Vitathatatlan, hogy Jason deCaires Taylor felülmúlta minden korábbi munkáját a The Silent Evolution (Hangtalan fejlődés) névre keresztelt víz alatti szoborparkjával. A 400 életnagyságú emberi alakot ábrázoló alkotást Mexikó partjainál, a cancúni Asszonyok szigeténél süllyesztették a kilenc méter mélységben lévő homokos tengerfenékre. A grandiózus művészeti alkotás kiterjedése 420 négyzetméter, súlya pedig a 180 tonnát is meghaladja.
„Hatalmas út áll mögöttünk – idézte fel DeCaires Taylor az eltelt másfél évet, amíg az álomból valóság lett. – Több mint 100 tonna cementet, homokot és sódert, csaknem négyezer méter üveggyapotot, valamint négyszáz kiló szilikont használtunk fel a munka során.” Csupán a víz alatti munkálatok ideje meghaladta a 120 órát. A szobrok felületét úgy alakították ki, hogy azokon a korallok könnyebben megtelepedjenek, és így a tenger gyorsan befogadja az alkotást.
További érdekesség, hogy a szobrokat valós személyekről, főként a helyi lakosokról mintázta a művész, azonban bárkit megformázott, aki küldött magáról egy fotót. Taylor különböző korú, társadalmi helyzetű és foglalkozású személyeket választott modellül. A szoborcsoportban vannak idősek, ifjak és gyermekek, koldus és elegáns úr, könyvelő, jógaoktató, halász, diák, akrobata, ács és még egy parkőr is fellelhető a tömegben.
Az alkotás jól kifejezi a modern művészet és a környezet közötti különleges harmóniát, és azt is, hogyan alakulhat ki egy új élettér a mélyben. A végső formát azonban a művész a természetre bízza: a jövőben a korallok, szivacsok, virágállatok építik, a térségben gyakori erős áramlások, vad viharok pedig rombolják majd a szobrok alkotta új zátonyt. Taylor bízik abban, hogy ezúttal az emberi beavatkozás jótékony hatással lesz a körzet ökoszisztémájára.
origo.hu
Tombolva ünneplik Magyar Péterék Tisza-csoportjaiban a pride-ot
