– Rögtön Svédországba érkezésüket követően szembesülhetett a messze földön híres, sok országban mintának tekintett svéd szociális háló előnyeivel. Miben nyilvánult ez meg?
– 1980 nyarán érkeztem Svédországba Finnországon keresztül. Politikai menedékjogot kértünk volt feleségemmel. Az akkori viszonyoktól eltérően gyorsan kiderült, hogy maradhatunk, bekerültünk a szociális háló védelme alá.
– Ez mit jelent pontosan?
– Mellénk adtak egy hivatalos személyt, akihez bármilyen problémával fordulhattunk, kaptunk készpénzt, egy lakást és egy vásárlási utalványt, melyből berendezkedhettünk. Utóbbi részét vissza nem térítendő segélyként használhattuk fel. Beírattak bennünket egy svéd nyelvtanfolyamra, és olyan órákra jártunk, melyek révén a svéd kultúrával, közélettel, társadalom sajátosságaival ismerkedhettünk meg.
– Egyszóval mindent megtettek annak érdekében, hogy önök minél hamarabb hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak.
– Így van. Ennek érdekében azt is megkérdezték, milyen szakmai tapasztalattal rendelkezünk. Nekem például azt tanácsolták, hogy a textiltechnikai-külkereskedelmi végzettségemen túl tanuljak meg esetleg más szakmát is, mert előbbinek nincs túl nagy jövője Svédországban. Be is írattak egy intézménybe, ahol elektronikai folyamatok távvezérlését tanulhattam meg.
– Az állampolgársággal együtt természetesen a politikai voksolás jogát is megkapták. Ön részt vett a soron következő választásokon?
– Hat évvel érkezésünket követően megkaptuk az állampolgárságot. Nem köteleztek arra sem, hogy a magyar állampolgárságról lemondjunk. Rögtön a következő parlamenti választáskor én már ott álltam a szavazófülkében.
– Hat év alatt kialakult önben egy politikai irányultság? Önállóan döntötte el, hogy kire adja a voksát?
– Igen. A Liberális Néppártra szavaztam első alkalommal. Úgy véltem, hogy az én politikai elképzelésem az ő programjukhoz áll a legközelebb. Ez a párt állt ki legerőteljesebben a demokráciáért, a fiatalok magas szintű oktatásáért. Fontos volt számomra az is, hogy a néppárt a kisvállalkozásokat is megfelelően támogatta, nekem pedig már ekkor terveim között szerepelt egy üzlet beindítása.
– 2006-ban hatalmas fordulat következett be a svéd belpolitikában. A szociáldemokraták magukat buktatták meg, vagy a jobboldal egyszerűen megfelelőbb megoldást kínált a kezdődő válság által szorongatott embereknek?
– A kettő kombinációjáról van szó. De azt hiszem, hogy a szociáldemokraták egyszerűen nem voltak képesek megújulni, ideológiai válságba kerültek, amiből a mai napig nem sikerült kikecmeregniük. Ezt jól mutatja egyre csökkenő választói bázisuk is.
– Ön is a jelenlegi kormánypártra szavazott négy éve.
– 33 éves koromig a szocialista ideológia volt az egyetlen, amit ismertem, hiszen abban éltem. Így talán nem meglepő, hogy egy demokratikus országba kerülve a szocialistákra szavazni nem volt reális alternatíva. Az új Mérsékelt Párt az egyén szabadságát is figyelembe véve azon fáradozik, hogy a szociális létbiztonságot fenntartsa, mindemellett a polgárok által elvégzett munkában hisz. Magyarul nem a szociális segélyek nyakló nélküli osztogatásában látja a kiutat, hanem a társadalom minél szélesebb körének foglalkoztatásában. Ez által a segélyre szorulók száma is csökken, és több dolgozó munkába való bevonása biztosítja az általános jólétet. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a megbukott szociáldemokraták vezetőjének leköszönő beszéde, melyben Mona Sahlin tulajdonképpen a jelenlegi kormánypárt kulcsmondatát „vette kölcsön”: magasabb foglalkoztatottság mellett radikálisan csökkenő szociális függőség.
– Idén bekövetkezett az, amire kevesen számítottak: minden eddiginél kevesebben szavaztak a szociáldemokratákra. Mona Sahlin egykori pártelnök úgy fogalmazott, „a párt nem tartott lépést az idővel és a választókkal”. Ez az ön által korábban említett elhibázott gazdaságpolitikát jelenti, vagy a magyar baloldal betegségét, miszerint a pártpolitikusok egyszerűen megöregedtek? Esetleg a kommunistákkal megkötött szövetség vezetett a súlyos kudarchoz?
