Most, az emlékezés hetében néhány mondattal kiegészíteném az 1956-os forradalom eseményeiről, történeteiről szóló tudnivalókat. Régen tapasztalom, hogy ami a 69 évvel ezelőtti forradalom idején történt, arról még mindig bőven van olyan elmesélnivaló, amiről sokan nem tudnak. Természetes, hogy amikor eseményeket idézzük fel, akkor elsősorban a Magyarországon belül történtek állnak az emlékezések középpontjában. S hajlamosak vagyunk a határainkon túl élő magyarok ’56-os cselekedeteiről, no meg szenvedéseiről nem mesélni, írni. Egy rövid emlékezéssel most pótolni próbálom a hiányt.

Szakmám „ajándékaként” megismerkedhettem egy különleges emberrel, aki sajnos már nincs az élők sorában, de én többször is találkozhattam vele. Romániában élt, méghozzá szülővárosomtól, Debrecentől egy kőhajintásnyira, Érmihályfalván. Arról persze fogalmam sem volt, hogy 1956 az ő és családja történetében is nagy szerepet játszott, mert az az igazság, nem sokan meséltek arról, hogy elcsatolt országrészeink lakói is megsínylették azt a különös történelmi időszakot. Így járt Csiha Kálmán is, az Erdélyi Református Egyházkerület tiszteletbeli püspöke. 1929-ben született, szeptemberben és 2007. november 7-én halt meg. A református hívők mindig csodálattal hallgatták prédikációit, Érmihályfalváról ugyanis sokszor átjárt Magyarországra, így számos református gyülekezet hallgathatta őt, és bizony rajongott érte. Magam többször is meglátogattam, igazi élmény volt vele beszélgetni. Ezen beszélgetések alkalmával derült ki, hogy Zilahon, az ottani Református Kollégiumban tanult, ott döntötte el, hogy lelkipásztor lesz, bár először atomfizikusnak készült, s ahogy említette „egyszer csak meggyőződtem arról, hogy a Szentírás összekapcsolódik a mai elméleti fizikával és tudományokkal is”. És lelkipásztor lett. Az ötvenes években aztán egyre nehezedett az ottani élet is, a szülők kényszerlakhelyen éltek, egy éjszaka ugyanis értük jöttek, s kitelepítették őket. Csak úgy! Ahogy akkoriban szokás volt. Csiha Kálmán ez idő alatt éppen Aradon szervezett egy új gyülekezetet, és ennek kapcsán meglátogatta őt egy ember, aki Márton Áronnak, a híres katolikus püspöknek az osztálytársa volt valamikor. Egyházi ügyekről is beszélgettek, no meg az 1956-os magyarországi eseményekről. Hosszan, mi tagadás. Azt persze nem tudta szegény, hogy akkor már lehallgató készülék volt a püspök lakásában – ami persze működött. Amikor az illető elment, hamarosan érkezett egy nyomozó, s arról faggatta Csiha Kálmánt, hogy miről beszélgettek? Csiha nem volt hajlandó erről nyilatkozni. A nyomozó megfenyegette, majd megint jöttek, nem kopogtattak, s szigorított börtön lett a vége, ami azt jelentette arrafelé, hogy semmilyen kapcsolatot nem tarthatott a családjával, sem levelet, sem csomagot nem kaphatott. A felesége akkor már három hónapos állapotos volt, férje egy darabig nem is tudhatta, hogy fia született vagy lánya. Lánya lett. Őt meg tíz év börtönre ítélték.