeseket, addig a berlini minisztériumban és a 16 tartományban még az álláspontok egyeztetése zajlik. Csak a szövetségi minisztériumokban 58 osztály foglalkozik uniós kérdésekkel. A kompetenciák káosza lehetetlenné teszi a gyors döntéseket.
Az új nagykövet időközben munkába állt: most a kereszténydemokrata politikusok helyettesét, a gazdasági minisztériumból érkezett Guido Peruzzót nevezték ki, aki SPD-tag.
Számos CDU-politikus azon háborog, hogy ők kormányoznak, és mégis két szocialista irányítja a legfontosabb német nagykövetséget, ezért szerintük személyzeti politikájuk nem egyéb, mint egy „disznóól”.
Több kereszténydemokrata politikus megpróbálta megakadályozni a gazdasági miniszter döntését. Gunther Krichbaum (CDU), a Bundestag Európa-bizottságának vezetője szerint szerencsétlen, ha a magas rangú pozíciók kiosztásánál nem figyelnek a pártpolitikai kiegyensúlyozottságra. A brüsszeli EU-képviselet az egyik ilyen abszolút kulcspozíció.
origo.hu
Napi balfék: David, repülni hív a magas ég!