– Ennek a bukásnak több komoly oka van. A „vörös–zöld” (kommunista–szociáldemokrata–zöld) hármas szövetség már megalakulásakor halálra volt ítélve. A szocdemek szélsőbaloldali platformja ugyanis ráerőszakolta a pártra a kommunistákkal való együttműködést, akik például egyik legfőbb ideológiai álláspontja az unióellenesség. Mindemellett a baloldal gazdasági programja is idejétmúlt, hiszen a megemelt adókból származó bevételek nem vezethettek hosszú távú gazdasági felemelkedéshez. Végezetül pedig a szociáldemokrata alapideológia véleményem szerint nem követte a társadalmi folyamatok változásait, és csökönyösen ragaszkodott az ötven-hatvan évvel ezelőtti viszonyokhoz igazított szocialista elvekhez. Ez a három dolog pedig nem vezethetett máshoz, mint a hatalmas bukás.
– Hiába szenvedett történelmi vereséget a Szociáldemokrata Párt, még mindig az övék a legnagyobb koalíció a Riksdagban, sőt Fredrik Reinfeldt saját pártját is „új Munkáspártként” definiálta korábban. Együtt tartható a velük szemben megalakított négypárti koalíció? Nem sok országban garantálható egy effajta hosszú távú együttműködés.
– Az elmúlt négy év történései és az idei választások eredményei mind azt mutatják, hogy megfelelő egyensúly esetén a többpárti koalíció fenntartható. A kormánykoalíció együtt tartásában talán az lehet a legfontosabb, hogy a Mérsékelt Párt népszerűségének növekedése ne nyomja agyon a három szövetségest. A polgári ideológia mentén teljes az egyetértés, de eddig mindegyikük képes volt érvényre juttatni önálló politikai célkitűzéseit.
– Mi az, amin esetleg bukhat a koalíció?
– Azon, ha valamelyikük nem éri el a négy százalékot a következő választáson. Ennek azonban szerintem nincs reális esélye, az együttműködés ez idáig gyümölcsöző volt. Az elmúlt négy évben nem volt olyan komolyabb kérdés, melyben ne tudtak volna egyezségre jutni.
– A svéd lapok szerint a Reinfeldt–Borg-tandem lendülete repíti a mérsékelteket. Valóban ez adja a legnagyobb kormánypárt erejét?
– Meg kell hagyni, hogy a Reinfeldt–Borg-tengely remek kombináció. Az ellenzék 2006-tól kezdve azt hangoztatta, hogy ők ketten fiatalok és tapasztalatlanok. Reinfeldt viszont egy merész politikai manőverrel – a polgári közép irányába húzta el a pártot – svéd kifejezéssel élve „szobatiszta” lett. Ezzel pedig a korábban baloldalra szavazók jó részét megnyerte politikájához. Ez a duó és az általuk vezérelt svéd gazdasági fejlődés igen nagy tiszteletet vívott ki magának uniós körökben.
– A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szélsőséges pártok könnyebben szólítják meg az embereket válság idején. A svéd társadalom ellenben sohasem volt hajlamos a radikalizmusra. Hogyan juthattak be mégis a parlamentbe a szélsőséges Svéd Demokraták, akik ellen még a választásokat követően is ezrek tiltakoztak a nagyvárosok utcáin? Egyáltalán rasszista pártról van szó, vagy csak a svéd lapok bélyegezték meg őket?
– Utóbbi kérdéssel szeretném kezdeni. Véleményem szerint rasszista pártról van szó. A közmegítélés szerint programjuk egy kérdés köré összpontosul, melynek lényege, hogy radikálisan csökkenteni kell az országba áramló bevándorlók számát, hiszen ez komoly gazdasági erőfeszítéseket igényel a svéd államtól – közvetlenül az állampolgároktól –, valamint a közbiztonságban is rendkívüli gondot okoz. Az első kérdésre pedig azt tudom mondani: a mindenkori svéd politikai elitnek van egy régi tartozása. Évtizedeken keresztül képtelenek voltak megfelelő módon szabályozni a bevándorlást és ésszerűen integrálni a már letelepedetteket. Ennek köszönhetően a választópolgárok egy részénél betelt a pohár, és 2006-hoz képest duplaannyian (5,7 százalék) szavaztak a problémát napirendre tűző Svéd Demokratákra.
– Kire szavaz négy év múlva?
– Minden valószínűség szerint, akire eddig is: a Mérsékelt Pártra, vagyis a polgári koalícióra adom a voksomat.
origo.hu
A reggeli mínuszok után is hideg marad az idő
