Táltos a Szerelemkapunál

Német lovas rendőrök sorakoztak fel a magyar táltos paripa mellett. A történelemben alighanem egyedülálló eseményt a hannoveri világkiállítás megnyitója előtti napon figyelhették meg a magyar pavilonnál serénykedő munkások. A derék közegek lefényképeztették magukat a bronzszobornál, noha a műalkotás elegáns pózát, a vendégeket köszöntő letérdelést nem tudták utánoztatni a hatósági pacikkal. Elhelyeztek viszont néhány „citromot” a közelben – erre a táltos paripa soha nem vetemedne.„Nem illik a magyar kiállítás koncepciójába” – mondták az okvetetlenkedők Veres Kálmán szobráról. Így van-e vagy sem: a legkevésbé sem törődik ezzel a közönség. Már a vásárnyitás napján hármasával ültek fel a bronzló hátára – gyerekek, felnőttek egyaránt –, hogy lefényképeztessék magukat a magyar pavilon előtt. Pegazus vagy táltos? – játszanak el a gondolattal azok, akik kapcsolatot keresnek a két ősi kultúra: a görög és a magyar között. Az alkotó a Táltos ló nevet választotta a szárnyas jószágnak. Ámde a publikum bátran átértelmezheti ezt a művet is.Másik alkotás, bronz és kő anyagú szoboregyüttes is ékeskedik a magyar pavilon előtt: a Szerelemkapu. Alkotója a talapzatnál fekvő fémtábla tanúsága szerint a Magyarországon ismeretlen nevű Paul Stein. Két kőoszlop áll kapupillérként. Az egyik tetején nőalak guggol, a másikén férfi ül, közöttük kéztől kézig húzódó bronzszalagot himbál a szél. Nemes arcvonások, kidolgozott részletek, üde, egyéni stílus. Akárha Csongor és Tünde testesülne meg a szerelmes bronzfigurákban. „A szerelem csillagot hordoz szemében: / Annak nincs homály, / Bár bolyongjon éj felében, / Kedvesére rátalál” – idéződnek fel Vörösmarty sorai az alsó-szászországi expóvárosban.Mindenki átlép a Szerelemkapun, aki a magyar pavilont „bévül” is szeretné látni, így szerepe – két világ elválasztása – fölidézi egy Havadtőn álló székely kapu feliratát: „Az igazság a kapun kívül hű pártolást nyerjen, / A hamisság béjül pisszenni se merjen.” Mintha a Tízparancsolat hatályára intenének ezek az alighanem pogány ihletésű, delejes szavak. E szellemiséget sugározza híven a Szerelemkapu, még nagyobb kíváncsiságot fölcsigázva az önmagában is vonzó pavilon iránt. Érdemes megjegyeznünk Paul Stein nevét, alighanem sok külföldi is fölfigyel a művészre. És alkotó társai-ra: Kunos Mihály bronzöntőre és Fáskerti István kőszobrászra úgyszintén.Kirí a két szobor a világkiállítás anyagából. Azért mégpedig, mert a hannoveri expót (is) a dekorációk uralják: az ezúttal csöppet sem olcsó, de hamis díszletek. A magyar bronzszobrok azonban maradandó művek. Elegendő a közelben körülnézni: a szomszédos dán csarnoknál már rozsdásodnak az ultramodern figurák, kissé távolabb, egy üresen maradt területen pedig megfejthetetlen mibenlétű fémállat „legel” – cifrázatként. A magyar szobrokat nem csupán öt hónap leforgásáig alkották a művészek: az expózárás után is állanak majd valahol (remélhetőleg nem olyan helyen, ahol színesfém-eladásból élők már Madách karjait is lefűrészelték.)A magyar kiállítás fényét emeli Veres Kálmán és Paul Stein alkotása, s helyes, hogy támogatók – divatos kifejezéssel: szponzorok – pénzt adtak a művek világ(kiállítás)ra hozatalához.