– Az író antológiák, általa szerkesztett kötetek mellett eddig négy, önálló, egymástól tartalomban, stílusban, műfajban erősen különböző könyvvel jelentkezett. Szándékosan történt így?
– Ameddig lehet, nem akarom, hogy egyetlen műfajra, egyetlen írói szerepre skatulyázzanak, ezért is muszáj volt egy nagyon komoly és egy nagyon vidám könyvet írnom – egyszerre!
– Kulcsversnek tartom a Te már ott vagyok… című filozofikus halálversét.
– Jaj, ez nem halálvers, csak… izgatnak az emberi kapcsolatok, minden formájukban. Gyakran nincs párbeszéd, elbeszélünk egymás mellett. Nem tudjuk számunkat, személyünket. Nem tudjuk a helyünket. Az első ciklus címe provokatív: Poliamoria – központozott szeretők. Ez a kapcsolati disszonanciák, mondhatni, hogy „szakítós versek” gyűjteménye. A második verscsoport címe: Sosemvolt levelek – idő és mérték. Olyan emberekkel folytatott virtuális levelezéseimet öntöttem versformába, akik így vagy úgy, de nagyon sokat jelentenek nekem. Anna Ahmatova például, na nem az ő modorában, de a vers mégis a két női lélek egymásban való túlélése, összekapcsolódása… Sok mindenki sorra kerül, nemcsak régi idők dalnokai, mint Hölderlin, hanem kortársak is, alkotók, barátok. De soha nem az ő stílusukban játszom, nem lopunk, kérem szépen, inkább fejet hajtunk előttük. A harmadik ciklus a Tizenhét kocka – elhagyott (játszó)tereink alcímmel, ezek a versek elvileg haikuk, de nem szeretem őket így nevezni, sokkal inkább belvárosi tripláknak, mert a városi létezés a meghatározó elem, amelyben élünk.
– A másik új kötet, a Fogadó a Négy Macskához regény, ha másban nem, a játékosságban mégiscsak hasonlít a versek világához. Vagy tévednék?
– Amikor már nagyon biztos volt, hogy ez a verseskötet meg akar születni bennem, szeretném már elengedni magamból, az jutott eszembe: vigyázz, megint belezárnak egy újabb selyemdobozba! Kellene tehát valami más, valami nagyon életközpontú, vicces, mégis szerethető értékrendű könyv, amelyet bedobsz a hátizsákodba, és örömmel tudod olvasni nyaralás közben is. Szerettem volna megmutatni, milyen is egy az egyben Mirtse Zsuzsa. A Fogadó a Négy Macskához című könyv, ha úgy tetszik, naplóregény. A Ciceró Könyvkiadó kiadásában jelent meg. Ez a saját életem. Semmit nem változtattam rajta, elég bolondos az önmagában is. Korábbi munkáim miatt számtalan fura visszajelzést kaptam, amelyekből kiderült, összetévesztenek engem a műveimmel és a hőseimmel. A Lovagkór című, finoman, áttételesen erotikus könyvem kapcsán tettek fel egyesek olyan olvasói kérdéseket, amelyektől muszáj volt nevetnem. Nos, akkor vállaljam fel, milyen is vagyok valójában. Ez a regény az én életem. A Fogadó a Négy Macskához című könyvnek vannak előképei, picikét így ír Gerald Durrell a Családom és egyéb állatfajtákban, Brunella Gasperini Én és Ők, Mi és ők stb. című regényeiben. Úgy gondoltam, bolondos írónőből van hazai termék is. Reményeim szerint munkám hiánypótló termékké válik.
origo.hu
Órákon belül fehérbe borulhat Budapest
