Koncepció vagy kísérletezés?

Nyolc forduló telt el a labdarúgó NB I-ből, és továbbra is talány, mi folyik a Videotonnál. A kételyeket az sem oszlatja el, hogy a címvédő szombaton hazai pályán 1-0-ra legyűrte a Haladást. Az első félidőben ugyanis a vendégek uralták a játékot, több helyzetet is kialakítottak, a hazaiak – kihasználva tagadhatatlan fizikai fölényüket – csak a hajrában kerekedtek felül. De nem ám a megálmodott latin, hanem az angol futball receptje szerint. Egymás után ívelték be a labdát a beszorított Haladás kapuja elé, s a hoszszabbítás első percében az egyik ilyen lehetőségből Vaskó befejelte a győztes gólt.
Mindezek dacára a Videoton nyomokban sem emlékeztet arra a csapatra, amelyik tavasszal helyenként látványos játékot mutatva utcahosszal vezette az NB I-et. Igaz, nem is emlékeztethet, hiszen a csapat nemhogy átalakult, lassan teljesen kicserélődik. Csak az a kérdés, mi végre.
A változások azzal kezdődtek, hogy a tulajdonos az előző idény végén nem hosszabbította meg Mezey György szerződését. Bajnokcsapat vezetőedzőjével szemben ritka és különös eljárás. Nyilván nem szakmai kifogások merültek fel az elismert tekintéllyel szemben. Mezeynek mellesleg nem volt szüksége nyolc fordulóra, hogy fazont adjon az együttesnek, amikor 2009 nyarán a Lothar Matthäus után folytatott sikertelen hajsza következtében a felkészülés hajrájában szakmai igazgatóként ő maga ült le a kispadra. Pletyka persze madárrajnyi kapott szárnyra, hogy miért lett kegyvesztett a korábbi szövetségi kapitány előbb Felcsúton, majd Fehérváron, ám olvasóink megértését kérve ezeknek e helyütt nem adunk teret. Kivárjuk, amíg végre egyenes válaszokat kapunk.
Mezey tehát ment, s jött Paulo Sousa. Új filozófiát ígért, a szurkolók számára is érzékelhető lépésként pedig a kezdő tizenegy egyharmadának lecserélését. Mindezt hároméves koncepció keretében. Nos, időarányosan az ígéretek egy részével már most adós, ám másik részével nagyon előrehaladt.
A Videoton a Sturm Graz elleni BL-selejtezővel kezdte a szezont, s a kudarc dacára a két meccs bizonyos szakaszaiban reménykeltően futballozott, azóta viszont nemegyszer kilátástalan teljesítménnyel rukkolt elő. Mintha a légiósok egyre gyarapodó száma és az eredményesség között fordított arányosság állna fel. A BL-ben még csak Brachi és – az azóta a kezdőből, sőt gyakorlatilag a keretből is – kirostált Hector Sanchez, valamint az Újpestről igazolt Mitrovics szerepelt, a Haladás ellen viszont a tavalyi alapgárdából csak Sándor György, Gosztonyi, Elek és Alves maradt hírmondónak (Lipták és Horváth mögött Vaskó a tavasszal többnyire csere volt). Szerény számításaink szerint az útilaput kapottak aránya közelebb áll a két-, mint az egyharmadhoz. Ráadásul három válogatott játékos (Lázár, Horváth és Lipták) is jobbnak látta elhagyni a csapatot. (Utóbbi esete egészen döbbenetes. Állítólag nem volt lojális a Videotonhoz, végeredményben azonban ingyen engedték el, ami teljesen ellentmond az üzlet szabályainak. Itt is érdekes lenne tudni, mi az igazság.) Az átszervezés akkor lenne indokolt, ha helyetteseik tündöklő tehetségek vagy kiforrott, az NB I-ből kimagasló profik lennének. Ám sokkal inkább átlagos játékosok kerültek a Videotonhoz, akik aligha arról álmodoztak, hogy egyszer majd a magyar bajnokságban rúghatják a labdát; jobb híján érkeztek hozzánk.
Sousa persze a maga szempontjából logikusan jár el. Az ő játékosmúltjával, világot látott szemléletével kísérletet sem tesz a magyar rögvalóság megértésére, a maga képére kívánja formálni a Videotont. Még az is érthető, ha bizalmatlan a magyar játékosokkal szemben, hiszen Nyugat-Európa felől joggal tűnhet úgy, hogy a magyar labdarúgás is nyakig süllyedt a fogadási csalások mocsarába.
Az már kevésbé érthető, a Vidi vezetői miért adnak ennyire szabad kezet Sousának. A magyar futball utóbbi két évtizede nem látott olyan hároméves koncepciót, amit kudarcok dacára, tűzön-vízen keresztül véghezvittek volna. Nem fúrni szándékozom a portugál trénert, de tetszik, nem tetszik, számolni kell – kellene – azzal, mi történik, ha a pozíciója tarthatatlanná válik. Új edzőt persze lehet egyik napról a másikra szerződtetni, de mi lesz a csakis Sousához köthető, spanyol, portugál és dél-amerikai iparosokkal? Mekkora értéket, pontosabban veszteséget jelentenek majd a klubnak?
Mindez persze a klub belügye, csakhogy jól tudjuk, a Videoton lehetőségei kivételesek a magyar csapatok között. S ez a kivételezettség csakis eredményekkel támasztható alá. Háromévnyi kísérletezés nem fér bele az ezernyi sebből vérző magyar (futball)valóságba.