Sztáray Zoltán 1918-ban született a szilágysági Magyarcsaholyban. 1941-ben a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett közgazdász diplomát. Előbb a Magyar Általános Hitelbank és a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya tisztviselője, majd a Magyar Állami Szénbányák főrevizora, később az Országos Árhivatal osztályvezetője és alma materének előadója volt. 1948. októberében hamis vádak alapján letartóztatták és internálták.
Előbb Kistarcsára, majd a recski kényszermunkatáborba került. 1953 őszén, a tábor feloszlatása után, utólag bíróság elé állították és titkos tárgyaláson hűtlenség címén öt esztendei börtönbüntetésre ítélték, amit letöltöttnek vettek. (Az ítéletet 1957-ben a Legfelsőbb Bíróság törvénytelennek találta és megsemmisítette.)
Szabadulása után előbb betanított esztergályos volt, majd a Tokodi Üveggyár alkalmazta üzemszervezőként. Sztáray Zoltán részt vett az 1956-os forradalomban és a letartóztatás elől Párizsba menekült. Egyik alapítója és gazdasági vezetője volt a strasbourgi Forradalmi Tanácsnak, majd ennek párizsi irodáját vezette. Utóbbi megszűnte után a Kossuth Alapítvány igazgatója volt New Yorkban, majd a brüsszeli Nagy Imre Intézet főmunkatársa.
1962-től a Kaliforniai Egyetem és számos más tudományos intézmény szociológiai kutatója lett. A Brüsszelben kiadott Szemle, az Új Látóhatár amerikai és később a Recski Tanú folyóiratok szerkesztője volt. Külső munkatársa a Szabad Európa Rádiónak és az Amerika Hangjának. 1979-ben megszervezte a Recski Segélyt és 1981-ben megalakította a Recski Szövetséget. A Szabad Európa Rádió rendszeres szerzője volt.
Sztáray Zoltán április 20-án hunyt el.
(MTI)
origo.hu
Menekülnek az emberek a kigyulladt budapesti társasházból - fotó
