A szocialisták régi-új csillaga tört az élre + Képek

A francia elnökjelöltek támogatottsága jelenleg leginkább egy mókás hullámvasútra hasonlít. A májusban még rekordmélységben tévelygő Nicolas Sarkozy fellángolása immár a múlté. Líbiai látogatás ide, apai örömök oda, az új favoritot úgy hívják: Francois Hollande. <br /><br /><br />

Úgy tűnik, a Sarko-baba érkezése csupán pillanatokra billentette a mérleg nyelvét a regnáló elnök felé, a jövő évi választások győztesének kilétét immár újra a szocialisták között kell keresni. A Le Parisien megrendelésére szeptember elején elkészített közvélemény-kutatás eredménye legalábbis efelé mutat. A képzeletbeli dobogó legfelső fokán némi meglepetésre Francois Hollande végzett (28 százalék), Nicolas Sarkozy és a szintén szocialista Martin Aubry megosztott ezüstérmet vehetne át (24-24 százalék), míg Sarkozy 2007-es kihívója, Segolene Royal (15 százalék) jócskán lemaradva kullog a sor végén.



Francois Hollande

Azt már nyár közepe óta tudni lehet, hogy a szocialisták korábbi „csillaga”, Dominique Strauss-Kahn júniusi New York-i szexkalandjával végleg kihúzta magát az elnökjelöltek sorából. Hihetetlen, de a világsajtó elsöprő médiahadjárata ellenére a franciák zöme nem utasította el annak lehetőségét, hogy DSK visszatérjen a politikába, arról azonban hallani sem akarnak, hogy a nőimádó politikus az elnöki szék közelébe férkőzzön. DSK kiválásával viszont olyan politikai vákuum keletkezett, amely alaposan átrendezheti az erőviszonyokat. A szeptemberi felmérés azt mutatja, az átrendeződés el is kezdődött.



Dominique Strauss-Kahn

Hollande és Sarkozy jelen pillanatban elsősorban „görög vonalon” próbál erősíteni, és nem meglepő módon egy szelet fújnak. Az elnök élőben, az újságok hasábjain és telefonon keresztül is a pokol legmélyebb bugyrai felé tartó görögök megmentésén fáradozik, ebben pedig hű társra lelt, nem csupán Hollande-ban, a centrista Bayrou-ban, de a Baloldali Frontban is. Egyedül a Le Pen mögött felsorakozó szélsőjobboldali szavazók engednék el a hellének kezét Franciaországban – egy euroszkeptikus párt támogatóitól ez persze nem is túl meglepő.

Sarkozy azonban nem állt meg Görögországnál, egészen Líbiáig „menetelt”, mégpedig David Cameronnal karöltve. Franciaország az európai NATO-tagállamok közül szavakkal és fegyverekkel is a legerőteljesebben támogatta a Kadhafi-rezsim összezúzását, így a bengázi látogatás szinte borítékolható volt. Az elnök a jövő évi választás jegyében lépésről lépésre „építette fel” a líbiai beavatkozás tervét, sőt talán némi életet is lehelt a francia választók eltemetett európai nagyhatalmi hitébe. A francia sajtó úgy véli, Sarkozy meglovagolja a látogatást, és mint Líbia megmentője mond majd beszédet a bengázi Szabadság téren. Ezzel nem csupán az európai vezetőknek üzen majd, de haza is.



Nicolas Sarkozy

A nyugdíjkorhatár megemelése, a gördülő sztrájk „kinevetése”, a luxuséletmód tehát, úgy tűnik, megteszi a hatását, Nicolas Sarkozy népszerűségi indexe ugyanis a megszokott irányba tart – lefelé. Immár nem csupán tőle függ, hol áll meg.

(economicsnewspaper.com)