Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilapban Michael Martens Végül is nem hívják Michael Özilnek című cikkében foglalkozik a németországi törökök integrációjáról a Törökországban zajló vitával. Christian Wulff szövetségi elnök hétfőn hosszú útra indult. Egy egész munkahetet tölt Törökországban, melynek alakulása döntő lehet a németországi muzulmánok integrációjának sikeréhez. Pontosan ezért eltérő Wulff utazása ankarai nézőpontból is a megszokott államfői látogatásoktól. A politikus kedden nemcsak a kormányfővel és az államfővel fog találkozni, hanem számos jelentős társadalmi csoport képviselőjével is tárgyal majd. Köztük a Diyanet, a befolyásos vallási hivatal vezetőjével is, valamint egyetemistákkal, a civil társadalom és a keresztény kisebbség képviselőivel. A legutolsó napon I. Bartholomaiosszal, Konstantinápoly ökumenikus pátriárkájával, az ortodox keresztények formális fejével tárgyal.
Mindeközben Törökországban a Németországban és a német válogatottban játszó Mesut Özil kapcsán saját integrációs vita zajlik. Már a labdarúgó-világbajnokság alatt úgy kommentálták Özil játékát, mint valakiét, aki közéjük tartozik, csak éppen rossz mezben focizik. Legkésőbb a török nézők dühödt füttyei óta, amikor a berlini német–török találkozón a hazaárulónak tekintett Özil labdaérintéseit honorálták, a vitát már nem a lapok sportoldalain, hanem a politikai részeken vívják. A legtöbb kommentátor számára kellemetlennek tűnt a fütyülő nézők berlini sportszerűtlensége. „Lehet, hogy ez nem tetszik a törököknek, ha Európa egyik legnagyobb tehetsége Németország mellett és Törökország ellenében dönt, de ez az, amit integrációnak neveznek” – fogalmazott Ibrahim Kalin vallástudós. Az Akam című lap igen kétértelmű módon vette védelmébe, ha valaki olyan ország színeiben játszik, melynek még a himnuszát sem tudja elénekelni: azért nem ő a felelős, hanem a gazdasági körülmények. Azok, akik ilyen szegényes körülményeket teremtettek, azokat kellene felelősségre vonni. Egy másik kommentátor a Törökországban focizó brazil játékos, Marco Aurelio esetére hívta fel a figyelmet, aki kénytelen volt felvenni a Mehmet keresztnevet. A szurkolók hálásak lehetnek a németeknek, hogy Özilt nem kötelezték neve németesítésére. Ma ugyanis már akár Michaelnek is hívhatnák. A többséggel csak Levent Kizil, a török labdarúgó-szövetség elnökségének volt tagja szállt vitába. Kijelentette, labdarúgó-funkcionáriusként szomorú és törökként dühös, hogy Özil érdektelenségét jelezte a török szövetség ajánlatával szemben.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív berlini napilap Németország meghajol a francia nyomás előtt című cikkében tudósít Angela Merkel és Nicolas Sarkozy alkujáról. Párizs és Berlin megállapodott a deficithatárok megsértőivel szemben alkalmazandó büntetésekről. Szankciókat akkor fognak elfogadni, ha egy figyelmeztetett tagállam nem teszi meg a szükséges lépéseket, hogy leépítse az adósságait, nyilatkozta Angela Merkel a Nicolas Sarkozyvel hétfőn Deauville-ben tartott találkozója után. Eközben az uniós pénzügyminiszterek Luxembourgban szintén a stabilitási paktum megszigorításáról egyeztettek. A két legnagyobb uniós tagállam hónapokon keresztül ellentétes álláspontokat képviselt a kérdésben. Németországot Hollandia és Finnország támogatta, Franciaország Spanyolország és Olaszország pártfogására számíthatott. Berlin támogatta az uniós biztost, aki automatikusan szerette volna a szankciókat elkezdeni. Ez együtt járt volna a bizottság szerepének megerősítésével, amin a pénzügyminiszterek már csak nehezen tudtak volna változtatni. A mostani megegyezés szerint, mint eddig is, az EU pénzügyminiszterei fokozatosan léptetnek életbe egyre szigorúbb intézkedéseket.
A javasat lényege 2013-ig, a mentőcsomag kifutásáig megteremteni a gyors válaszlépések lehetőségét a szerződések lehető legkisebb módosításával, nyilatkozta Merkel. Sarkozy megígérte Merkelnek, hogy ellentételezésként Németországot támogatni fogja a szerződés szigorításában. A szövetségi kormány szeretné az uniós szavazati jog ideiglenes megvonásával is jobb belátásra bírni a költségvetési hiányt elengedő államot. Ezen felül Németország szeretne kidolgoztatni egyfajta csődeljárást az ingadozó euróövezeti tagállamok számára, melyben a magánhitelezőknek is részt kellene vállalniuk. Herman Van Rompuynak, az EU elnökének Merkel és Sarkozy akarata szerint 2011 márciusáig konkrét javaslatokat kell kidolgoznia a szükséges szerződésmódosításokra. A szigorúbb adósságszabályozással az EU le kívánja vonni a görög adósságfiaskó és az év eleji euróválság tanulságait. A politikai megállapodást a minisztereknek még jogszabályba kell önteniük. Athén időközben felfelé módosította az immár parttalanná váló deficit adatait.
origo.hu
Orbán Viktor: Megvan a bérmegállapodás!
