Összeszorul a szívük, ha a Szent Koronára gondolnak

Akiknek a szívét szorítja össze a Szent Korona látványa: jászságára és magyarságára is büszke népcsoport világtalálkozóra készül. Húszéves a Jászok Egyesülete. A magyarság fontos részeként, színeként határozzák meg magukat.

„Válasszatok magatoknak halált, amilyent akartok!” – mondá a császár. Lehel így felele: „Hozzátok ide kürtömet, amelybe előbb belefúvok, aztán felelek neked.” Odavitték a kürtöt, és a császárhoz közeledve, mikor nekikészült a kürtfúvásnak, erősen homlokon vágta a császárt, kit egy csapással megölt. S azt mondta neki: „Előttem fogsz menni, és szolgálni nekem a másvilágon.”

Lehel kürtjét becses ereklyeként őrzik a Jászberényi Múzeumban, ám ennél is értékesebb örökség, amit a jászok szívükben hordoznak: összetartozásuk érzése és magyarságuk hazaszeretete. A kunokkal szinte egy időben magyar földre érkezett népcsoport 1702-ben ugyan elveszítette önállóságát, mert Lipót császár a Jászságot a német lovagrendnek adta zálogul, ám néhány évtizeddel később megváltották önmagukat, visszavásárolva szabadságukat. Az összetartozás máig sem lanyhuló érzülete is talán a Redemptióból merítkezik, így nem csodálkozhatunk rajta, hogy világtalálkozóikra az elszármazottak jó része is hazalátogat.

(mr1-kossuth.hu)