Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazin A büntetésnek fájnia kell című cikkében elemzi az egyre enyhébb büntetések következményeit. A berlini metróban tapasztalt erőszakorgia után a politika a fiatalok nevelő célzatú letartóztatásáról vitatkozik. A javaslat bírálói azzal érvelnek, hogy a börtönben még senki sem javult meg. De pontosan itt érhető tetten a félreértés. A büntetés értelme nem a javulás, hanem a bűnhődés – mondják a támogatók.
A háború utáni német történelem egyik legfontosabb reformja, mely a közvélemény figyelmét szinte teljesen elkerülte, a büntetőjog alapvető modernizálása volt. 1969-ben az első szociálliberális koalíció büntetéscsökkentő lépései alapjaiban átalakították a szövetségi köztársaságot.
Azon emberek száma, akik súlyos bűncselekményért ültek, egy csapásra lecsökkent. Míg 1968-ban 172 000 személyt ítéltek börtönbüntetésre, számuk ezt követően csekély ingadozással 70 000 körülire csökkent. Ez az adat kizárólag a büntetések enyhítésére és nem a törvénytiszteletre vezethető vissza – mondják.
A polgárok sohasem tudtak örülni ezeknek a számoknak. A lakosság többségében erősen tartja magát az az elképzelés, hogy a bűncselekményt büntetésnek kell követnie. Az elmúlt hetekben a berlini metróban történt erőszakcselekményeket látva, amikor egy embert majdnem halálra rugdostak, sokan követeltek keményebb ítéleteket. Azonban az illetékes bíró az elkövetőket itt is azonnal szabadlábra helyezte.
Aki ma erőszakos hajlamainak szabad utat enged, az bízhat abban, hogy életét komolyabban nem zavarja meg az állami büntetőrendszer. Még akkor sem, ha az áldozat meghal vagy maradandó sérülést szenved. Az esetek többségében feltételes szabadságvesztésre ítélik őket, azzal a kötelezettséggel, hogy egy nyugdíjasotthonban végezzenek néhány órányi szociális munkát.
A modern büntetőjog előterében az elkövető reszocializációja, azaz megjavulása áll. Ezért a szakértők bizalmatlanok a börtönnel szemben, mert az még mindig nem annyira terápiás intézet, mint amennyire szeretnék. Elsősorban az áldozatok elvárása, hogy bűnhődni lássák az elkövetőket. Azt várják a hatóságoktól, hogy megszerezzék számukra azt a megelégedettséget, amit az illető az önbíráskodás tilalma miatt nem tehet meg. Az állami erőszak-monopólium ugyanis lényegében azon alapul, hogy az nem panaszfelvételi hely, hanem az elégtétel megteremtésének a helye.
Felvilágosult emberekben is megjelenik a kétség, vajon az elkövetők megértésében nem estünk-e túlzásba. Legkésőbb akkor, amikor az illető maga válik áldozattá, mint az Susanne Leinemann, a baloldali liberális Die Zeit szerkesztőjével történt a közelmúltban. Hárman úgy megverték, hogy alig élte túl. Mindhárom elkövető a jó szándékú szociálpedagógusokból, pszichoterapeutákból, nevelőkből és gyámügyi hivatalok munkatársaiból álló kiterjedt szociális és terápiás iparág terméke, írta Leinemann beszámolójában. Ahogy a dolgok kinéznek, a törvénytisztelet a modern büntetőeljárásban második alkalommal is az áldozat hátrányára válik.
Passauer Neue Presse (pnp.de)
A bajor regionális napilap Az SPD bevándorlási kvótát tervez a párttisztségeknél című cikkében ismerteti a szociáldemokraták legújabb ötletét. Válaszul a Thilo Sarrazin körüli vitára és kizárásának elmaradására, az SPD jelentősen szeretné növelni a párttisztségeket betöltő bevándorlók számát. Egy minimális kvótát terveznek 15 százalékkal, nyilatkozta Sigmar Gabriel pártelnök és Andrea Nahles pártigazgató.
Egy ilyen értelmű, a szövetségi grémiumokra vonatkozó önkéntes kötelezettségvállalást a következő, decemberi, berlini kongresszuson kívánnak elfogadni. Ezt a lépést követnék a tartományi alapszervezetek.
A 45 tagú országos elnökségben senki sem rendelkezik külföldi gyökerekkel. Csak a 100 fős, elsősorban tanácsadó szerepű párttanácsban találhatók bevándorlók, vagy leszármazottaik. A pártelnök szerint a félmillió SPD-tag közel 14 százaléka bevándorló. Elsősorban az ő köreikben váltott ki megütközést Thilo Sarrazin kizárásának a leállítása. Néhányan emiatt kiléptek a pártból, vagy felvetették ezt a lehetőséget is.
origo.hu
Droggal fizetett a bátorterenyei család a munkásoknak
