Harmadik olajválság

Gáz van az olajpiacon, az árak az egekig szöktek. Év elején még 20 dollár körül várták egy hordó olaj tőzsdei jegyzésének értékét, ezzel szemben ma már túllépte a 30 dollárt. A kormányok fejvesztve igyekeznek minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy letörjék az olaj nyomán egyre jobban emelkedő üzemanyagárakat.A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetére (OPEC) mutogat mindenki, ugyanis mesterséges olajhiányt eszközöltek a piacon, amelynek hatására megugrott az energiahordozó ára. Az kap olajat, aki többet fizet érte – ilyen egyszerű a tétel. Egyszerű lenne, csakhogy: nemrégiben az OPEC bejelentette, hogy három százalékkal növeli a kitermelést, amely hír hatására nemhogy esett volna, de drámaian tovább emelkedtek az olaj- és az üzemanyagárak. Olyannyira, hogy tegnap például Szingapúrban, a New York-i árutőzsde helyi elektronikus kereskedésében az Öböl-háború óta nem látott rekordmagasságra, 32,49 dollárra csúszott fel egy hordó amerikai könnyű olaj ára, augusztusi szállításra.Az amerikai elnök nem érti az egészet. Egy gallon benzin már a kétdolláros álomhatárt döngeti az Egyesült Államok középnyugati kútjainál, amelyre Clinton „nem talál közgazdasági magyarázatot”. Kijelentése nyomán a Fehér Ház kérésére a szövetségi kereskedelmi felügyelet vizsgálatot indított a forgalmazó társaságoknál.Az eljárás nem lesz újkeletű. Európa-szerte volt már rá precedens. Az olaszoknál nemrégiben éves bevételük egyharmadának megfelelő pénzbírsággal sújtották az olajcégeket, amiért törvényellenes árkartellt hoztak létre. A francia hatóságok, amíg az olajvállalatok vezetői a gazdasági miniszternél előszobáztak, puccssze-rűen meglepték a cégek telephelyeit, és alapos verseny-felügyeleti és vámvizsgálatnak vetették alá őket. A magyar kormány kérésére a Gazdasági Versenyhivatal újabb vizsgálatot kezd a Molnál, hogy kiderítse: a piaci helyzetelőnyből fakadó monopolprofitnak hány százalékát teszi zsebre az olajvállalat. A hazai szabályok szerint ennek mértéke nem haladhatja meg a 30 százalékot.Mindent összevetve: ma már nem túlzó állítás harmadik olajválságról beszélni. Az is természetes, hogy a kormányok a fogyasztók védelmére kelnek szembe a prosperáló energiavállalatokkal, s a piaci körülmények között bevethető összes fegyvert előbányásszák annak érdekében, hogy áraik alakításában önmérsékletre késztessék az olajcégeket. Hiba lenne azonban túlzott illúziókat táplálni a hatósági törekvések eredményét illetően. Az olajárra nincs befolyásuk a kormányoknak, legfeljebb a cégek nyereségét törhetik le. Arra azonban senki ne vegyen mérget, hogy kedvezőbb külpiaci folyamatok esetén a profitjuk egy részétől „hatóságilag” megkurtított vállalatok nem hozzák be a lemaradásukat.Már többen találtak magyarázatot az OPEC kitermelési politikájára. Egyes felmérések szerint alig ötven évre elegendő a Föld kőolajtartaléka, s értelemszerűen a nagy kitermelők az utolsó csepp hasznot is be akarják hajtani a szűkös készletből. Úgy játszanak az – nem egy esetben egyetlen devizabevételi forrást jelentő – árucikkel, hogy megvásárlása még mindig olcsóbb legyen, mint újabb, úgynevezett alternatív energiaforrá-sok kiépítésére költeni.Hasznot is hajt azonban a drága olaj. Nem elképzelhetetlen, hogy akárcsak a ’73-as és ’79-es olajválságok idején, a 2000. évi is jelentős mértékben hozzájárul az ipari technológia korszerűsítéséhez, a takarékossághoz.