A budapesti Iparművészeti Múzeumból Balla Gabriella, a kiállítás kurátora járt Zágrábban Takács Imre főigazgatóval, és a gyűjteményből kiválasztott 130 bécsi klasszicista és empire stílusú porcelánt kiegészítve sévres-i, vincennes-i, párizsi, szentpétervári, moszkvai porcelánokkal korabeli, hasonló formavilágú ezüst- és bronztárgyakkal, valamint cseh és orosz féldrágaköveket imitáló, különleges üvegekkel. Valamennyi az 1780-as évektől 1848-ig terjedő időszakban készült, így több mint kétszáz finom kidolgozású iparművészeti tárgyat láthat majd a közönség – mondta el Veljko Marton telefonon az MTI-nek.
„Üzletemberként gyakran megfordulok Budapesten, és így még boldogítóbb számomra, hogy porcelángyűjteményem ebben a városban lesz látható” – jegyezte meg. Régiséggyűjteményének első darabját Veljko Marton elsőéves egyetemista korában vásárolta Zágrábban, egy biedermeier könyvszekrényt, s ez meghatározta szinte az egész életét, mert ez a darab annyira megtetszett neki, hogy azontúl csak régi berendezési tárgyakat vett – mesélt a kezdetekről.
„A biedermeier könyvszekrény annyira a szívemhez nőtt, hogy ez az a berendezési tárgy, amelytől soha nem fogok megválni” – vallotta meg.
Régiségeket teniszezett össze
Veljko Marton 1950-ben született Zágrábban, már gimnazista korában sokat utazott, mivel jól teniszezett, különböző külföldi tornákon vett részt, nyert, és az összegyűjtött pénzből régiségeket vásárolt. Szüleivel a szocializmus időszakában szerény körülmények között élt, és egyetlen olyan tárgy nem volt a környezetében, amely a családi hagyatékból bekerült volna a múzeumba – mondta. Zágrábban közgazdasági diplomát szerzett, az antikvitás iránti szenvedélye nem lohadt, bújta az apróhirdetéseket, és vásárolt. Később üzletember lett, azóta Martimex nevű cége bevételének egy részét a gyűjtemény gyarapítására fordítja – magyarázta.
„Amikor már megtelt a lakásunk, és különböző raktárakba kerültek a régiségek, a zágrábi Iparművészeti Múzeum segített rajtam azzal, hogy 2002-ben kiállítást rendezett gyűjteményemből, ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy gyűjtő vagyok. Az esemény fölkeltette a közvélemény figyelmét, mert eddig ilyen látnivaló nem volt. A kiállítás 25 ezer látogatót vonzott. Ez a siker buzdított arra, hogy 43 évi munka »gyümölcsét« saját múzeumban helyezzem el, így 2003-ban Samoborban (Zágrábtól 18 km) megnyitottam Horvátország első magánmúzeumát” – idézte föl a gyűjtő.
A palotában nyílt meg a második kiállítás
Az év elején Veljko Marton a gyűjtemény neoklasszicista anyagából újabb múzeumot nyitott a zágrábi felsővárosban, a Kulmer-palotában, könnyen megközelíthető helyen. A samobori múzeumot újrarendezik, és várható, hogy szeptembertől ismét fogad látogatókat. A nevére utaló kérdésre azt felelte: „Nemcsak magyar lehetnék a Marton névvel, hanem az is vagyok, mert a dédszüleim pécsiek. A nagyanyám ott született, de kisgyerekként a szüleivel Zágrábba költözött a huszadik század elején. A dédanyám kizárólag magyarul beszélt, a nagyanyám szintén magyarul és rosszul horvátul, az apám pedig már nem tanult meg magyarul. Én szeretnék tudni, de fájdalmasan szembesültem azzal a ténnyel, hogy amit az ember gyermekkorában elmulasztott, azt felnőttként már szinte lehetetlen pótolni” – kesergett.
Három gyermeke van és három unokája, a legnagyobb 12 éves, hátha közülük valamelyik megtanulja nagyapja őseinek a nyelvét – tette hozzá.
Tavaly Schmitt Pál államfő hivatalos látogatáson járt Horvátországban, és fölkereste a samobori Marton Múzeumot, hogy megismerkedjen a magyar származású műgyűjtővel. Ő az egyike azon kevés magyarnak, aki a gyűjteményt látta, és megígérte, hogy Budapesten is eljön a kiállításmegnyitóra. „Ez persze bizonytalan, de a védnökséget elvállalta csakúgy, mint Ivo Josipovic horvát elnök” – jegyezte meg Veljko Marton.
(MTI)
origo.hu
Az egész internet Magyar Péteren nevet - mutatjuk a legjobb mémeket!
