Természetesen a dolgozók mindenféle szabadságjog áldásából bőségesen részesültek, de csak ők. Csak a proletároknak járt a sajtó- és szólásszabadság, a gyülekezési, a felvonulási, az egyesülési és szervezkedési jog, a szabad út a művelődéshez, a burzsoákat kizárták mindebből. Viszont a proletárok a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül minden jogot élvezhettek. „A Tanácsköztársaság a világ proletárjai egyesülésének gondolatát hirdeti, és ezért minden külföldi proletárnak megadja mindazokat a jogokat, amelyek a magyar proletárt megilletik […] A Tanácsköztársaságban minden külföldi forradalmárnak menedékjoga van.” Magától értetődik, hogy a dolgozók igazi lelkiismereti és vallásszabadságát is a Tanácsköztársaság adta meg azáltal, hogy elválasztotta az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Az iskolákban betiltották az órák előtti imádkozást, helyette a Marseillaise-t és az Internacionálét kellett elénekelni. (Az egyik a francia, a másik a szovjet állam hivatalos himnusza volt.)
(Magyar Nemzet, 2011. április 16.)
origo.hu
Így pózolt Magyar Péter a cigarettacsempész haverjával
