Bár a 2008-ban Japánban kiharcolt kvalifikáció után Svájcban, az „első vonalban” nem sok babér termett a mieinknek és sajnos visszaestek a divízió I-be, a feljutással a magyar csapat letette a névjegyét, az ország újra felkerült a világ hokitérképére. Az azonnali visszajutás egy év múlva, 2010-ben Szlovéniában sajnos nem sikerült, de most hazai pályán újra itt a lehetőség, hogy megmutassa a válogatott, a legjobbak között van a helye. Magyarország eddig háromszor rendezett hazai pályán divízió I-es világbajnokságot, itthon még eddig egyszer sem sikerült kiharcolni a feljutást.
Az utolsó meccsen dőlhet el
Az első hely megszerzése és vele a kvalifikáció nem lehetetlen feladat. Hatalmas előny a hazai pálya; a Papp László Budapest Sportarénában rendezett világbajnokság magyar meccseire már tavaly decemberben is alig lehetett jegyet kapni, így valószínűleg minden mérkőzésen telt ház várja majd a magyar csapatot. Az ellenfelek sem legyőzhetetlenek, hiszen Dél-Korea, Spanyolország és Hollandia válogatottját nem jegyzik a legjobbak között ezen a szinten, egyedül az A csoportból kiesett és a mihamarabbi visszajutásban reménykedő Olaszország gárdája lehet rágós falat. A magyar válogatott velük játssza a világbajnokság utolsó meccsét, remélhetőleg három győzelem után találkozik majd csapatunk a taljánokkal, és igazi ki-ki meccset vívhat a valószínűleg akkor szintén százszázalékos olaszokkal. Japán az országot ért katasztrófa után úgy döntött, nem küldi el csapatát a viadalra, így egy viszonylag erős ellenfél marad távol a tornától. A nemzetközi szövetség döntése alapján a japánok nem eshetnek majd ki a divízióból, ez a csoport utolsó helyezettjének lesz „osztályrésze”.
A csúcsforma még várat magára
A magyar csapat közvetlenül a világbajnokság előtt öt felkészülési mérkőzést vívott, felemás eredményekkel. A papíron gyengébb horvátokat simán legyőzte, a hasonló erőt képviselő Szlovéniával és Ukrajnával kétszer is összecsapott, de csak a szlovénokat sikerült egyszer megverni, a négy meccsből háromszor vesztesen hagyták el a pályát, ugyanakkor mindegyik vereség alkalmával szoros eredmény született. Bizakodásra adhat okot, hogy a mutatott játék és a papírforma alapján a magyar csapat első három világbajnoki ellenfele nem okozhat problémát, az olaszok elleni találkozóra viszont fel kell javulnia a hazai gárdának.
A magyar válogatott rutinosnak mondható: rengeteg sokat látott „harcossal” vág neki a tornának, főként idegenlégiósokra és a Volán osztrák ligában edződő játékosaira építve. Ted Sator kapitány célja nem lehet más, mint Pat Cortina nyomdokaiba lépni, megismételni a bravúrt és a magyar jégkorongsport szűkös lehetőségeit leküzdve – ha nem is mindig szép játékkal – sok munkával, hatalmas küzdelem árán újra elérni azt, amit Szapporó előtt elérhetetlennek tartottunk. A játékosok hozzáállása – Szuper Levente, a válogatott kapusa például Isten ajándékának nevezi, ha címeres mezben korcsolyázhat ki a jégre –, a szurkolók szeretete, támogatása és a versenyprogram felépítése ehhez adott.
A magyar jégkorong világban elfoglalt helyét, támogatottságát, infrastruktúráját nézve csoda lenne, ha újra a legjobbak között szerepelhetne a nemzeti válogatott. A szurkolók ezreit viszont ez nem érdekli, újra büszke akar lenni erre a csapatra – a játékosok pedig újra át akarják élni azt, amit egyszer már Svájcban, az A csoportban megtapasztalhattak. Egy hetük lesz rá, hogy elérjék céljukat.
A magyar válogatott programja:
2011. április 17., vasárnap 19.30: Hollandia–Magyarország
2011. április 18., hétfő 19.30: Magyarország–Dél-Korea
2011. április 22., péntek 19.30: Magyarország–Spanyolország
2011. április 23., szombat 19.30: Olaszország–Magyarország
Minden mérkőzésre a Papp László Budapest Sportarénában kerül sor.
origo.hu
Nagy Márton: Tizenhat pontos akcióterv a turizmus fejlesztésére
