Kultúrharc?

A Focus beszámol arról a javaslatról, mely költségvetési megfontolásból tervezi a német katonai elhárítás felszámolását. A Neue Zürcher Zeitung szerint egy új kultúrharc tombol Svájcban a hagyomány és a nyitottság eszméje között.

2010. 10. 30. 8:58
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Focus (focus.de)

A müncheni hírmagazin Kényszertakarékosság a katonai elhárításnál című cikkében tudósít a meglepő megszorítási javaslatokról. A magazin értesülése szerint a Katonai Elhárító Szolgálat (MAD) munkatársait felosztanák a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) (külföldi felderítés), valamint a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) (belföldi elhárítás) között. A koalíciós partnerek titokban működő költségvetési bizalmi grémiuma kedden megbízást adott a javaslat felülvizsgálatára. Az ott kötött megegyezés szerint a bizalmi grémium arra kéri a szövetségi kormányt, hogy vezesse át az MAD feladatait a BND-hez és a BfV-hez a hatékonyságnövelés és a költségvetés terheinek csökkentése érdekében, és dolgozzon ki egy ennek megfelelő koncepciót. Ezzel egy időben az eddigi MAD-feladatokat vessék alá kritikus felülvizsgálatnak abból a célból, hogy középtávon bizonyíthassák, milyen takarékossági hatásai lennének a lépésnek a szövetségi költségvetésben. Az SPD, a Zöldek és a Baloldali Párt tartózkodott a javaslattal kapcsolatban. A Katonai Elhárító Szolgálat székhelye Köln és a Bundeswehr felügyelete alá tartozik. Fő feladata a katonai kémelhárítás és a külföldön tevékenykedő német csapatok biztosítása. A kölni központban, a berlini kihelyezett irodában, valamint további tizenkét telephelyen közel 1300 MAD-munkatárs dolgozik Németországban. A titkosszolgálat évente mintegy 65 millió eurójába kerül a Bundeswehrnek.

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)

A konzervatív zürichi napilap Új „kultúrharc” Svájcban című cikkében elemzi a svájciak országos választási szokásainak hátterét. A politikai vitákban egyre fontosabbá válik a hagyomány és a nyitás kulturális küzdelme. Ebből a fejlődésből elsősorban a néppárt (SVP) és a Zöldek profitáltak, miként egy 2007-es választásokról készült tanulmányból kiderül. Georg Lutz, a tanulmány kiadója, a lausanne-i egyetem Szociális Tudományok Kompetencia Központjának munkatársa és Pascal Sciarini, a genfi egyetem kutatója pénteken – egy évvel a következő nemzetgyűlési választások előtt – új „kultúrharcról” beszélt. A hagyományokat követők és az izolacionisták az egyik oldalon, a politikai és a társadalmi nyitás hívei a másikon gyakorolnak mind nagyobb nyomást a választói magatartásra. Ezzel szemben a „klasszikus” társadalmi és gazdasági ellentétek, az állam és a piac szerepéről zajló vita, az újraelosztás és a szociális igazságosság kérdése a választásoknál háttérbe került. Ezt mutatja az a vizsgálat, amit 4400 választó és 1700 jelölt megkérdezése alapján készítettek a 2007-es voksolást követően.

Az új „kultúrharcban” a viszonylag jól kereső szocio-kulturális specialisták, mint a tanárok, vagy a szociális munkások a Zöldek és a szocialisták soraiban gyülekeznek. Ők támogatják a külföldiek integrációját és a politikai és társadalmi nyitást. Munkások, alkalmazottak, vagy iparosok, akik aggodalommal figyelik a nyitást, magasba emelik a hagyományt, ők a néppártnál találnak otthonra. Teszik ezt annak ellenére, hogy az SVP a gazdasági és szociális érdekeiket nem képviseli. A liberálisoknak és a kereszténydemokratáknak ezzel szemben nehéz ebben a kultúrában magukat profilírozni. A 2011-es választásokon minden attól függ, milyen konfliktusok nyomják rá bélyegüket a politikai vitákra, fogalmazott Lutz. Az összes svájci párt közül 2007-ben a legnagyobb választói potenciállal a Zöldek rendelkeztek, ezt azonban csak rosszul tudták kiaknázni. A párt elsősorban fiatalokat tud megszólítani, a körükben azonban alacsony a részvételi hajlandóság. A többi párt ugyan kisebb mozgósítható potenciállal rendelkezik, de azt jobban tudja aktivizálni. Így a szocialisták, akiknek a potenciálja nagyjából lefedi a Zöldekét, elsősorban az idősebb választókra és a szakszervezeti tagokra támaszkodhat.

A néppárt háromnegyed részben ki tudta meríteni reménybeli szavazóinak táborát. A pártok politikai elitje – elsősorban az SVP, a szocialisták és a Zöldek – általában szélsőségesebb álláspontot képviselnek, mint a választóik. Ez a szakadék azonban nem árt a pártoknak, éppen ellenkezőleg. Gyakran választanak az emberek szélsőségesebb pozíciókat, mint amit maguk képviselnek. Ezt abban a reményben teszik, hogy a pártok bizonyos ügyeket legalább az általuk kívánt irányba mozdítanak majd.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.