Kint maradt, így végleg kimaradt

Egy hónap múlva a cataniai vívó-világbajnokságon férfi kardcsapatunk roppant nehéz kiindulóhelyzetből száll harcba az olimpiai kvótáért, Kovács Tamás fegyvernemi szövetségi kapitánynak azonban a női szakág miatt is fájhat a feje. A Magyar Vívószövetség elnöksége leszavazta a döntését, miszerint csak két egyéni versenyzőnk induljon Szicíliában, a két évvel ezelőtt vb-3. – akkor itthon az év vívónője – Nagy Orsolya pedig nem fogadja el az indokot, ami alapján a szakvezető kitette a válogatott keretből.

2011. 09. 24. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A világranglistán csupán 10. férfi kardcsapatunk a vb-n a nyolc közé jutásért a kínai, az elődöntőben biztosra vehetően az orosz együttessel találkozik, s ha nem veszi a két akadályt, gyakorlatilag búcsút inthet az olimpiának, legfeljebb egyéni kvótánk lehet. Londonban női kardban csak egyéni versenyt rendeznek, ám amikor februárban Kovács Tamás lett a fegyvernem szövetségi kapitánya, deklarálta, hogy megkezdi a 2016-os riói csapat építését. Így a meglepetés erejével hatott, hogy a Magyar Vívószövetség legutóbbi elnökségi ülésén azt terjesztette elő, a cataniai vb-n ne induljon magyar csapat, csak két egyéni versenyző: a londoni kvótára jó eséllyel pályázó Benkó Réka, valamint a 16 éves Márton Anna. Az elnökség azonban leszavazta a szakvezetőt.
– A férficsapat iszonyatosan sokat dolgozik, hogy kimásszon abból a slamasztikából, amibe tavaly belekerült, a nők esetében azonban nem beszélhetünk komoly munkáról. Tény, a lányok iskolába járnak, emiatt nem tudták vállalni azt a központi munkát, amit elvártam volna, és Benkó Réka kivételével nem értek el eredményt. Vallom, hogy a magyar vívásban, de a magyar sport egészét tekintve sem lesz előrelépés, ha tálcán adjuk a válogatottságot olyanoknak is, akik nem érdemlik meg. Az nem jelent semmit, hogy a női csapat előrébb áll a világranglistán, mint a férfi (a 9. – a szerk.), mert a nőknél legfeljebb három erős együttes van a világon, a férfiaknál pedig legalább tizenkettő. Az elnökség is elismeri, hogy a női csapatunk gyenge, ám úgy véli, sportdiplomáciai szempontból fontos, hogy ott legyen a vb-n. Jómagam figyelmeztető jelnek szántam volna, hogy nem indítunk csapatot, arra pedig, hogy ebben nem partner az elnökség, csak annyit mondok, no comment… – fogalmaz Kovács Tamás.
A szakvezetői kritika függvényében meglepő, hogy a 2009-es vb-n bronzérmes – korábban négyszeres Eb-3., csapatban vb-2. – Nagy Orsolya nem tagja a keretnek. A BSE vívónője 33 évesen már nem jár iskolába, neki nem okozna gondot a délelőtti edzés, de már nincs szükség rá.
– Orsi a június végi New York-i Világkupa után engedély nélkül később jött haza Amerikából. Július 3-tól 9-ig Tatán voltunk edzőtáborban, és 5-én vagy 6-án hívott fel, hogy megérkezett. Ezután közöltem vele, hogy már nem kell jönnie. Idén egyébként ő is nagyon gyengén szerepelt, a múlt eredményeiből pedig nem lehet megélni. Két év alatt is rengeteget változott a női kardvívás, és egy versenyzőnek mindig a topon kell lennie. Annak idején én is voltam világbajnok, most mégse állok elő azzal, hogy betenném magam a csapatba – jegyzi meg pikírten a kapitány.
A versenyző azonban más szemszögből látja a történteket:
– Azért jöttem haza később New Yorkból, egy héttel a többiek után, mert a saját költségemre utaztam ki, és olyan repülőjegyem volt, hogy csak akkor szállhattam fel a gépre, ha van szabad hely. Szóval, nem nyaralni maradtam ott Amerikában. Erről egyébként az edzőm, Boros György tájékoztatta a kapitány urat, így az indoklása számomra elfogadhatatlan. Azért sem értem Tamás bácsit, mert amikor a többiek megkérdezték, miért haragszik rám, azt mondta, nem haragszik, ő szeret engem…
A 2009-es esztendőben itthon az év vívónőjének választott Nagy Orsolya elismeri, hogy idén haloványan szerepelt, de úgy véli, tizennégy éves pályafutásába belefér egy gyengébb periódus, és megérdemelt volna még egy esélyt:
– Tavaly kiutaztam a genti Világkupára, és ott tudtam meg, hogy a magyar szövetség adminisztrációs hibát vétett, nem nevezett be. Nem indulhattam, és így jelentősen visszaestem a világranglistán. Ez lelkileg megtört, de a rangsorban még mindig a második legjobb magyar vagyok, s lenne esélyem megszerezni az olimpiai kvótát. Ám erről már letettem, az élsportolói pályafutásomnak vége. Tisztában vagyok azzal, hogy a riói csapatot nem rám kell építeni, de úgy érzem, még tudtam volna segíteni. Amikor idén az isztambuli Világkupán nem volt bevethető fiatal, a kapitány úr betett a csapatba, és nekem köszönhetően jutottunk be a legjobb nyolcba. Ha azonban már nincs szükség rám, elfogadom, könyörögni nem fogok. Annál jobban szeretem a sportágamat, hogy harag legyen a szívemben, viszont nagyon féltem a hazai női kardvívást. Lassan nyolcfős keretet sem lehet összeállítani, mert mindenki eltávolodik a sportágtól. S azért is kilátástalannak tűnik a helyzet, mert amíg egy sör mellett mindenki bátran elmondja a véleményét, a szakmai fórumokon vagy szemtől szemben a szövetségi kapitánynak már senki nem meri…
Vagy mindenki megvárja a cataniai vb-t.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.