Évekig tartó, milliárdos kármentesítés

Ma már köztudomású, hogy a Parlamentet szinte állandóan renoválni kell. Ez többek között annak tudható be, hogy az épület jelentős része olyan dolomitból készült, amelyet a századelőn bányásztak Budafok hegyeiből. A bányászok az így kialakult barlangokban rendezték be első lakásaikat, amelyeket a hatvanas években – „emberszeretetből”, szociális, egészségügyi okokra hivatkozva – számoltak fel és temettek be gázgyári salakkal, valamint gáztisztító masszával. Időközben ezeket az anyagokat veszélyes hulladéknak nyilvánították, de ma már nem vonhatók felelősségre sem az egykori szállítók, sem azok, akik a munkálatokat elrendelték. A több milliárd forintos kármentesítés költségeit az államnak kell előteremtenie.Budafok mesterségesen kialakított barlanglakásainak, más nevükön kő- vagy sziklaházainak igazi fénykora századunkra esik. Eredetileg ezekben a lakásokban szőlőművesek és kőbányászok laktak, majd amikor a filoxéra kipusztította a szőlőt, főleg gyári munkások nyomorogtak a barlangokban. 1926-ban 18 ezer budafoki lakos közül kétezer lakott a föld alatt, és az általános gazdasági romlás miatt még Nagytétényben és Budatétényben is megszaporodott a barlanglakások száma. A helyzeten főleg financiális okok miatt nem sikerült segíteni, ráadásul a kiköltöztetettek helyére mindig új lakók jöttek.1947-ben még több mint négyszáz barlanglakás volt a környéken, amelyekben vagy ezernégyszázan laktak, kitéve magukat a tbc-nek vagy az angolkórnak. A barlanglakásokat véglegesen a 60-as években számolták föl. Eredetileg azzal a szándékkal vásárolta meg ezeket a kerületi tanács, hogy néhányat közülük múzeummá alakítson, egyelőre azonban csak egy helyen létesült kiállítás, a többi lakást tömedékelték, tárolónak, pincének használják, vagy még kihasználatlan.A budatétényi Terv utca, Halk utca és Park utca által határolt területen volt egykor a környék legtöbb barlanglakása, két nagy bányaudvarral. Ma ez a terület egy nagy, lepusztult salakdombra emlékeztet. A domb közepén évekkel ezelőtt kibontottak egy pincelakást, de használatba venni nem tudták, a talpát vöröses, barnás színű mocsár borítja, a barlanglakások eltüntetésének megdöbbentő emléke.A hatvanas évekbeli felszámoláskor egyes helyeken a mélyudvarokat és pincéket a budai gázgyárban keletkezett salakkal és gáztisztító masszával töltötték fel, de ezekről csak jóval később derült ki, hogy mennyire károsak a környezetre. A későbbi szakvéleményekből világossá vált, hogy a salak nagy mennyiségű mérgező anyagot tartalmaz, többek között kénhidrogént, fenolt, tiocianátot, cianidot és arzént is. Az anyag erősen savas kémhatású, így a belőle szivárgó csurgalékvíz oldja a mészkövet, s ezzel nemcsak a környezetet veszélyezteti, hanem gyakran a környező házak pincéjébe is befolyik. A környék lakosainak emlékei szerint a feltöltés ideje alatt többször voltak betegek, a növényzet kipusztult, a ruháik tönkrementek. Az innen elköltözni szándékozó szegényebb lakók helyzetét sem könnyítették meg a történtek.Kaiser Józsefné a barlanglakások mélyudvarához közel, az udvar falához épített néhány négyzetméteres, szűk szobákból álló házban lakik leszázalékolt férjével és beteg lányával. Egyelőre az udvaron keresztül kell áttolnia a férjét tolókocsival a konyhából a hálószobába, mert az ajtónyílásokon nem fér át a kerekes szék. Már régen el akarták adni a házat, mert a férjnek amputálták mindkét lábát, és ilyen szűkös helyen nem tud közlekedni. Már majdnem megállapodtak egy vevővel, akit azonban az önkormányzatnál tájékoztattak a környék állapotáról, így végül elállt a vásárlástól. Amikor esik, a halomról – amellyel az itteni barlanglakások udvarát betemették – rozsdaszínű, büdös lé folyik a ház elé. A ház gázgyári tisztítómasszával szennyezett területre épült. A masszát csak a feltöltés utáni időkben nyilvánították veszélyesnek, ezért csak ezután indultak meg a vizsgálatok. 