Nem kis feladatra vállalkozik, aki a legnagyobb magyar életéről rendez kiállítást. A Nemzeti Múzeum mégis belevágott, és október elején megnyitotta a Széchenyi István életéről szóló tárlatot a József nádor termekben. Az öt különállónak tűnő, azonban mégis együtt kerek egészet alkotó kiállítás a gróf életének legfontosabb állomásait tárja elénk. Széchenyi gyerekkori emlékei, útlevele, lófuttatási jegyei, az első felelős magyar kormány miniszteri széke és egy történelmi jelentőségű dokumentum – melyen egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására áldozza – látható többek között az Ujjait a kornak üterére tevé… elnevezésű teremben.
Fotók: Radócz Ákos
Az utolsó tizenegy év is elénk tárul
A kiállítás legérdekesebb része a Hídon át az országért és a Döbling – menedékhely és titkos sajtóközpont. Az előbbiben a Lánchíd tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos dokumentumok, tervrajzok és tárgyi emlékek tekinthetők meg Barabás Miklós A Lánchíd alapkőletétele című festményével, utóbbiban Széchenyi utolsó tizenegy évét szemlélhetjük meg központjában a Gondok székével. Különleges élmény közelről látni azt a vakolókanalat, amelyet a Budát Pesttel összekötő első híd alapkőletételekor használtak, mellette egy ökölnyi agyagdarab, amely Clark Ádám kézjegyét viseli. A közlekedési múzeumból a tárlatra szállított, huszadik század elején lecserélt eredeti láncszem pedig igazi ipartörténeti kuriózum. A döblingi teremben Széchenyi ruhatárának nézegetése közben fura zörejek idézik meg az osztrák szanatórium atmoszféráját.
A legnagyobb magyar halálának körülményeiről és emlékezetéről számol be A nemzet nagy hallottja. Az 1850–60-as években viselt gyászviseletek mellett helyezkedik el Liszt Ferenc zongorája, amely egykor Beethovené volt. A kiállítás interaktív mivoltának köszönhetően a 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzőjének zeneciklusába is belehallgathatunk, amelyet a civilizátor alakja ihletett.
Ha visszatérünk Széchenyihez – hirdeti az utolsó terem, amely tulajdonképpen folyosó, aminek nyitányaként az 1925-ös Széchenyi-ünnepség zászlószalagjai és koszorúszalagjai tárulnak elénk. A fizetőeszközök, a plakátok, a dokumentumok mind a nemzetünk ébresztőjére való visszaemlékezést szolgálják. A tárlat az első Orbán-kormány által bevezetett Széchenyi-terv képeivel és egy fotóval zárul, amelyen Sólyom László rója le kegyeletét a gróf síremlékénél. A kiválóan összeállított tárlat széles látókörű betekintést enged a legnagyobb magyar életébe, és hűen kiegészíti a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum anyagát, ahova legalább egyszer erősen ajánlott elmenni.
Széchenyi–Széchényi hétvége
Széchenyi István édesapja, Széchényi Ferenc 1802. november 25-én a nemzetnek ajándékozta 11 884 nyomtatványból, 1156 kéziratból, 142 kötet térképből és rézmetszetből, 2019 darab aranyérméből, továbbá régiségekből, valamint néhány képből álló gyűjteményét. Ezek a tárgyak képezték a későbbi közgyűjtemény első kollekcióját. A rendszerváltás óta a múzeum által alapított Széchényi Ferenc Emlékéremmel díjazzák az intézményért kifejtett kiemelkedő teljesítményeket.
Csütörtöktől vasárnapig 15 órától a kiállítás kurátorai tartanak szakvezetéseket a tárlatban: Aczél Eszter az Ujjait a kornak üterére tevé…, Gödölle Mátyás a Hídon át az országért, Tomsics Emőke a Döbling – menedékhely és titkos sajtóközpont, Radnóti Klára a Mily nagy volt ő, s mily törpe a jelen, míg Baják László és Pallos Lajos a Ha visszatérünk Széchenyihez elnevezésű termeket mutatják be.
November 27-én, a kiállításhoz kapcsolódó családi napon az érdeklődők újraálmodhatják Barabás Miklós A Lánchíd alapkőletétele című képének világát, és felfedezőutat tehetnek a reformkor, illetve a forradalom és szabadságharc forgatagába.
