Hiába a tiltakozás, valószínűleg fúrni fognak

Az Alpoktól az Etnáig fúrnának a kőolajtársaságok Olaszországban: a jelentős bevételt remélő önkormányzatok nem szabnak korlátokat, a helyi lakosok és a környezetvédők viszont nemet mondanak. Itália kőolaj-szükségletének tíz százalékát egy dél-olaszországi kút fedezi.

Hetven településen állnak készen a fúrógépek a Rovigo–Padova–Velence háromszögben – és nem vizet, kőolajat keresnek. Texasi kőolajtársaság érkezett az északkelet-olaszországi Veneto tartományba, és az Aleanna Resources már csak a helyi környezetvédelmi szakbizottság véleményére vár. A helyi lakosok és a környezetvédők tiltakozása ellenére az olasz gazdasági fejlesztési tárca már megadta a fúrási engedélyt a szintén a venetói Treviso területén kőolajat kereső Celtique Energie Petroleum angol társaságnak is, mely a következő négy évben több mint ötszáz négyzetkilométeres körzetben végez fúrásokat négy kilométeres mélységig gázt és kőolajat keresve.

A venetói Il Gazzettino napilapban a természetvédők hangsúlyozták, hogy a többszörös próbafúrás talajsüllyedéshez vezethet az ezzel szünet nélkül küzdő tartományban.

Nem vetekedhet a kőolajtermelő országokkal, de Itáliának van saját fekete aranya. Az első kőolajmezőt a második világháború utáni években az olasz Agip találta Emilia Romagnában, a Piacenzától nem messzi Cortemaggiore területén. Ez a kút azonban rövid időn belül kiürült. A mai napig működik azonban a déli Basilicatában, Val d’Agri lelőhelye, és az itt 1980 óta tartó kőolaj-kitermelés adja az itáliai szükséglet tíz százalékát.

A texasi Panther Oil tavaly állította fel fúrógépeit az UNESCO által védett szicíliai Val di Noto völgyében, ahol a lakosok 2004 óta élő lánccal tiltakoztak a tartomány által is szorgalmazott milliós beruházás ellen. 2010-ben az olaszországi kutak több mint ötmillió tonna kőolajat termeltek ki, gázból pedig közel nyolcmilliárd köbmétert. Az olasz állam és az érdekelt tartományok és önkormányzatok 184 millió euró licencdíjat szedtek be a kitermelőktől.

(MTI)