Hogyan fog reagálni az al-Kaida? – teszi fel a kérdést a BBC honlapján Roger Hardy. A brit elemző szerint az már most látható, hogy az Obama-adminisztráció már most felkészül az esetleges válaszcsapásokra, de Hardy úgy véli, hogy az igazi kérdés az, hogy hosszabb távon is képes lesz-e talpon maradni a terrorszervezet. „Az év elején még úgy látszott a legtöbb szakértő számára, hogy ezt a kérdést az arab tavasz egyszerűen feleslegessé teszi” – emlékeztet Hardy, aki szerint ezek a szakértők Bin Laden halálát ennek a trendnek a kiteljesedéseként fogják értékelni. De a radikális iszlámmal „nem történik majd semmi” az elemző szerint, aki úgy látja, hogy hatni fog ugyan a „globális dzsihádra” a kivégzés, de nem valószínű, hogy véget vet neki.
Katarzis
Katartikus pillanat az Egyesült Államok számára. Ezzel a címmel írt jegyzetet a rajtaütésről Mark Mardell. A brit közszolgálati média Amerika-szakértője mindjárt cikke elején leszögezi, hogy Obama elnök világossá tette: Bin Laden halála nem a véletlen műve, és az sem, hogy az ő hivatali ideje alatt történt mindez. Nemértését fejezi ki annak kapcsán, hogy az elnök miért tulajdonított ennek az akciónak ekkora jelentőséget, de „egyértelmű, hogy ezt a benyomást akarja kelteni az elnök”. Mardell felsorolja a 40 perces akciót megelőző, évekig tartó titkosszolgálati akció állomásait, így felidézi, hogy az amerikai hírszerzés, a CIA szerint direkt a vezér számára készült az Iszlámábád tehetősnek számító külvárosában található építmény, amelyet tavaly azonosítottak.
„Nyolcszor nagyobb, mint a környékbeli házak, hatalmas falakkal övezve, millió dollárt ér, de nincs benne telefon és internet” – írja. Véleménye szerint abból lehet diplomáciai súrlódás, hogy az Egyesült Államok sem az építményről, sem az akcióról nem szólt Pakisztánnak. „Ezekben a napokban, amikor Amerika világpolitikai szerepe kérdésessé vált, amikor annyi bizonytalanság van a világgazdaságban, akkor egyszerre tiszta és sima helyzetet teremt egy ellenséges rossz fiú kiradírozása.” Katartikus pillanat ez egy olyan nemzet számára, amely Mardell szerint nem ismeri a csendes elégedettség fogalmát. Idéz egy olyan meglátást is, amely szerint az al-Kaida nem tudja majd kiheverni vezérének halálát.
Ki lesz az örökös?
Paul Cruickshank elemző a CNN kérdéseire válaszolt. Szerinte is komoly csapás érte az al-Kaidát, mivel a halállal fellépő „öröklésnél” nem látni, hogy ki léphet a vezér helyébe. „Ayman al Zawahiri nem bírja Bin Laden karizmáját, és sokkal megosztóbb személyiség. Abu Yahya Al Libi, a líbiai kulcsfigura pedig egészen másfajta fellépéssel bír, Ilyas Kashmiri pakisztáni veterán részt vett számos akció kidolgozásában, de Bin Laden nyomába sem ér, ahogyan Anwar al-Awlaki sem. Cruickshank az interjúban felidézi, hogy Bin Laden a Szovjetunió elleni harcban szerzett nevet Afganisztánban a nyolcvanas évek közepén és végén. Dzsihádista körökben különösen nagy népszerűségre tett szert bátorsága miatt. Az elemző rámutat, hogy mire a nyolcvanas évek végén megalapította az al-Kaidát, már hatalmas tekintéllyel bírt, így tudta a szervezetet az Egyesült Államok ellen fordítani. Cruickshank szerint az Egyesült Államok szomáliai intervenciója volt az utolsó csepp a pohárban, ekkortól dotálható az al-Kaida Amerika-ellenessége: Bin Laden 1996-ban háborút hirdetett az Egyesült Államok ellen, 1998-ban pedig megkezdte az amerikai követségek felrobbantását. „Rövid pórázon tartotta az al-Kaidát, az övé volt mindig az utolsó szó.”
A New York Times nekrológja arra tér ki, hogy a World Trade Center és a Pentagon megtámadása után Bin Laden olyan gonosztevők közé került, mint Hitler vagy Sztálin. Ő lett az új ellenség, akinek az arcát George W. Bush akkori elnök is a vadnyugati bűnözőknek kijáró plakátra képzelte el: „El akarom kapni őt, igazságot akarok” – mondta akkor egy interjúban. A cikk emlékeztet arra is, egy CIA-tiszt szerint a globális terrorizmus Sarkcsillaga volt, mivel korábban a terror államoktól függött, ám az al-Kaidának ugyanúgy voltak szervezetei Egyiptomban, Kenyában, a Fülöp-szigeteken és Jemenben. Mindehhez meg kellett venni a szabadságot, az időt és a védelmet a táliboktól – ő pedig fizetett is mindezért.
Ellenség nélkül
Az al-Dzsazíra bloggere, Clayton Swisher is azon a véleményen van, hogy Amerika azt szerette volna, ha előbb jön el az a nap. Hidegen tálalt bosszú című írásában azt fejtegeti, hogy 2011 vízválasztó év lehet, hiszen a rajtaütés és az arab tavasz sokak számára hozhatja meg a reményt, hogy méltósággal éljenek, szemben az eddigi diktatórikus példákkal. Felteszi a kérdést, hogy vajon lesznek-e fejleményei az eseményeknek, vagyis fognak-e még további al-Kaida szervezetek felgöngyölítéséhez vezetni. Fontosnak tartja, hogy képeket és törvényszéki, hivatalos bizonyítékokat mutassanak be a holttestről. Véleménye szerint nem trófeáról vagy az összeesküvés-elméletek soha meg nem győzhető rajongóinak való megfelelésről szólna ez, hanem arról, hogy a világ joggal követeli: Amerika bizonyítsa be, hogy nem átverésről van szó. A blogger szerint az nem lehet vezérelv, hogy terroristákat öljünk, szerinte Obamának sokkal inkább olyan politikát kellene folytatnia, amely azokat a problémákat oldja meg, amelyek kiváltják magát a terrorizmust.
Jevgenyij Krusev, a Russia Today által felkért katonai szakértő Bin Laden afganisztáni háborúban betöltött szerepéről értekezik. Rávilágít, hogy a „szovjetellenes dzsihád” zsoldosainak egyik legbőkezűbb mecénása és szervezője volt. Utal rá, hogy az ő szponzora elsősorban Szaúd-Arábia, kiképzője pedig a CIA volt abban az időben. Dmitry Babics politikai elemző a RIA Novostinak azt nyilatkozta: úgy látja, hogy Oroszország nem fog könnyeket hullatni Bin Ladenért. Nemcsak az Egyesült Államokra, hanem Oroszországra nézve is fenyegetés volt – mondja. Ennek ellenére úgy látja, hogy személye egyfajta propagandaeszköz volt Amerika számára, megtestesített mindent, ami gonosz, és igazolta az Egyesült Államok katonai akcióit. „Amerika mindig talál valakit, aki megtestesíti az ellenséget. Ilyen volt Szaddám Huszein, Szlobodan Milosevics, és mostanáig ilyen volt Oszama bin Laden. Az az érzésem, hogy Amerika nem tud meglenni ellenség nélkül, és ez nem túl biztató – mondja az elemző.
