Az idén augusztus 3-7. között rendezett összművészeti fesztiválnak három apró dél-baranyai település, Nagyharsány, Kisharsány és Palkonya ad otthont. És persze Villány, ahol ugyan program nincs, viszont van rengeteg bor... Szerda kora délutánra időzítettük a nagyharsányi focipálya „elfoglalását”, ám így sem lehettünk elég gyorsak, az igazán árnyékos sátorhelyek már elfogytak. Az elmúlt hetek őszies időjárása után mindenki örömmel fogadta a visszatért nyarat, így maradéktalanul teljesülhetett a szervezők mezítlábasságra vonatkozó vágya, a többség maximum papucsban vagy szandálban közlekedett.
„Mindenki legyen jó” – így köszöntötték a megnyitón a fesztiválozókat a főszervezők, Kiss Móni és Bérczes László. Törőcsik Mari azt emelte ki, hogy bár nyáron nem szokott dolgozni, nem tudott nemet mondani a felkérésre, hogy fővédnökből idén díszvendéggé változzon, és jelen legyen az Ördögkatlanon. A színművésznő – akit hatalmas taps fogadott – hangsúlyozta, hogy akármihez nem adja a nevét, de garanciát jelentett számára Bérczes László személye. A másik fővédnök, Cseh Tamás sajnos már nem lehet velünk, de emlékét egy külön színpad, valamint harangszó is őrizte.
A megnyitó után Berecz Andrásé lett a színpad, aki többek között Zöld Petiről mesélt, majd Ferenczi Gyuriék következtek – szokás szerint fergeteges koncerttel. Aztán a Técsői Banda kocsmakoncertjének érintésével – esténként Nagyharsány központjában húzták a talpalávalót – újra a focipályán voltunk: nagyszínpad és Quimby – több ezer ember előtt. Liviusék pedig több mint kétórás koncerttel hálálták meg a szeretetet. Az Ördögkatlan az egyik legjobb fesztivál – mondta két szám között Kiss Tibi.
Özönvíz
Csütörtökön Kisharsányt vettük célba, ahol belenézhettünk a Mediawave Cafés & Citizenry elnevezésű nemzetközi összművészeti kezdeményezésébe, majd következett a Bognár Szilviával és Lovasi Andrással kiegészült Sator Quartet telt házas koncertje. A frissen felújított református templomban a középkori hangulatot tovább fokozták a megérkező vihar hangjai. Ekkor tényleg úgy érezhettük magunkat, mint elődeink, akik még a templomba menekültek a közelgő veszedelem elől. Szerencsére a művészek sem akarták elhagyni a biztonságot nyújtó hajlékot, így a közönség igen hosszú műsornak örülhetett.
A koncert végeztével aztán a bátrabbak – köztük mi is – elindultak az özönvízszerű esőben. Azonban két méter is elég volt az elázáshoz, mi a néhány méterre álló pultnál találtunk szűkös menedéket. Mások, ahogy megpróbáltak átszaladni az úton, elmerültek a megduzzadt vízelvezető árokban – a hidakat ekkor már rég nem lehetett látni. Mikor végre el lehetett jutni a buszmegállóig, kiderült, hogy járat legközelebb két óra múlva indul, mivel Nagyharsányt és Villányt elöntötte a víz. Aki eddig nem izgult volna a sátra miatt, most már az is kezdett...
Félve indultunk vissza a focipályára, ahol megtépázott pultok és összedőlt sátrak fogadtak – mi szerencsére megúsztuk. Este aztán a Budapest Bár állt színpadra, a tömeg pedig a rendületlenül szakadó eső ellenére is kitartott. Ezt segítette az éheseknek a kiváló pleskavice, a szomjasoknak pedig egy-két pohár pálinka vagy bor, akár tisztán, akár fröccsben.
Temetés a teraszon
Péntek reggel aztán újra napsütésre ébredhettünk. A kisharsányi templomban ezúttal a siklósi Dolce Hegedűegyüttes hölgyei kápráztatták el a nézőket. Méghozzá szó szerint: alig győzték a ráadásszámokat adni. És ha már hegedű: esti célpontunk a nagyharsányi szoborpark volt, ahol Lajkó Félix, Brasnyó Antal és Dresch Mihály várt ránk, majd az Európa Kiadó nagyszínpados fellépése következett.
A szombati napot Palkonyán kezdtük, Pál István „Szalonnával” és családjával – többek között Ave Mariával és református énekekkel. A faluban egész hétvégén iparművészek kirakodóvására volt, amit bűn lett volna kihagyni. Azt azért meg kell jegyeznünk, hogy bár lehetett termelői lekvárt, édességet, sajtot és mézet is kapni, további pluszt jelentene, ha a környékbeli őstermelők is nagyobb számban megjelenhetnének saját, minőségi termékeikkel. Talán majd jövőre...
