Listás helyeket vegyenek!

A Tages-Anzeiger beszámol arról, hogy a svájci szocialistáknál és liberálisoknál pénzt kérnek a nemzetgyűlési választásokon a listás helyekért. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung arról tudósít, hogy a német közbeszédben máig tabu témának számít a bevándorlók rokonházassága és azok egészségügyi következményei.

Tages-Anzeiger (Tagesanzeiger.ch)

A baloldali-liberális zürichi napilap 12 ezer frank egy listás helyért című cikkében foglalkozik a közelgő nemzetgyűlési választásokon a jelöltállítás költségeivel.

Aki a választásokon a szocialisták vagy a szakszervezetek támogatását szeretné megszerezni, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia Bern kantonban. De most nem mindenki akar fizetni. A listás hely költséges dolog lehet. A berni szakszervezetek 12 ezer frankot is elkérnek egy listás helyért, s ezzel sokakat felháborítanak.

A berni szocialisták 26 listás helyéből négyet olyan jelölteknek tartanak fenn, akik egyszerre az SP-ben és a szakszervezetekben is aktívan tevékenykednek. Aki azonban a két szervezet támogatását szeretné, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Ellentételezésként a párt és a szakszervezetek vállalják a jelölt reklámozását.

A berni szakszervezetek eljárását mind többen bírálják. Béatrice Stucki, a berni kanton tanácsának szocialista képviselője és a közszolgálati szakszervezetek tagja nem kíván fizetni és lemond a támogatásról.

Már tavaly ősszel komoly felháborodást váltott ki a zürichi FDP esete, mivel a liberálisok a legjobb listás helyekért egészen 40 ezer frankot kértek. Az eljárás bírálói megvásárolt demokráciáról beszéltek és kijelentették, ebben a rendszerben csak azok jelöltethetik magukat, akik elég pénzzel rendelkeznek.

Anyagi hozzájárulást választási listájukon történő szereplésért majdnem minden párt kér – idézi a lap Mark Balsiger kampányspecialistát. Az esetek többségében azonban jelentéktelen összegekről van szó. Nagyobb kantonokban azonban előfordul, hogy az első listás helyekért komolyabb összeget kérjenek.

Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (Faz.net)

A konzervatív német napilap vasárnapi kiadásában Antje Schmelcher Erről nem beszélnek (és kutatnak) című cikkében foglalkozik az eddig tabuként kezelt kérdéssel, a bevándorlók körében gyakori rokonházassággal.

A rokonok közötti házasság és az ezzel kapcsolatos egészségügyi kockázatok, mint korábban, most is tabunak számítanak. Stefanie Vogelsang, a CDU/CSU frakció egészségügyi szakértője sajnálatosnak nevezte ezt. Úgy vélte, ha tudnának a török, libanoni vagy iraki családok az egészségügyi kockázatokról, akkor talán nem erőltetnék, hogy gyerekeik a rokonságon belül házasodjanak.

Vogelsang utalt a fiatal duisburgi kutató Yasemin Yadigaroglu felvilágosító kampányára. A 29 éves doktorandusz néhány évvel ezelőtt képeslapokat nyomtatott az unokatestvérek közötti házasság ellen, amelyeket az észak-rajna–vesztfáliai iskolákban osztogatott. Újra és újra panaszkodtak a szülők vagy vallási szervezetek, hogy ez „beavatkozást jelent a családok életébe”. Gyakran keresték meg a tanítás után fiatalok, akik azt mesélték, hogy már odaígérték őket egy rokonuknak. Mivel ez előfordul a tamilok, görögök és az aleviták körében, ezért Yadigaroglu szerint hiba lenne a vitát a török bevándorlókra korlátozni. Az elismerések ellenére a program majdnem teljesen elakadt. Fenyegetések és panaszok miatt számos támogató visszalépett. Ráadásul olyan professzort sem talált, aki kész lett volna vállalni a témát. A számtalan gender tanszék azzal utasította el kérelmét, hogy ebben a kérdésben hiányoznak a megbízható számok. Magyarán arra kérték, hogy ne kutassa azt, amit eddig nem kutattak.

Pedig igenis léteznek megbízható számok. Például minden negyedik Németországban élő török nő egyik rokonával él házasságban – áll a Szövetségi Egészségügyi Felvilágosítási Központ által tavaly ősszel bemutatott tanulmányban. A családtervezés és migráció kérdését vizsgáló elemzésben több mint 800 török nőt kérdeztek. Az első generációs bevándorlók körében a rokonházasság 33 százalékos volt, míg a második generációban csak a megkérdezettek tizede élt ilyen kapcsolatban.

Minél hagyományosabb egy iszlám közösség, annál több a rokonok közötti házasság. Törökországban a rokonházasság gyakorisága 20-30 százalék, Ománban ennek két-háromszorosa – nyilatkozta Stefan Mundlos, a berlini Charité orvosi genetikai intézetének igazgatója. A rokonházasságok gyakran súlyos fejlődési rendellenességet okoznak, olyanokat, mint a földközi-tengeri láz, amely krónikus gyulladást, sőt veseleállást is kiválthat. Más esetekben súlyos szellemi visszamaradottság a következmény, esetleg a gyermekek mély apátiába zuhannak.