Advent I: „Huszonhét napra el tudok vállalni dolgokat”

Négy hét nem nagy idő az életmódváltásra, ennyi időre el tudok vállalni dolgokat – fogalmaz Szabon Gábor, akinek a karácsonyra felkészítő adventi gondolatait mostantól az ünnepig vasárnaponként vihetjük magunkkal a Magyar Nemzet Online oldaláról. A Bakáts téri plébános szerint el kell felejtenünk klisékben gondolkodni, és meg kell találni, ami ilyenkor megmozdul bennünk egyénileg és közösségi szinten – Jézus második eljövetelekor ugyanis „nem lesz húsleves”.• Jóval több egy koszorúnál és négy színes gyertyánál

„Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek és férjhez mentek egészen addig a napig, amíg el nem jött a vízözön, és el nem sodorta valamennyit” – idézi Gábor atya az új egyházi év első napjának, advent kezdőnapjának evangéliumából (Máté 24,37).

Ha gondolnánk, hogy tolvaj jön a házba éjjel, nem őriznénk-e a házat? – idézi szintén a Szentírás figyelmeztetését a Megváltóval való találkozásra készület első napján a fővárosi Bakáts téri templom plébánosa. Főként az 1661-es nagyszombati zsinati döntésig – amikor is megváltoztatták a szigorú szabályozást – volt a Szent András ünnepével kezdődő és karácsonnyal záruló időszak szigorú böjtidő. – A böjt ma azért fontos, mert az maga egy virrasztás és várakozás. A böjtölés nem csak valamiféle táplálékmegvonás. Mindenben fegyelmezettebb vagyok, hogy bármikor tudjak indulni. Mert Jézus eljött előszörre, és eljön másodszorra is, és ennek a „történetnek” itt vége lesz. És nem az a kérdés, hogy hogyan jön el, hanem hogy hogyan talál minket. Máté evangélista itt nem finomkodik – fűzi hozzá a pap.

Amikor a sötétség mindent körülvesz

Érdekes ilyenkor végiggondolni, mikor kezdődik egy nap; a fényviszonyokat tekintve éjfélkor, hiszen onnantól lesz egyre világosabb, de napkeltétől és napnyugtáig is „van egy nap”. Az évnek is két kezdete van, a karácsony és a húsvét. Az élet is ilyen rejtett módon kezdődik: megfogansz és megszületsz. Szép, gyönyörű rendje van a létnek, de nem zsákbamacskát árul. Ha fel akarsz készülni egy napra, korábban kell kezdeni már az alvást is. Ezt jelképezi a roráté szentmise, az advent maga pedig olyan, mint „a másnapra való alvás”. Ha nem szúrtad el a munkádat és a gyerekekkel sincsen gond, akkor az ember este 10 és 11 között lefekszik, így kezdi a holnapra való készülést. És mindez, a hajnali virrasztás ideje olyankor történik, amikor mindenhol mindent körülvesz a sötétség – mint a legsötétebb napon decemberben, Sztálin születésnapján –, ekkor jön el a fény az életünkbe – fogalmazott Szabon Gábor atya.

A karácsony előtti idő szerinte leginkább a megújulásé, az újrakezdésé, „mert Istennek nem az számít, ami tegnap volt, mellette mindig lehet új életet kezdeni. A jelen pillanat mindig alkalmas arra, hogy valamit kijavítsunk”.

Elcsendesedni

A böjtölés magatartásával kapcsolatban példaként említette: Ha disznót kell ölni, akkor disznót kell ölni, annak megvan a maga ideje. De a néphagyomány szerint a legények, akik mentek betlehemezni, azoknak kocsmázás nem volt, a fiatal házasok pedig tartózkodtak egymástól, és sok minden más tilalom is volt. Az advent elején például volt a Szent Miklós-járás, a „Láncos Miklós”, aki nem a csokis Mikulás – emlékeztetett a régi szokásra, ami a Szent Miklós-hagyomány túlzó játékosságával szemben fejlődött ki gonoszűző jelleggel, és például beszórta a fiatalokat paprikával és füsttel, hogy ne legyenek egymás számára kívánatosak.

El kell csendesedni – adott általános útmutatást Gábor atya, így folytatva: – A másik pedig a hajnali mise, a roráté. Szemben az év többi napjával, most korábban kelünk és a napunkat közösségben, virrasztással kezdjük. Hogy korábban tudjak kelni, korábban fekszem – tért vissza egy korábbi gondolatához.

Akkor nincs húsleves

Átrendezem a napomat, mert különben nem fog menni. Hármas szinten várjuk a Messiást. Ugye a múltban emlékezünk arra, ami megtörtént, a jelenben – hogy köztünk megszülethessen és a környezetünk számára is tudjuk ajándékozni – és azon a bizonyos „hajnalon” is, amikor újra elérkezik. Mindegy, hogy felkelsz akkor, vagy lefekszel, nem tudjuk, hogy mikor jön el, de hogy eljön, az tuti, és akkor „nincs húsleves”, készen kell találnia – folytatta. Tudvalévő persze, hogy „az ember nem szeret készen lenni, annál inkább tespedni, tévézni. De Jézus mindig erről beszél: „Legyetek éberek!”, ez nagyon nehéz.

Ne klisékben gondolkozzunk!

Négy hét – mint a plébános atya mondja – nem nagy idő egy életmódváltásra, de nem is egész négy hét, csak négy vasárnap, mert most péntekre esik a szenteste. Viszont ez a 27 nap egy belátható idő. Ennyire el tudok vállalni dolgokat, ez jópofa dolog! És itt a lényeg: nem lemondás, hanem pozitív vállalás. Például a korán fekvés, amit kicsiknek is tanítunk, és most én is tudom gyakorolni. Az egésznek pedig a háttere, hogy Isten vágyik arra, hogy megtestesüljön, hogy ember legyen. Ezt felfedezni egyéni feladat, mindenkinek meg kell találnia a saját válaszát. Ne annyira klisékben gondolkozzunk, hogy ilyenkor mit szokás tenni, hanem meg kell találni, ami ilyenkor megmozdul bennünk egyénileg vagy közösségi szinten. Isten az összes létező kapcsolatrendszerünkben meg akar jelenni, és ez az ő gesztusa felénk – világít rá az első adventi vasárnap üzenete végén Szabon Gábor atya.

Adventi sorozatunk következő részét december 5-étől olvashatják!