Horváthék legemlékezetesebb közös sikere a lipótmezei OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) bezárása volt. Eladni ugyan nem tudták az 1868-ban épült, eredetileg Országos Tébolydának nevezett műemlék épületegyüttest (romjai ma is láthatók), ellenben rászabadítottak az országra több száz mentális beteget. Ha nem lenne szomorú az egész, azt mondanám rá: igazi helyzetkomikum volt. Azóta lényegében csak amolyan hadipszichiátriáról beszélhetünk idehaza. A bentlakásos kezelésre jogosultak zöme idekint él (szenved, szorong, dühöng, blogot ír), potenciális áldozat valamennyi. Ahogyan mi is az övéik. Sekély öröm, hogy időközben a miniszter asszony távozni kényszerült, Horváth Csabáék kényszermosolya meg végtelenül üres lett. Akár a tébolyda.
(Magyar Nemzet, 2011. május 11.)
origo.hu
Bayer Zsolt: Erről van szó!
