Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák lap Radikális jobboldali pártok: Törökország belépése „drámai tévút” című cikkében tudósít a szombati bécsi találkozóról. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és számos európai radikális alakulat a jövőben össze kívánja hangolni az unió politikai tévútjaival szembeni együttműködését – fogalmazott Heinz-Christian Strache (FPÖ) pártelnök szombaton, egy kétnapos bécsi konferencián. A rendezvényen magukat képviseltető pártok első közös fellépése egy uniós polgári aláírásgyűjtés lenne, mellyel Törökország uniós csatlakozását kívánják megakadályozni.
Európa drámai tévútra lépne, ha nem európai országokat is felvennének az EU-ba – nyilatkozta Strache a Belgiumból, Dániából, Svédországból, Olaszországból és Szlovákiából érkezett vendégekkel közösen tartott sajtótájékoztatón. „Ez az Európai Unió vége lenne. Ez egy európai–ázsiai–afrikai unió kezdete lenne, ami teljesen ellentétes az európai békeelképzelésekkel és ezért nem szabad megengedni.” Egy összeurópai polgári kezdeményezéssel kívánnak élni egy, a lisszaboni szerződéssel megnyitott lehetőséggel. A 2009. december 1-jén életbe lépett lisszaboni szerződés alapján számos tagállam egymillió polgára törvényjavaslatot terjeszthet elő. Arra a kérdésre ugyanakkor még nem született válasz, mit jelent pontosan a számos tagállam.
A bécsi találkozón Andreas Mölzeren, a szabadságpárti EP-képviselőn kívül rést vett az olasz Fiorello Provera, a Rómában kormányzó Északi Liga és Morten Messerschmidt a Dán Néppárt (DF) brüsszeli képviselője, Bruno Valkeniers a belga Flamand Érdek pártjának elnöke, illetve megalapítója Filip Dewinter. Ott volt továbbá August Lang a Szlovák Nemzeti Párt államtitkára és Kent Ekeroth a Svéd Demokraták táborából. A rendőrség által biztosított konferencia ellen előtt közel harmincan tiltakoztak a szélsőbaloldali Szocialista Baloldali Párt (SLP) aktivistái.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap A németeket 45 órás munkahét fenyegeti című cikkében ismerteti egy meghatározó gazdaságkutató intézet meglepő előrejelzését. Ulrich Blum vezető közgazdász azzal számol, hogy a jövőben a németeknek lényegesen több időt kell eltölteniük az irodákban. „Egyes szakmákban már most is rendkívül sokat dolgoznak. A jövőben a 43-45 órás munkahét egyre inkább mindennaposnak számít majd” – nyilatkozta a Hallei Gazdaságkutató Intézet (IWH) vezetője a lapnak. Csúcsidőben akár 50 órás munkahét is elképzelhető szerinte.
Blum a munkaidő növekedését a nyugdíjkorhatár 67 évre emelésében látja. Mint mondja, lehetetlen nehéz fizikai munkát ebben az életkorban végezni. Ezért 50 és 55 között a munkavállalókat át kell majd képezni. Egy tetőfedő például megszerezheti az idősgondozói végzettséget. Az egyik alapvető probléma, hogy a továbbképzés az érintett személyt kivonja a munkából. Az állam ugyanakkor nincs abban a helyzetben, hogy a foglalkoztatottakat az átképzés alatt támogassák. „Ezért a munkavállalónak az előző években a munkaidőkontóján némi puffert kell felépítenie, amit ebben az időszakban felhasználhat” – nyilatkozta Blum.
A közgazdász ezért a biztosítástechnikai szempontok alapján az úgynevezett életmunkaidő kontó bevezetését javasolja. „Egy ilyen modell a munkahelyeket sokkal biztosabbá teszi a válságokkal szemben” – fogalmazott Blum, aki hozzátette: a válság Németországot igen tanulékonnyá tette és megmutatta a gazdaság mire képes jóval rugalmasabb munkaidőmodellekkel. Az eredményekben fontos szerepet játszott a rövidített munkaidő. Ez lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy alkalmazottaikat ideiglenesen rövidebb, vagy hosszabb ideig kivonják a munkából. A Szövetségi Munkaügyi Ügynökség ebben az időszakban átveszi az érintett nettó bérének jelentős részét. „A rövidített munkaidő éppen úgy hatott, mint a munkaidőkontó leolvasztása – azonban ennek terheit az állam viselte”, nyilatkozta Blum. A közgazdász álláspontja szerint a rugalmasabbá tétel útját tovább kell járni. A közgazdász azonban óvott attól, hogy a munkaidőt lényegesen tovább növeljék: „50 óra azonban nem lehet általános, mert egy ilyen magas penzum esetében jelentősen csökken a teljesítmény.”
Orbán Viktor: Három év alatt közel 40 százalékos minimálbér-emelés