Felgyorsultak a napokban a történések az orosz gáz nyugatra jutását az elgondolások szerint a kockázatos tranzitállamok kiiktatásával szállítandó alternatív vezetékek, illetve az orosz függőséget csökkenteni hivatott európai elképzelések körül. Először elindult a gáz az Északi Áramlaton, majd az EU – felhatalmazva az Európai Bizottságot – elfogadta azt a mandátumot, melynek birtokában tárgyalások kezdődhetnek Azerbajdzsánnal és Türkmenisztánnal a transzkaszpi vezetékrendszer kiépítéséről, végül tegnap aláírták a Déli Áramlat részvényesi szerződését. Közben a Déli Energiafolyosó körül szópárbaj alakult ki Brüsszel és Moszkva között, s aktivizálták magukat az új vezetékek megépítésének legnagyobb vesztesei, az ukránok is.
Ha végignézünk az elmúlt egy hét eseményein, úgy tűnik, mintha e napokban több dolog történt volna, mint az elmúlt jó egy évben összesen. Elvitathatatlan realitás, hogy az Oroszországot a Balti-tenger alatt Németországgal összekötő gázvezetéket üzembe helyezték, s aligha akadályozhatja meg bármi, hogy jövőre a második szál építése is befejeződjön. Mindez Oroszország számára komoly gazdasági és politikai siker, s még szorosabbra vonja az európai nagyok, mindenek előtt Németország kapcsolatait Moszkvával. S az is egyértelműnek tűnik, hogy az északi alternatív vezeték teljes beüzemelésével Ukrajna a tranzit mintegy 30 százalékát elveszíti, amely komoly érvágás az amúgy is súlyos pénzügyi gondokkal küszködő Kijev számára.
A szállítási útvonalak diverzifikációjának eme első sikeres lépése után mintha minden figyelem a déli vezetékek felé fordult volna. Az orosz Gazprom, az olasz ENI, a francia EdF és a német BASF/Wintershall képviselői tegnap Szocsiban, Vlagyimir Putyin jelenlétében aláírták a Déli Áramlat részvényesi megállapodását, amelynek értelmében e cégek 50, 20, illetve 15-15 százalékban osztoznak a projektben. Ezzel egyúttal – fogalmaz a Gazprom – a Déli Áramlat ügyében megszületett az első jogilag kötelező érvényű megállapodás. Ezt ugyan többen is másképp értelmezik, tény azonban, hogy az eddigiekhez képest komoly előrelépés történt. Kisebb jelentőségű, de mindenképpen figyelmet érdemelt ezt megelőzően az a döntés, hogy az EU nevében az Európai Bizottság fogja vezetni azokat a tárgyalásokat Azerbajdzsánnal és Türkmenisztánnal, melyek a majdani transzkaszpi gázvezeték kiépítésének és üzemeltetésének részleteit hivatottak rögzíteni.
Talán ezzel is magyarázható, hogy az Európai Unió és Oroszország között az elmúlt napokban idegesebbé vált a hangulat. Az egymással egyrészt összekötött és évtizedek óta együttműködő, másrészt a kölcsönös függőség lazításának szándéka miatt versengő felek ugyanis árgus szemekkel figyelik a másik minden egyes lépését. Moszkva például azonnal kikérte magának, hogy bármilyen vezeték épüljön a Kaszpi-tenger alatt, amíg ott jogi viták vannak, míg Günter Oettinger, az EU energiaügyi biztosa minden eddiginél élesebb hangon intette Oroszországot, hogy a Déli Áramlattal ne próbálják megakadályozni a Nabuccót, s ne gyakoroljanak nyomást a kaszpi térség országaira. A biztos korábban soha nem tapasztalt módon lényegében meg is zsarolta a Gazpromot, mondván, Európa csak akkor kész növelni a vásárlásait, ha arányaiban csökken az orosz részesedés az uniós gázpiacból.
Gyenyisz Gyjomin orosz szakértő szerint ez az ingerültség a Déli Áramlat, s általában a Gazprom utóbbi időben erősödő pozícióival magyarázható. A BFA befektetési cég elemző osztályának vezetője szerint az EU-t valójában a Kaszpi-tenger jogi státuszának rendezetlensége is aggasztja, hiszen Oroszország és Irán láthatóan keményebb lépésekre is kész abban az esetben, ha a régió országai szeparatista módon működnének együtt az unióval, s építenének vezetéket a tengerfenéken. Az elemző azt is érzékeltette, az EU úgy vághat a legérzékenyebben vissza, ha megakadályozza a Gazpromnak azt a törekvését, hogy részesedést szerezzen az európai elosztóhálózatokban.
Deák András, az energetikai kérdések ismert hazai szakértője úgy véli, a kaszpi vezeték kérdésében hozott európai döntés nem lényegi előrelépés, s Oettinger váratlanul kemény kirohanása inkább arra válasz, hogy – tanulva az Északi Áramlat körüli engedélyezések elhúzódásából – Moszkva nem akart külön-külön tárgyalni az érintett országokkal, kért ez alól mentességet az Európai Bizottságtól, s remélt egyszeri rábólintást a Déli Áramlatra. Oroszországnak ugyanis sürgős az engedélyeztetés, hiszen köti Vlagyimir Putyin évekkel ezelőtti, a vezeték 2015-ös beindítását célzó ígérete. Deák András szerint az építkezés 2013-as megkezdése irreálisnak tűnik, s nem zárja ki azt sem, hogy Moszkva az agresszív, provokatív fellépéssel éppen az EU nyakába igyekszik varrni a késést vagy az építkezés elmaradását. Közben a nyugati elemzők a mostani megállapodás kapcsán azt feszegetik, hogy a Déli Áramlat immár sokkal kevésbé tűnik blöffnek, mint azt korábban hitték. Deák András is elismeri, hogy a hitelességét megőrizni kívánó Moszkva rákészülése meggyőzőnek tűnik, ám mint megjegyzi, egyelőre mind a Déli Áramlat, mind pedig a Nabucco esetében csupán a papírhegyek gyártása folyik.
Eközben az összes, az európai és az orosz alternatív vezetékek építésétől egyaránt rettegő Ukrajna is kétségbeesett offenzívába kezdett. Előbb a kormányfő szóvivője az Északi Áramlat átadására úgy reagált, hogy akkor Kijev lebontja saját rendszerét, majd tegnap Viktor Janukovics már a Déli Áramlat útvonalának ajánlotta Ukrajnát, mondván, ha a vezeték a szárazföldön halad, akkor ötször kevesebbe kerül. A Gazprom azonnal visszautasította a felvetést, míg nyugati elemzők úgy vélték, ezek után Kijev aligha van olyan helyzetben, hogy nemzetközi bíróság elé vigye a gázszerződések ügyét. Deák András szerint Ukrajna mozgástere rendkívül szűk, a válság újabb hulláma végleg térdre kényszeríti Kijevet, s a most oly harciasan védett vezetékrendszer néhány éven belül orosz tulajdonban lesz. Elfogadható kompromisszumként a belorusz vagy az örmény modellhez hasonlóan a részvények felét az ukránok is megtarthatják, s az ügylet még így is kevésbé fájdalmas lesz, mintha a vámunióhoz csatlakoznának.
origo.hu
Több furcsaság derült ki Magyar Péter egyik diákhiteles szerződéséről
