Húsz évvel ezelőtt vita tört ki arról, hogy melyek a tipikus ázsiai értékek. A demokrácia intézményének hiányolása ebben a témában nagy hangsúlyt kapott, ám ennél sokkal érdekesebb az, hogy kevesebb figyelmet szenteltek annak a jelenségnek, hogy a hagyományos családi értékek erősebbek voltak itt, mint Amerikában és Európában. Pedig többek között ennek is volt köszönhető az ázsiai gazdaság fejlődése. Tény, hogy Ázsia nagy részében elterjedt a házasság intézménye és a törvényen kívüli kapcsolat szinte ismeretlen. Ezzel szemben a nyugati országokban a házasságok fele végződik válással és a gyerekek fele házasságon kívül születik.
Napjainkban azonban a házasság intézménye gyors átalakuláson megy keresztül Keleten, Délkeleten és Dél-Ázsiában is annak ellenére, hogy az egyes régióknak eltérőek a hagyományaik. Ám ezek a változások különböznek azoktól a folyamatoktól, melyek a 20. század második felében Nyugaton végbementek. A válások száma ugyan emelkedett, de még így is ritkának számít. Itt valami más történik: az emberek vonakodnak házasságot kötni. Halasztják azt azért, hogy kellően felkészülhessenek rá. A házasságot vállalók életkora ugyan az egész világon nő, de ez a folyamat különösen szembetűnő Ázsiában, ahol még későbbre tolódik a boldogító igen kimondása, mint Nyugaton. Az átlagéletkor a leggazdagabb helyeken – Japánban, Tajvanon, Dél-Koreában és Hongkongban – nőtt jelentősen az elmúlt évtizedekben: a nők esetében elérte a 29-30 évet, míg a férfiaknál a 31-33-at.
Sok ázsiai azonban ezen életkor felett sem házasodik. A japán nők mintegy fele harmincas évei elején még nincs férjnél, és mintegy felük valószínűleg soha nem is lesz feleség. A tajvani nők egyötöde nem házas a harmincas évei végén, és nagy részük valószínűleg sosem lesz az. Egyes helyeken a nem házasságban élők magas aránya különösen szembetűnő: Bangkokban a 40-44 éves nők 20 százaléka nem házas, Tokióban ez az arány 21 százalék, Szingapúrban pedig az ugyanennyi idős, egyetemet végzett nők körében az arány 27 százalék. Ez a trend azonban nem befolyásolja Ázsia két óriását, Kínát és Indiát. Bár – akárcsak a gazdasági folyamatok – ez a vihar is átsöpörhet a két országon, sőt a következmények még súlyosabbak lehetnek.
A szingliség öröme
A nők – hátat fordítva a házasság intézményének – a munkahelyüknek szentelik magukat. Ez részben azért történik, mert egy nő számára a házasság is kemény munka. A nők férjeik és gyerekeik elsődleges gondozói és az idősödő szülőknek is támaszai. Ezt akkor is elvárják tőlük, ha teljes munkaidőben foglalkoztatják őket egy munkahelyen. Ez ugyan a világ más részein is igaz, de az a teher, melyet az ázsiai nőknek cipelniük kell, különösen nehéz. Azok a japán nők, akik munkahelyükön heti 40 órát dolgoznak, a háztartási munkával még 30 órát töltenek egy héten. Férjeik ehhez képest három órát dolgoznak munkán kívül egy hét alatt. Ráadásul azok az ázsiai nők, akik feladják a munkájukat a gyermeknevelésért, nehezen térnek vissza a munka világába, amikor utódaik már felnőttek.
Így nem meglepő, hogy az ázsiai nőknek elég pesszimista hozzáállásuk van a házassághoz. Egy idei kutatás szerint sokkal kevesebb ázsiai nő volt elégedett a házasságával, mint ahány ázsiai férfi vagy amerikai nő és férfi. Ugyanakkor a foglalkoztatás amellett, hogy a nők számára nehezebbé teszi a házasságot, alternatívát is kínál. Több nő független anyagilag és szingli életet folytat, amely felmentést ad a hagyományos házasság robotja alól. Az oktatás is hozzájárult a házasság intézményének hanyatlásához, mert leginkább a legképzettebb nők vonakodtak eddig is a házasságkötéstől, és manapság egyre több magasan képzett nő van.
Nincs házasság, nincs gyerek
A házasság elutasítása nagyobb szabadságot adott a nőknek, de mindez szociális problémákkal is együtt jár. A Nyugattal szemben Ázsia kevesebbet fektetett a nyugdíjazásba és egyéb szociális védelembe abból az elgondolásból, hogy a család úgyis gondoskodik az idős és beteg hozzátartozókról. Ám ezt többé nem lehet biztosra venni, a házasságok csökkenése ugyanis maga után vonja a születésszám csökkenését is. Az 1960-as évek végén egy nő átlagosan 5,3 gyermeket hozott világra, ez az arány napjainkra 1,6-ra süllyedt a kontinensen. Azokban az országokban, ahol a legkevesebb a házasság, ez a termékenységi adat 1 körül mozog. Mindez hatalmas demográfiai problémákat vetít előre, a népesség ijesztő sebességgel öregszik. Emellett vannak más, kevésbé nyilvánvaló kérdések: a házasságban élő férfiakra kevésbé jellemző a bűnöző magatartás, így a kevesebb házasság a bűnözés erősödését is előrevetíti.
Feléleszthető-e a házasság intézménye Ázsiában? Talán abban az esetben, ha mindkét nemnél változások történnek, de nehéz elmozdulni a hagyományos elvárásoktól. Paradox módon a mindenkit megnyugtató válási törvények erősíthetik a házasságot. Azok a nők, akik most elutasítják a házasságot, akkor lesznek hajlandók lekötni magukat, ha tudják, hogy ez a kötelék könnyen felbontható. Nemcsak azért, mert kiléphetnek a házasságból, ha nem működik, hanem ez a férjeket is „ébren tartja”, hogy figyeljenek a kapcsolatukra. A családjogban rögzíteni kellene, hogy válás esetén nagyobb vagyont kellene kapnia a nőknek. A kormányoknak törvénybe kellene foglalniuk, hogy a munkáltatók kötelesek a szülőknek gyermekgondozási támogatást adni. Az ilyen hozzájárulás segíthet a családi életet könnyebbé tenni, és csökkentené az államra háruló terhet, hogy gondoskodnia kell az idősekről. Az ázsiai kormányok régóta azzal próbálták fölényüket érzékeltetni a Nyugattal szemben, hogy a családi élet az, amely nagy előnyük. Ez a meggyőződés többé nem garantált. Rá kell ébredniük, hogy hatalmas társadalmi változások történnek az országokban és ki kell találniuk, hogyan birkózzanak meg a következményekkel.
(The Economist)
origo.hu
Munkába álltak a honvédség úszó lánctalpasai - videó