1991-ben a kerületi önkormányzat kezdeményezésére az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egymillió forint támogatást adott egy pályázat kiírására, amelyet a Montavid Mérnöki Rt. nyert meg, majd részt vállalt a Környezetvédelmi Minisztérium kármentesítési tenderének kiírásában, ám ez a folyamat elakadt.Közben folytak a perek a felelősök megtalálására, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség a Fővárosi Gázműveket kötelezte a rehabilitációra. De nem volt tisztázott, ki a felelős, hiszen a gáztisztító massza elhelyezését a Fővárosi Tanács rendelte el egy határozatban. A gázművek privatizációja után, 1996-ban a terület kármentesítése állami felelősségi körbe került. A Környezetvédelmi Minisztérium végül az Amerikai Egyesült Államok kormányától kapott segítséget. Ennek alapján egy amerikai cég megkezdte a szennyezettség mértékének felmérését, és elkészítette a szükséges tanulmányt, majd a megvalósítás lehetőségeiről lakossági fórumon számolt be. Ezen dr. Mikéta György, a tanácsadó cég illetékese elmondta, hogy több mint negyven jelentés alapján vizsgálták meg a körülményeket.Megvizsgálták, milyen volt Budafok területe a hulladék lerakása előtt, majd értékelték a változásokat. Ezután fúrásokkal vettek talajmintát, és talajvízfigyelő kutakat létesítettek a területeken. Mintegy ezernégyszáz mintából készültek kémiai analitikai vizsgálatok. Százharminc helyen vettek talajmintát, amelyekből kiderült, hogy a gázgyári hulladék mellett gyógyszer- és bőrgyári hulladék is van a barlanglakások környékén. A szennyező anyag másodosztályú veszélyes hulladéknak minősül, de kevesebb van belőle, mint azt előzőleg prognosztizálták. A szennyezett területeken így is több mint 27 ezer köbméter veszélyes hulladék található, ennek kitermeléséhez több mint harmincezer köbméter földet kell megmozgatni, ami óriási munkával jár.A kárelhárításra több lehetőség is kínálkozik: ilyen lehet egy tároló kialakítása, ahol megmarad a szennyező anyag, de – kontrollálható körülmények között – a hulladékot megfelelő égetőműben el lehet égetni, illetve plazmás kezelésnek lehet alávetni, amelynek során a szennyező anyagok atomjaikra bomlanak, így ártalmatlanná válnak. Ez utóbbi valószínűleg csak a távoli jövőben valósulhatna meg, mivel a munka energiaköltsége igen magas, és a kezelés után megmaradt salakot sem vennék át a vaskohók a magas kéntartalma miatt. A költségelemzés 2,5-6 milliárd forint összegre becsüli a megvalósítás költségeit, így még kérdés, hogy a pénzügyi fedezet hogyan lesz előteremthető. A helyzeten az sem segíthet, hogy ismerik a veszélyes hulladék származási helyét, mivel a korábbi jogszabályok alapján nem terheli felelősség a területszennyezőket.Dr. Bánki Béla, a Fővárosi Gázművek műszaki igazgatója a fórumon kijelentette: 1992-ig senki nem tudta a gázgyári salakról, hogy veszélyes hulladéknak számít. Különben is, a Fővárosi Gázműveket a Fővárosi Tanács kötelezte arra, hogy a barlanglakásokat tömedékeljék ezzel az anyaggal. Az egészségügyi kockázattal és a következményekkel akkor még nem foglalkozott senki. A felmérést követő egészségügyi kockázatelemzés szerint tízezer emberből egynél lehetne számítani megbetegedésre, ami az amerikai szabvány szerint már veszélyesnek minősül. Dr. Kékessi Olga XXII. kerületi környezetvédő és gyermekorvos arra hívta fel a figyelmet, hogy bár nem lehet bizonyítani az egészségügyi károkozást, de a környéken több lett a halálozás, a koraszülés és a gyermek-egészségkárosodás, ezért mielőbb meg kellene kezdeni a kármentesítést. A kerületi önkormányzat azt akarja, hogy a rehabilitáció mihamarabb megvalósuljon, de a hivatalnak be kell tartania a jogszabályokat, és ésszerűen gazdálkodnia.Németh Zsolt, a kerület országgyűlési képviselője ígéretet tett: megpróbálja elérni a politikai döntéshozóknál, hogy az ügyben mihamarabb határozzanak, és teremtsék elő a forrásokat. Véleménye szerint ehhez a megvalósítás stratégiájának is alkalmazkodnia kell a valóságos lehetőségekhez, hiszen a Környezetvédelmi Minisztérium kármentesítési irodájának hároméves költségvetése se lenne elegendő az azonnali rehabilitációra. Ugyanakkor az állami költségvállalás mellett az Európai Unió ISPA-támogatására is számítani lehet a későbbiekben.A kerületi erőfeszítéseknek is köszönhető, hogy az ügy tavaly újabb fordulatot