Tamás Gábor: Földet gyerekért?

Tamás Gábor: A vízió abból indul ki, hogy családalapításra készülő, vagy már gyermekeket nevelő magyarok nagy számban vágynak életüknek évtizedekre a földhöz, a gazdálkodáshoz való kötésére. E ponton húsz évvel ezelőtti, hasonlóan nagy ívű vágyak-tervek idéződnek föl: a rendszerváltó kormányban ülő kisgazdák hangsúlyozták, hogy a „torz szocialista iparosítás” felszámolása után az ott felszabaduló munkaerőt majd milliószámra szívja fel a virágzásnak induló tanyás gazdálkodás. Elvégre a gyári munkások zöme évtizedekkel korábban faluról ment a nagyvárosba, most végre visszatérhet gyökereihez. A vér nem válik vízzé, aki gazdának született, az lelkében, tartásában és vágyaiban haláláig gazda marad. Az elképzelés szerint a kárpótlás és a szövetkezeti vagyonnevesítés megadta volna a gazdálkodás alapjait és a horizonton ott virított a zamatos almát, Európát verő zöldségárut termelő Kert-Magyarország képe. Jól tudjuk, mi lett ebből a fantazmagóriából. Elaprózott birtokokon széteső mezőgazdaság.

A teljes cikket itt olvashatja.

(Magyar Nemzet, 2010. december 29.)