Ecuadori puccskísérlet: így dolgoznak a „gazdasági bérgyilkosok” és a „sakálok”

Luis Gallegos, az Egyesült Államok quitói nagykövete pénteken cáfolta azokat a vádakat, miszerint országa állt volna a csütörtöki rendőrzendülés hátterében. A spanyol El Mundónak adott interjúban tagadta a venezuelai Hugo Chávez és a bolíviai Evo Morales vádjait, hogy országának bármi köze lett volna a zendüléshez. A diplomata azonban nem reagált honfitársa, a „gazdasági bérgyilkos” John Perkins könyvében is megfogalmazott állításaira, aki szerint befolyásos amerikai nagy- vagy olajvállalatok érdekei ellen való, amit Rafael Correa „művel” Ecuadorban.

A Washingtonból nyilatkozó Gallegos így érvelt: elmúltak a nyolcvanas évek, amikor az Egyesült Államok a latin-amerikai térségben valóban beavatkozott az egyes országok politikai eseményeibe, ha nem az érdekeinek megfelelő folyamatok indultak meg. Gallegos örömét és elégedettségét fejezte ki, hogy a világ államai ilyen gyorsan és határozottan kiálltak Ecuador törvényesen megválasztott elnöke mellett.

Gallegos légből kapottaknak nevezte még azokat a feltételezéseket is, amelyek azt állítják, hogy maga Correa szervezte volna meg saját elrablását, de még kiszabadítását is.

Így dolgoznak a „gazdasági bérgyilkosok” és a „sakálok”

A liberális El Mundónak a floridai Miamiban nyilatkozó John Perkins állításai viszont több mint meghökkentőek, különösen azért, mert amerikai állampolgárként mondta azt, amit. A gazdasági bérgyilkos (economic hitman) ugyanis a CIA és egy másik, kevésbé ismert titkosszolgálat – Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) – megbízásából nagyvállalatok érdekeit képviselve kutat fel olyan országokat, ahol olajat vagy nekik fontos nyersanyagok találhatók. Ezután megvesztegetik az illető ország kormányát, hogy vegyen föl hiteleket (a Világbanktól) – erejüket jóval meghaladó mértékben, és irreális kamatokkal –, hogy a kiszemelt ország infrastrukturális befektetéseket rendeljen meg amerikai vállalatoktól. Perkins két konkrét példát hozott föl: az egyesült államokbeli Halliburtont és a szintén amerikai Bechtelt. Az adósságokban úszó ország ezután kénytelen potom áron túladni értékes nyersanyagain. A hiteleket viszont nem a Világbanknak fizetik vissza, hanem az említett vállalatoknak.

Ha nem működik ez a módszer, akkor lépnek színre a „sakálok”: puccsokat készítenek elő, vagy az ország szétzilálására szerveznek lejárató kampányokat. 1954-ben így járt a Guatemalában megbuktatott Jacobo Arbenz, a meggyilkolt ecuadori elnök, Jaime Roldós (1981), és ugyanabban az évben a szintén „halálba segített” panamai elnök, Omar Torrijos.

2002-ben a venezuelai elnökre, Hugo Chávezre is hasonló sors várt volna, de nem sikerült a terv.

Correa elmondta Perkinsnek, hogy olvasta a könyveit – Egy gazdasági bandita vallomásai –, és nála is jártak a gazdasági bérgyilkosok, hogy lefizessék és megfenyegessék. Correa elmondta a volt gazdasági banditának, hogy mindkét ügynökfajtából vannak Ecuadorban.

Perkins aggódik Correa életéért

Perkins reméli, hogy Obama kormányzása alatt megváltozik ez a rendszer, de nem nagyon bízik benne. Ecuador elnöke ugyanis bár a XXI. századi szocializmus kísérleti terepének tekinti országát, kapitalista eszközökkel akar segíteni országán. Ezért kötötte ki, hogy több pénzt akar az országában kitermelendő olajért, és az 1998-as új alkotmányt átdolgozva rögzítette benne, hogy a természetnek vannak jogai, amit tiszteletben kell tartani. Ezt az olajvállalatok nehezen tudják elfogadni, és Perkins nagyon aggódik Correa életéért.

Az interjú Perkinsszel – spanyolul http://www.elmundo.es/america/2010/09/30/noticias/1285883160.html