vett. Chikán Andrásné, a Környezetvédelmi Fejlesztési Intézet vezetője arról tájékoztatott, hogy a minisztérium nyílt közbeszerzési eljárás keretében pályázatot írt ki a budafoki barlanglakások területeire vonatkozó kárfelszámolási és rehabilitációs terv készítésére. A pályázat nyertese a Geohidroterv Kft. lett, amely el is kezdte a munkát. A tervezés több mint 26 millió forintos költségét állami forrásokból finanszírozzák.Azóta a lakosok közül többen nehezményezik, hogy miért van szükség újabb, költséges felmérésekre és tervkészítésre; ebben a kivitelezés elodázásának szándékát vélik felfedezni. Bernáth Zoltán, a Geohidroterv Kft. szakértője újabb lakossági fórumon próbálta megnyugtatni a budafokiakat: az ilyen nagy volumenű és sok veszéllyel járó munkához elengedhetetlen egy újabb tervezési fázis beiktatása a kárfelszámolás megkezdése előtt. Az eddigi vizsgálatok ugyanis még nem mérték fel, hogy a kivitelezés hogyan befolyásolhatja az üregekben található veszélyes anyagok állagát. Ehhez részletes geodéziai és talajmechanikai mérésekre van szükség. Az új tervcsomag tartalmazza majd a kárfelszámolás végleges formáját, a kiemelés és az elszállítás és az ártalmatlanítás tervét, valamint azt, hová lehet elvinni vagy feldolgozni a kitermelt káros anyagokat. Készül egy rehabilitációs és egy kisajátítási terv is, mivel elképzelhető, hogy bizonyos területeken az ingatlanok kisajátítására is szükség lesz majd.A felmérés azért is elkerülhetetlen, mert egyelőre nem világos, pontosan mennyi veszélyes hulladék juthatott be az egyes üregekbe, de az eddigi vizsgálatok alapján biztos, hogy a veszélyes anyagok nem kerülhettek a talajvízbe, mivel a csurgalékvíz a mésszel keveredve egy szilárd, gipszes kérget hozott létre a talajban, ami megakadályozza ezek átszivárgását. A fúrásokra és feltárásokra tehát még van idő. Maján Györgynek, a Környezetvédelmi Fejlesztési Intézet kármentesítési irodája szakértőjének tájékoztatása szerint azóta a cég munkatársai folyamatosan helyszínelnek, pontosító fúrásokat végeznek, feltáróárkokat készítenek, épület- és pincefelméréseket végeznek. Ezek alapján kezdik meg a felszín feletti és alatti létesítményeket is megjelenítő térképek elkészítését, amelyeken rögzítik a szenynyezés határait. A munkálatokat jelentősen nehezíti majd, hogy ezen a területen lakóházak vannak, ezért azt is biztosítani kell, hogy lehetőleg a kiporzás a legkisebb mértékű legyen, s esőzés esetén még a szennyezett csapadékvíz elvezetését is meg kell oldani. Ez is engedélyezést igényel, és lehetséges, hogy előtisztító berendezéseken keresztül vezethető ez a víz a közüzemi csatornába.Az ezt követő rekultiváció sem lesz egyszerű: a bányaudvarokat földdel kell feltölteni, amit valahonnan be kell szerezni. A szennyezett anyagot és a földet huszonnégy tonnás teherautók szállítják majd, ami nagy terhet jelent a környék lakóinak. Sarkalatos pontja a kárfelszámolásnak, hogy az elszállított veszélyes hulladékkal mi történjen. Erre egyelőre több megoldás lehetséges.A kitermelt anyagot elégethetik valamelyik szenes vagy fémkohászati erőműben, felmerülhet továbbá a termikus oxidáció módszere, illetve külső helyszínen, monodepóniában történő elhelyezés is. Elég valószínű azokon, hogy ahol elhelyezik vagy feldolgozzák ezt a hulladékot, ott számítani lehet a környék lakosságának a tiltakozására. Ezért a tulajdonosi, hatósági, felhasználói hozzájárulásokat is köteles a tervező beszerezni. Ehhez is el kell végezni a környezeti hatástanulmányokat, meg kell hallgatni a helyi önkormányzat és a lakosok véleményét, ami szintén hoszszú időt vesz igénybe. A tervek elkészülésével még mindig nem indulhat el a munka. A szakzsűri értékelése után a költségek alapján meghatározzák a kivitelezés legoptimálisabb változatát, majd a minisztérium és a programiroda tárgyalásba kezd, honnan lehet előteremteni a kárfelszámolás megállapított összegét. December tizedikére a Geohidroterv Kft. tervének el kell készülnie, ami biztos támpontot adhat a szakértőknek, de egyelőre ők sem merik megjósolni, meddig kell még várniuk a budafokiaknak a végső kárfelszámolásra és a rehabilitációra.