Lukács Csaba: Pályakezdők dilemmája

Beszéljünk kicsit Magyarországról is. Kettős szorításban vagyunk: egyrészt a magyar társadalom is rohamosan öregszik, ráadásul a magas munkanélküliség miatt még a különben fogyatkozó fiataloknak is nehéz munkát találniuk. A legnagyobb bajt viszont a trendekből láthatjuk: nem olvastam ugyan pontos felmérést e tárgyban, de a környezetemben tapasztaltakból kiindulva biztos vagyok abban, hogy tíz fiatalból legalább öt-hat külföldön képzeli el a jövőjét. Nemcsak a fiatal orvosok és ápolók mennek el, nemcsak a diplomásokat szívja el Nyugat-Európa, hanem gyakorlatilag mindenki el akar menni, aki jobb életre vágyik. Ez a gazdasági élet szereplői is látják – úgy tudom, több, Magyarországon gyárat építeni akaró befektető is vacillál emiatt, mert már rövid távon is tartanak attól, hogy képzett munkaerő nélkül maradnak nálunk. Ha nem sikerül itthon tartani a fiataljainkat, ha nem tudunk stabil, biztos jövőt ígérő lehetőséget kínálni nekik, akkor felgyorsulnak a folyamatok: a társadalom még jobban elöregedik, nem lesz, aki dolgozzon, így a nyugdíjakat sem lesz miből kifizetni, és olyan negatív spirálba kerül az ország, amiből nagyon nehéz lesz kikecmeregni.

(Magyar Nemzet, 2011. május 5.)