Az iparilag fejlett országokban a halálozás első helyén a szív- és érrendszeri betegségek állnak. Korábban a szívroham igen sok beteg esetében végzetesnek bizonyult, de ma már az infarktust követően a legtöbben gyógyultan kerülnek otthonukba, ám ezek közül sokan igényelnek szívelégtelenség miatt állandó kezelést. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen járnak ellenőrző vizsgálatokra, rehabilitációs programokban vesznek részt, és közülük sokan valóságos gyűjteményt szednek össze gyógyintézeti zárójelentésekből. Ennek alapján feltételezhető volna, hogy a szívelégtelenség okát, tüneteit, gyógyszereit és azok szedésének esetleges kockázatát ezek a betegek megfelelően értik és tudják, mivel ebben együttműködésük feltétlenül szükséges.
Az amerikai orvosszövetség hetilapjában, a Jamában közzétett tanulmányban Pamela N. Peterson és munkatársai azt vizsgálták, hogy az idült vérkeringési zavarban szenvedők sorsa hogyan alakul attól függően, hogy milyen mértékben ismerik betegségük és a kezelés lényegét. Az amerikai munkacsoport 2547 szívelégtelenség miatt szívgyógyászati osztályukon kezelt beteg adatait emelte ki a nyilvántartásból. Valamennyi betegnek három, a szívelégtelenség lényegére, ellátására vonatkozó kérdést tettek fel, és a kapott válaszok alapján osztályozták, hogy a betegek mennyire tájékozottak ezzel kapcsolatban.
A vizsgálati alanyok 2001 és 2008 között kerültek a Denver Health Medical Center kardiológiai osztályára. Végül 1547 beteg válaszolt a kérdésekre. A válaszok alapján 18 százalék minősült tájékozatlannak. Ebbe a csoportba több idős beteg tartozott, főleg az alsóbb társadalmi rétegekből, és iskolázottságuk is alacsonyabb volt. A kutatók felhívták a figyelmet, hogy ebben a csoportban sokkal több betegnek voltak kísérő betegségei is, aminek alapján azt várták, hogy ezek az emberek egészségügyileg még tájékozottabbak, mint a csak szívelégtelenség miatt kezeltek. Kétszer annyian haltak meg a tájékozatlan csoportból, mint a tájékozottak közül, és 30 százalékkal többen kerültek kórházba is.
(MTI)
Magyar Péterrel szemben a szolnoki pártkoordinátornak nem volt mentelmi joga, nem is tudta kikerülni az eljárást