Berlin kezében az euró sorsa

„Az eurónak s ezzel együtt magának az uniónak a jövője jelenleg Németországtól függ” – fogalmaz Jan Mládek cseh közgazdász, a Fontes Rerum prágai „agyközpont” igazgatója. A 90-es évek elején a gazdasági miniszter, majd az évtized végén a pénzügyminiszter helyetteseként is dolgozó, ez utóbbi minőségében Csehországot a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) is képviselő szakember szerint a német szándékok tesztje lesz, hogy Berlin beadja-e a derekát a közös eurókötvények kérdésében. Ezzel hosszú távon ő is jól járna, ellenkező esetben viszont az Európai Unió további gyengülésével kell számolnunk. Ez, mint ahogy az a minapi, Közép-Európa jövőjével foglalkozó prágai konferencián is elhangzott, a térség régi félelmeit erősíti fel.

– A mostani konferencia egyik panelje az Oroszország és Németország közötti Közép-Európáról szólt. Miért kell ezt a térséget a jó száz évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan kezelni, amikor már megtalálta a helyét az Európai Unióban?
– Ez így van, immár ott vagyunk e 27 tagú közösségben, s egyértelmű érdekünk, hogy az Európai Unió virágozzon, fejlődjön, bővüljön, a tagja legyen Horvátország és a Nyugat-Balkán országai. A probléma azonban az, hogy manapság ennek éppen az ellenkezőjét érezzük. Az unió komoly válságot él át, s félünk, hogy kétsebességűvé válik. Nem szeretnénk eljutni oda, hogy egy gyenge Európai Unió mellett egy erős Németországgal és Oroszországgal kelljen szembenézni. Ezzel ugyanis ismét előállna a 19. századi geopolitikai helyzet.

– Az előadásokból is kiderült, hogy térségünk nehezen szabadul súlyos történelmi terheitől. Folyamatosan fél. A csehek a németektől, a lengyelek Berlintől és Moszkvától, s még sorolhatnám a fóbiákat. Nem kellene már szabadulni ezektől a lidérces álmoktól s előre nézni?
– Jó lenne, ám azért az aggodalom indokolt, hiszen a történelem ismét mozgásba lendült, s a jövővel kapcsolatosan sok a bizonytalanság. Nem tudjuk, hogy az euró s maga az Európai Unió túléli-e a mostani válságot, s az emberekben felélednek régi félelmeik. Ez a globális pénzügyi és gazdasági válság logikus hatása. S a helyzet Csehországban még jobb, mint Magyarországon vagy Lengyelországban, hiszen minket nem nyom a svájci frankban felvett hitelek terhe.

– Ám ha Budapest vagy Varsó megremegne, azt Prága is megérezné. Ha a forint vagy a zloty zuhan, az magával rántja a koronát is, hiszen ezt a térséget a világ egy egységként kezeli…
– Ebben igaza van, de azért Csehországban más a helyzet. Az exportőrök még örülnének is a korona gyengülésének, mint ahogy Magyarországon is. Csakhogy ott, ami bejönne az exporton, azt el is vinné a hiteltörlesztések növekedése. Tény azonban, hogy régiónk rendkívüli mértékben függ a külső hatásoktól. Euró például csak Szlovákiában van, ám válságát a többi három ország is komolyan megérzi.

– Éppen ezért a térség közös érdekeinek hatékonyabb érvényesítése érdekében erősíteni kellene a közép-európai együttműködést. Hogy látja, mennyire élő manapság ez a közös gondolkodás?
– Ez az együttműködés még sok kívánnivalót hagy maga után. Vannak közös céljaink, ám amikor például az uniós pénzekről van szó, az érdekek már eltérőek. De bizonyos mértékben ez érthető is, hiszen Lengyelország középhatalom, Szlovákia túl kicsi, míg Magyarországnak vagy Csehországnak megvan a saját baja.

– A közép-európai álom tehát csak álom marad?
– Próbálkozunk, hiszen együtt nagyobbak vagyunk, mint Franciaország vagy Nagy-Britannia, azonban a munka döcögve halad. Ennek több oka is van, az említettek mellett például az, hogy a nagy európai országok esetünkben is előszeretettel alkalmazzák a római oszd meg és uralkodj elvet.

– Ez így van, de ehhez még mi is hozzáteszünk egy keveset. Csehország Németország, Lengyelország a weimari háromszög felé kacsingat ki a visegrádi együttműködésből, miközben Szlovákia és Magyarország egymással vannak elfoglalva…
– Azért én nem értékelném túl a weimari háromszöget. Lehet, hogy Varsóban nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek a keretnek, ám ez valójában nem működő egység.

– Az azonban ezzel együtt is egyértelmű, hogy a mai Lengyelország számára Közép-Európa másodlagos.
– Tény, hogy Varsó hol Ukrajna, hol Franciaország, hol pedig az Egyesült Államok felé kacsingat, reménnyel tölt azonban el, hogy Prágával a kapcsolatai szépen fejlődnek. Természetes partnerek vagyunk, együtt gondolkodunk, s a lengyelek láthatóan megtanulták értékelni a cseh pragmatizmust. Visegrád felélesztésének van esélye, hiszen ha Varsó és Prága összefog, Budapest és Pozsony minden bizonnyal felzárkózik ehhez.

– Szavaiból azt veszem ki, hogy az együttműködés motorja Csehország és Lengyelország lenne. Budapesten ugyanerről az gondolják, hogy a különleges történelmi viszonyra alapozó lengyel–magyar páros húzza majd a többieket. Nem gondolja, hogy szánalmas ez a játék?
– Igen, játék a homokozóban. A lengyel–magyar kettős gondolata talán arra vezethető vissza, hogy ez a két ország volt benne még a PHARE programban.