Kultúrharc?

A Focus beszámol arról a javaslatról, mely költségvetési megfontolásból tervezi a német katonai elhárítás felszámolását. A Neue Zürcher Zeitung szerint egy új kultúrharc tombol Svájcban a hagyomány és a nyitottság eszméje között.

Focus (focus.de)

A müncheni hírmagazin Kényszertakarékosság a katonai elhárításnál című cikkében tudósít a meglepő megszorítási javaslatokról. A magazin értesülése szerint a Katonai Elhárító Szolgálat (MAD) munkatársait felosztanák a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) (külföldi felderítés), valamint a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) (belföldi elhárítás) között. A koalíciós partnerek titokban működő költségvetési bizalmi grémiuma kedden megbízást adott a javaslat felülvizsgálatára. Az ott kötött megegyezés szerint a bizalmi grémium arra kéri a szövetségi kormányt, hogy vezesse át az MAD feladatait a BND-hez és a BfV-hez a hatékonyságnövelés és a költségvetés terheinek csökkentése érdekében, és dolgozzon ki egy ennek megfelelő koncepciót. Ezzel egy időben az eddigi MAD-feladatokat vessék alá kritikus felülvizsgálatnak abból a célból, hogy középtávon bizonyíthassák, milyen takarékossági hatásai lennének a lépésnek a szövetségi költségvetésben. Az SPD, a Zöldek és a Baloldali Párt tartózkodott a javaslattal kapcsolatban. A Katonai Elhárító Szolgálat székhelye Köln és a Bundeswehr felügyelete alá tartozik. Fő feladata a katonai kémelhárítás és a külföldön tevékenykedő német csapatok biztosítása. A kölni központban, a berlini kihelyezett irodában, valamint további tizenkét telephelyen közel 1300 MAD-munkatárs dolgozik Németországban. A titkosszolgálat évente mintegy 65 millió eurójába kerül a Bundeswehrnek.

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)

A konzervatív zürichi napilap Új „kultúrharc” Svájcban című cikkében elemzi a svájciak országos választási szokásainak hátterét. A politikai vitákban egyre fontosabbá válik a hagyomány és a nyitás kulturális küzdelme. Ebből a fejlődésből elsősorban a néppárt (SVP) és a Zöldek profitáltak, miként egy 2007-es választásokról készült tanulmányból kiderül. Georg Lutz, a tanulmány kiadója, a lausanne-i egyetem Szociális Tudományok Kompetencia Központjának munkatársa és Pascal Sciarini, a genfi egyetem kutatója pénteken – egy évvel a következő nemzetgyűlési választások előtt – új „kultúrharcról” beszélt. A hagyományokat követők és az izolacionisták az egyik oldalon, a politikai és a társadalmi nyitás hívei a másikon gyakorolnak mind nagyobb nyomást a választói magatartásra. Ezzel szemben a „klasszikus” társadalmi és gazdasági ellentétek, az állam és a piac szerepéről zajló vita, az újraelosztás és a szociális igazságosság kérdése a választásoknál háttérbe került. Ezt mutatja az a vizsgálat, amit 4400 választó és 1700 jelölt megkérdezése alapján készítettek a 2007-es voksolást követően.

Az új „kultúrharcban” a viszonylag jól kereső szocio-kulturális specialisták, mint a tanárok, vagy a szociális munkások a Zöldek és a szocialisták soraiban gyülekeznek. Ők támogatják a külföldiek integrációját és a politikai és társadalmi nyitást. Munkások, alkalmazottak, vagy iparosok, akik aggodalommal figyelik a nyitást, magasba emelik a hagyományt, ők a néppártnál találnak otthonra. Teszik ezt annak ellenére, hogy az SVP a gazdasági és szociális érdekeiket nem képviseli. A liberálisoknak és a kereszténydemokratáknak ezzel szemben nehéz ebben a kultúrában magukat profilírozni. A 2011-es választásokon minden attól függ, milyen konfliktusok nyomják rá bélyegüket a politikai vitákra, fogalmazott Lutz. Az összes svájci párt közül 2007-ben a legnagyobb választói potenciállal a Zöldek rendelkeztek, ezt azonban csak rosszul tudták kiaknázni. A párt elsősorban fiatalokat tud megszólítani, a körükben azonban alacsony a részvételi hajlandóság. A többi párt ugyan kisebb mozgósítható potenciállal rendelkezik, de azt jobban tudja aktivizálni. Így a szocialisták, akiknek a potenciálja nagyjából lefedi a Zöldekét, elsősorban az idősebb választókra és a szakszervezeti tagokra támaszkodhat.

A néppárt háromnegyed részben ki tudta meríteni reménybeli szavazóinak táborát. A pártok politikai elitje – elsősorban az SVP, a szocialisták és a Zöldek – általában szélsőségesebb álláspontot képviselnek, mint a választóik. Ez a szakadék azonban nem árt a pártoknak, éppen ellenkezőleg. Gyakran választanak az emberek szélsőségesebb pozíciókat, mint amit maguk képviselnek. Ezt abban a reményben teszik, hogy a pártok bizonyos ügyeket legalább az általuk kívánt irányba mozdítanak majd.