Képek és gondolatok az élet sötétebb és napfényesebb tájairól

Mirtse Zsuzsa író, költő nehezen skatulyázható alkotó, először az Égforgató csodagyűrű című mesekönyve jelent meg Jankovics Marcell képeivel 2004-ben, a Méry Ratio Kiadó gondozásában. Ezt követte 2007-ben a Lovagkór című, felnőtteknek szóló, ironikusan áterotizált epizódregény, ugyancsak Jankovics Marcell készített hozzá tusrajzokat, szintén a Méry Ratio gondozásában. Az idei könyvhéten szinte egyszerre látott napvilágot az Idő és mérték című verseskönyve a Napkút Kiadó költő-műfordító vezetője, Szondi György természetfotóival illusztrálva, valamint a Fogadó a Négy Macskához című regénye.

– Az író antológiák, általa szerkesztett kötetek mellett eddig négy, önálló, egymástól tartalomban, stílusban, műfajban erősen különböző könyvvel jelentkezett. Szándékosan történt így?
– Ameddig lehet, nem akarom, hogy egyetlen műfajra, egyetlen írói szerepre skatulyázzanak, ezért is muszáj volt egy nagyon komoly és egy nagyon vidám könyvet írnom – egyszerre!

– Kulcsversnek tartom a Te már ott vagyok… című filozofikus halálversét.
– Jaj, ez nem halálvers, csak… izgatnak az emberi kapcsolatok, minden formájukban. Gyakran nincs párbeszéd, elbeszélünk egymás mellett. Nem tudjuk számunkat, személyünket. Nem tudjuk a helyünket. Az első ciklus címe provokatív: Poliamoria – központozott szeretők. Ez a kapcsolati disszonanciák, mondhatni, hogy „szakítós versek” gyűjteménye. A második verscsoport címe: Sosemvolt levelek – idő és mérték. Olyan emberekkel folytatott virtuális levelezéseimet öntöttem versformába, akik így vagy úgy, de nagyon sokat jelentenek nekem. Anna Ahmatova például, na nem az ő modorában, de a vers mégis a két női lélek egymásban való túlélése, összekapcsolódása… Sok mindenki sorra kerül, nemcsak régi idők dalnokai, mint Hölderlin, hanem kortársak is, alkotók, barátok. De soha nem az ő stílusukban játszom, nem lopunk, kérem szépen, inkább fejet hajtunk előttük. A harmadik ciklus a Tizenhét kocka – elhagyott (játszó)tereink alcímmel, ezek a versek elvileg haikuk, de nem szeretem őket így nevezni, sokkal inkább belvárosi tripláknak, mert a városi létezés a meghatározó elem, amelyben élünk.

– A másik új kötet, a Fogadó a Négy Macskához regény, ha másban nem, a játékosságban mégiscsak hasonlít a versek világához. Vagy tévednék?
– Amikor már nagyon biztos volt, hogy ez a verseskötet meg akar születni bennem, szeretném már elengedni magamból, az jutott eszembe: vigyázz, megint belezárnak egy újabb selyemdobozba! Kellene tehát valami más, valami nagyon életközpontú, vicces, mégis szerethető értékrendű könyv, amelyet bedobsz a hátizsákodba, és örömmel tudod olvasni nyaralás közben is. Szerettem volna megmutatni, milyen is egy az egyben Mirtse Zsuzsa. A Fogadó a Négy Macskához című könyv, ha úgy tetszik, naplóregény. A Ciceró Könyvkiadó kiadásában jelent meg. Ez a saját életem. Semmit nem változtattam rajta, elég bolondos az önmagában is. Korábbi munkáim miatt számtalan fura visszajelzést kaptam, amelyekből kiderült, összetévesztenek engem a műveimmel és a hőseimmel. A Lovagkór című, finoman, áttételesen erotikus könyvem kapcsán tettek fel egyesek olyan olvasói kérdéseket, amelyektől muszáj volt nevetnem. Nos, akkor vállaljam fel, milyen is vagyok valójában. Ez a regény az én életem. A Fogadó a Négy Macskához című könyvnek vannak előképei, picikét így ír Gerald Durrell a Családom és egyéb állatfajtákban, Brunella Gasperini Én és Ők, Mi és ők stb. című regényeiben. Úgy gondoltam, bolondos írónőből van hazai termék is. Reményeim szerint munkám hiánypótló termékké válik.