Kisharsány felé Kapáék szállták meg buszunkat és csaltak fel a festői Vylyan-teraszra, ahol ránk mint kórusra volt szükségük. A Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című kultfilmet megidézve hordótemetést rendeztek, ehhez kellettünk mi, akik eléneklik a Kék nefelejcset. Közben persze mindenki röhögött, majd megnézte a hordókiállítást és Korniss Péter fotóit.
Munka és vonatozás
Este a kiváló Durgas-koncert után a kisharsányi önkormányzat „partybuszával” utaztunk Nagyharsányba: UV-fény és dübörgő zene gondoskodott a hangulat fenntartásáról. Fél tíz körül pedig valami korábban elképzelhetetlen őrület vette kezdetét a nagyszínpadon – a Budzillus. A swing, ska és balkáni hangzást keverő berlini banda ritkán látható koncertet adott, a szép lassan a teljes teret megtöltő közönség néhány perc után önkívületben tombolt. A magyar származású frontember, Robert Kondorosi pedig egyszer csak rázendített a Munka, munka című dalukra. Stílszerűen persze szóba került az ördög is (Devil’s polka), a végéhez közeledve pedig a vonatozás is elindult. A hálás közönség csak nehezen engedte el a zenekart, akik aztán hosszú percekig dedikáltak a színpad mellett, majd az első sorokból nézték végig a Besh o droM-ot. Ez utóbbi az Ördögkatlan egyik titka: a fellépő művészek beszélgetnek, esetleg boroznak vagy kávéznak a rajongókkal, nincsenek kordonok és kétméteres biztonsági őrök, akik elválasztanák őket.
Vasárnap délután Lovasi és a Véletlen (Lackfi Jánossal) lépett fel telt ház előtt, este pedig megnézhettük a Tiger Lillies szürreális koncertjét, vagyis inkább színházi előadását. Ennek megfelelően félidőben szünetet is tartottak, mintegy negyedóra után jött vissza a színpadra a három zenész, köztük Martyn Jacques, a kasztrált hangú énekes. Nagyharsányban pedig a Rátgéber Lászlóval kiegészült Kiscsillag zárta a fesztivált. Az utolsó számot Lovasi és Lecsó nyomta le két gitárral és egy elromlott erősítővel, majd véget ért az Ördögkatlan. Persze azért nem teljesen, ekkor ugyanis a büféasztaloknál kezdetét vette a szokásos, hajnalig tartó közös éneklés. Hétfő délelőtt pedig a maradék több száz sátorozó fáradtan és szomorúan szedelőzködött a focipályán, hiszen ideiglenesen búcsút kellett venni a Szársomlyó látványától és az új barátoktól.
Fröccs és szörp
Bár idén is többen voltak, mint tavaly, a tömeg egyáltalán nem volt elviselhetetlen. A körülmények is egyre javulnak, a mosdókat, WC-ket igyekeztek folyamatosan takarítani. És ami a lényeg, az emberek kedvesek és közvetlenek voltak. Jó példa erre, ahogy vasárnap este az egyik ToiToi-nál néhány lány méltatlankodva rászólt három fiúra, akik megelőztek egy hölgyet: „Udvariatlan fiúk, Ördögkatlanon vagyunk” – figyelmeztették őket. A megszólítottak persze azonnal átadták a helyüket, és nem győzték bizonygatni, hogy nem akartak tolakodni.
Hiába jártak óránként katlanbuszok, így sem volt mindig egyszerű egyik településről a másikra jutni. A stoppolás szerencsére működött, így a Kisharsány–Nagyharsány–Szoborpark háromszög viszonylag gyorsan megjárható volt, de egy-egy program miatt nem volt érdemes ide-oda ingázni, jobban megérte fél vagy teljes napokat ugyanazon településen tölteni – különösen igaz ez a legtávolabbi helyszínre, Palkonyára. És akkor még nem beszéltünk az olyan csábító lehetőségekről, mint a falvak felfedezése, a villányi pincék, esetleg a beremendi (vagy harkányi) strandolás... A bevált recept szerint naponta más településre koncentráltunk, így beleférhetett a kisharsányi ördögpörkölt, vagy a palkonyai pincesor meglátogatása, ahol házi bodza- és gyömbérszörpöt is kóstolhattunk. Utóbbit egy hangulatos kertben, fák között és hintaágyon. Itt találkoztunk egy olyan hölggyel is, aki akkor látott életében először élő kakast.
Az azért segített, hogy egyes rendezvényeket többször, több helyszínen is megrendeztek, így könnyebb volt a napi néznivaló összeállítása. A minőségi kínálat miatt viszont minden kimaradó proramért fájt az ember szíve. Utóbbiak közé tartoztak a színházi előadások, melyekre csak hosszas (és korai) sorban állás után kaphattak sorszámot a szerencsések.
Az idő kevés, a látnivaló pedig sok, így aztán jövőre csak egy lehetőség marad: már a nulladik napon is ott kell lenni, így huszonnégy órával több idő jut mindenre. Egy biztos: aki idén volt, az ötödik Ördögkatlanon is ott akar lenni.
origo.hu
Magyar Péter volt barátnője szerint kisfia jövőjével is fenyegette őt Magyar Péter
