Három megjelent regénye közül az első, Az alagút (1948), amelyet 1987-ben magyarul is kiadtak a Modern könyvtár sorozatban, az egzisztencializmus klasszikusának számít. A fizikusból lett író 1984-ben megkapta a spanyol ajkú világ legrangosabb irodalmi kitüntetését, a spanyol Cervantes-díjat, amelyet előtte csak egy argentin szerzőnek ítéltek oda, Jorge Luis Borgesnek. Nemcsak íróként és festőművészként vált azonban híressé, hanem politikai aktivistaként is.
A katonai diktatúra utáni első polgári elnök, Raúl Alfonsín felkérésére 1983-ban elvállalta annak a tényfeltáró bizottságnak a vezetését, amely a katonai diktatúra idején történt politikai gyilkosságokat, kínzásokat, jogsértéseket, az eltűntek sorsát vizsgálta, és tanúvallomások alapján elsőként foglalta jegyzőkönyvbe a hadsereg által elkövetett jogsértéseket.
Az ötvenezer oldalnyi jegyzőkönyv alapján Sábato által összeállított, Nunca más (Soha többé) címmel világszerte ismertté vált jelentés, a „borzalmak jegyzőkönyve”, a mai napig a legfontosabb dokumentuma a katonai diktatúra (1976–1983) alatt elkövetett jogsértéseknek, és a tettesek elleni számos per alapjául szolgált. Sábato június 24-én töltötte volna be századik életévét.
(MTI)
