A felelősség nélküli szabadság önkényhez vezet

A felelősség nélküli szabadság az állam vagy az egyén önkényéhez is vezethet – mondta Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára csütörtökön Drezdában, a 33. német evangélikus összejövetelen (Kirchentag), amelyet az idén összekapcsoltak a hatodik közép- és kelet-európai evangélikus találkozóval.

MNO
2011. 06. 02. 12:18
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Két évtizeddel 1989 után – Szabadság miből és mire? című pódiumbeszélgetésen az államtitkár kiemelte: a szabadság és a felelősség csak együtt érvényesülhet, az egyiknek ki kell egészítenie a másikat. Az államtitkár rámutatott: ha ma demonstrálni kellene Magyarországon, akkor azt a többségi társadalom és a kisebbség békés egymás mellett éléséért kellene megtenni. Felhívta a figyelmet arra, hogy 1989-ben a legnagyobb demonstráció Nagy Imre mártír miniszterelnök és társainak újratemetése volt, mert „amíg méltósággal nem temettük el a halottainkat, addig nem lehetett igazi szabadság”. Az 1989. június 16-i újratemetésen az akkori pártállam képviselőinek még előre meg kellett mutatni az emlékező és méltató beszédeket, erre akkor egyedül egy ember nem volt hajlandó, ő ma Magyarország miniszterelnöke – közölte.

Balog a pódiumbeszélgetésen a szabadság szimbólumaként az 1956-os lyukas zászlót mutatta fel. Mint mondta, ez a szabadság külső megnyilvánulása, mert a lobogó közepéből kivágták a forradalom és szabadságharc idején a szovjet mintájú, az elnyomást jelképező címert, de „ezt az üres lyukat ki is kell tölteni”; hogy ez miként történik, az már az egyén döntésétől függ. A szabadságot „igazán csak belülről szabad emberek” képesek tartalommal megtölteni. A belső szabadságot meghatározza, hogy milyen a családi környezet, az iskolai nevelés, a kultúra és az ország identitása – tette hozzá.

Az államtitkár elmondta, 1989-ben ő volt a magyarországi keletnémet menekülttábor egyik lelkésze, és meggyanúsították, hogy ő is titkos ügynök volt, amikor nem tapsolt a kormány bejelentésére, miszerint a menekültek szabadon elhagyhatták Magyarországot. Mint közölte, nem ő, hanem az volt az ügynök, aki akkor ezt a bejelentést tette a kormány részéről. Ez volt „a rendszerváltás diszkrét bája Magyarországon”, mert nagyon sokan átmentették a hatalmukat, akik nem a szabadságért, hanem az állami kontrollért küzdöttek – fogalmazott.

Nagyra értékelik hazánk teljesítményét

Ulrike Poppe, a nyolcvanas évek végének egyik ellenzéki vezetője, Brandenburg szövetségi tartománynak a kommunista diktatúra következményeinek feldolgozásáért felelős megbízottja elmondta: „nagyra értékelték, hogy Magyarország verte ki az első téglát a berlini falból”. Ha a magyarok nem engedték volna ki országukból az egykori NDK-s menekülteket, nem kapott volna akkora lendületet a német rendszerváltás – hangsúlyozta.

A német megbízott kitért arra, csalódás volt számára, hogy az a párt – a zöldek –, amelyik szerinte a legtöbbet tett a rendszerváltásért Németországban, csak nem egészen 3 százalékot kapott az első szabad választáson. Ugyanakkor ha komolyan vesszük a demokráciát, el kell fogadni a választási eredményt a CDU győzelmét illetően, mert ők ígérték meg a leggyorsabb államegyesítést, és nekik volt a leghatározottabb gazdasági programjuk – mutatott rá. Ulrike Poppe szólt arról, hogy „a szabadság mindenkinek jár”, de ennek nem szabad azzal járnia, hogy emberek a híd alatt vagy fűtetlen lakásokban húzzák meg magukat.

(MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.