Tihanyi Örs: Nincs ellenzéki alternatíva

Az MSZP-t helyenként a saját törzsközönsége akadályozza abban, hogy megpróbálkozzon egy fiatalosabb arculat felmutatásával. Hiába bizonyította be például Mesterházy Attila az önkormányzati választások kampányában, hogy zseniálisan tud bohócot csinálni magából Michael Jackson-imitátorként, a közönség tetszését mégsem teljesen nyerte el. Nekik inkább a késő Kádár-kori langyos vizet visszaidéző Sas József fellépésére van igényük, aki a Mikroszkóp Színpadon nem is olyan régen még Lenin-jelmezbe öltözve hülyítette a Népszava olvasásán szocializálódott rajongókat. Így állhatott tehát elő az a kínos helyzet, hogy a nagygyűlés egyik attrakciója Sas fellépése lett. Az egyébként roppant alacsony színvonalú Hacsek és Sajó jelenet önmagában még nem lett volna blamázs, hiszen a szocialista párt rendezvényeit eddig sem a sziporkázó szellemi teljesítmények jellemezték. Azért volt kínos Sas fellépése, mert személyében egy adócsalásért jogerősen elítélt közszereplőt üdvözölhetünk, akiről még csak az sem mondható el, hogy a „jobboldali terror” áldozata lenne, lévén a saját elvbarátainak kormányzása idején kellett a vádlottak padjára ülnie.

(Magyar Nemzet, 2010. december 1.)