Parlamenti vitára vár az egyházalapítási törvénytervezet

„A vallásszabadság a természet rendjéből következik, tehát nem az állam adja, hanem elismeri. Ebből azonban nem következik, hogy milyen adó-, vám- és egyéb kedvezményt kell az adott egyházak számára biztosítania, mert ezeket ésszerű okok alapján kapják. Az egyházakat egyenlő szabadság illeti meg, az állam mégsem köteles automatikusan ugyanolyan kedvezményeket biztosítani egy tegnap kitalált vallási kísérletnek, mint egy sok évszázados múltú és közfeladatok tömegét átvállaló, reális társadalmi támogatottságú egyháznak” – mondta Semjén Zsolt, a kultusztárcánál működő egyházügyi titkárság helyettes államtitkára. Lapunknak adott interjújában az egyházalapítási törvénytervezetről, a koncepció parlamenti esélyeiről, valamint a lelkiismereti szabadságról fejtette ki a véleményét.– Elkészült az új egyházalapítási törvénytervezet. Mit tartalmaz a javaslat?– A javaslaton a kormány megalakulása óta dolgoztunk. Ilyen széles egyeztetés talán egyetlen törvénymódosítást sem előzött meg. Az összes bejegyzett egyháznak és vallási közösségnek, valamint a témával foglalkozó szociológusoknak, illetve alkotmányjogászoknak is kikértük a véleményét. Az 1990-es jogszabály megteremtette a lelkiismereti és vallásszabadság alapjait. Az akkori képviselők azonban nem gondoltak – talán nem is gondolhattak még – azokra a visszaélésekre, amelyekkel az előző tíz év során kellett szembesülnünk. Az elkészült javaslat nem a vallásszabadságot korlátozza. Éppen ellenkezőleg: a védelmében akadályozná meg a visszaéléseket. A tervezet kimondja azt – aminek egyébként evidenciának kellene lennie –, hogy egyházat csak vallási célra lehet alapítani. Ehhez azonban meg kellett teremteni a vallás jogilag is értelmezhető definícióját. Így a dominánsan nem vallási tevékenységet folytató társulatoktól az ügyészség, illetve a bíróság megtagadhatja az egyházi státust. Nem vallási természetű például az üzleti vállalkozással, parapszichológiával, természetgyógyászattal vagy az önmagában csak a kultúra közvetítésével foglalkozó tevékenység.– Miért került be a szövegbe, hogy csak egy bíróságnál lehessen bejegyeztetni a vallási közösségeket?– A törvényjavaslat azt is tartalmazza, hogy a vallási közösségeket csak egy helyen, a Fővárosi Bíróságnál lehetne nyilvántartásba venni. Ezáltal a szükséges szakismerettel rendelkező eljáró bíró körül kialakulhatna egy olyan szakértői csapat, amelynek a meghallgatása után dönthet arról: vallási tevékenységet folytat-e a bejegyzését kérő közösség vagy nem. A vallásszabadság a természet rendjéből következik, tehát az állam nem adja, hanem elismeri. Ettől azonban nem magától értetődő, hogy milyen adó-, vám- és egyéb kedvezményeket kell az adott egyházaknak biztosítania, mert ezeket ésszerű okok alapján kapják. Az egyházakat egyenlő szabadság illeti meg, az állam mégsem köteles automatikusan ugyanolyan kedvezményeket adni egy tegnap kitalált vallási kísérletnek, mint egy sok évszázados múltú és közfeladatok tömegét átvállaló, reális társadalmi támogatottságú egyháznak. A disztinkció nem diszkrimináció.– Hogyan fogadták a kis egyházak a javaslatot?– A tényleges egyházak pozitívan fogadták. A valóban vallási tevékenységet folytató, de kisebb létszámú közösségek érdeke elsősorban, hogy világos legyen: mit lehet vallási tevékenységnek nevezni és mit nem.– Korlátozhatja-e az állam azoknak a lelkiismereti szabadságát, akik a destruktív tanokat hirdető egyházban hisznek?– Ha e tanokat gyakorolják, akkor az államnak ezt nem tanbéli alapon, hanem azért kell korlátoznia, mert bűncselekményhez vezet. A vallásszabadság elve ugyanis nem adhat felmentést az alkotmány- és társadalomellenes tevékenységekre.– Mindez azonban nem derül ki a törvénytervezetből.– Az egyházalapítás szigorítása nem oldja meg a köznyelv által „szektaproblémának” nevezett jelenséget. A törvény megszületése ennek a szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele. Hazánkban vannak olyan vallási csoportok, amelyek nyilvánvalóan destruktív tevékenységet folytatnak, de nincsenek egyházként bejegyezve. Szerintem az ilyen jelenségek ellen a karhatalomnak, a gyám- és az adóhatóságnak a jelenleginél határozottabban kell fellépnie. De ez is csak akkor éri el a célját, ha a társadalomban megerősödnek az önvédelmi reflexek. Azt is fontosnak tartom, hogy ezzel a problémakörrel az államigazgatás, az oktatási intézmények szereplői (például a pedagógusok vagy a védőnők) is megismerkedjenek. A pedagógusok képzést kapnak a narkós gyerekek korai felismerésére, ál-valláspatológiai ismereteket azonban nem tanulnak.– Nem mindenki osztja az ön nézeteit. A Hit Gyülekezetének az SZDSZ-ben is tevékenykedő személyiségei például több ízben is kijelentették: a kormány egyházpolitikája a vallási kisebbségek ellen irányul, a felekezeti különalkura alapuló paktumpolitikájával pedig jogegyenlőtlenséget hozott létre.– Abszurdnak tartom ezeket a vádakat. Nem az állam tesz különbséget az újabb alapítású, kisebb létszámú csoportok, illetve az évszázados tradíciójú, nagy társadalmi támogatottságú, közfeladatokat átvállaló intézményeket is fenntartó egyházak között, hanem a történelem és a társadalom. Azok pedig, akik dominánsan nem vallási tevékenységet folytatnak, de egyházként jegyeztették be magukat, ezt a státust csalárd módon szerezték meg. Semmi ok nincs arra, hogy azt zavartalanul bitorolhassák.– Milyen az európai joggyakorlat?– A nemzetközi dokumentumok komolyan felhívják arra a figyelmet, hogy az államok nagyon nézzék meg, milyen közösségnek adják meg az egyházi státust és a kedvezményeket. A vallási és a nemzeti kisebbségeket természetesen védelem illeti meg. Ide sorolom például a magyarországi ortodox egyházakat. Az általunk kidolgozott törvényjavaslatnak éppen az a feladata, hogy azokat szűrje ki, akik magukról azt mondják, hogy vallási tevékenységet folytatnak, a gyakorlatban azonban nem ezt teszik.– Miért került ki a javaslatból a százéves honosság és a tízezres létszámhatár elve?– Nem az én álláspontom változott, hanem a körülmények. Ezt a javaslatot még az előző kormányzati ciklus alatt mint országgyűlési képviselő terjesztettem a Ház elé. Az ellenzék azonban elzárkózott attól, hogy a törvénytervezetben figyelembe vehessük a történelmi honosságot és a társadalmi támogatottságot. Mivel ez a törvény kétharmados, csak akkor van esélyünk a konszenzusra, ha olyan javaslatot teszünk, amelyet a felelősen gondolkodó ellenzéki politikusok is támogatni tudnak.– A törvénytervezet ügyében történtek már egyeztető tárgyalások?– A parlament emberi jogi bizottsága már megvitatta a koncepciót. A tanácskozás során kiderült, hogy a most elkészült javaslatnak esélye van a kétharmados konszenzusra. Úgy vélem egyébként, hogy ennél enyhébb szövegű tervezetet már nem érdemes készíteni. Akik ezt sem tudják elfogadni, azok ezen a területen semmilyen érdemi javítást nem akarnak.– Az utóbbi időben többször lehetett arról olvasni, hogy a kormány átalakítása az ön pozícióját is érinti. Sokak szerint azért rendült meg a pozíciója, mert részt vett a Békejobb munkájában.– Köztisztviselőként és az egyházi ügyek megbízottjaként sem bonyolódtam pártpolitikába, ehhez természetesen tartom magam.