Somogyban nincs büntetés feledékenyeknek

– Somogy egyike annak a négy megyének, amelytől a szociális és családügyi tárca részletes tájékoztatást kért a gyermekjóléti szolgálatok tételes intézkedéseiről és azok hatásáról – tudtuk meg Geicz Gézánétól, a megyei egészségbiztosítási pénztár osztályvezetőjétől. Elmondta: a települési önkormányza-tok jegyzőit alaposan felkészítették teendőikre, ennek ellenére a 35 ezer iskolás korú somogyi gyerek igazolása közül háromezer nem érkezett meg határidőre. Az újbóli felszólítás után már csak 146 tanuló jogviszonyának tanúsítása adott gondot az iskoláztatási támogatás koordinátorának, végül pedig azt kellett megállapítaniuk: Somogyban 72 kisdiák nem tesz eleget a tankötelezettségnek.Ezek túlnyomó hányada 15–16 éves, jó részük bár befejezte a nyolc osztályt, szociális okok vagy hanyagság miatt nem vállalkozott továbbtanulásra. Előfordult, hogy a gyerek beiratkozott egy tanintézménybe, de nem látogatta azt, s volt olyan eset is, hogy a tizenöt éves gyereklány, miután babát várt, eleve nem tehetett eleget tanulási kötelezettségének. Néhány falun élő – főként roma – család nem szívesen engedte gyerekét városi iskolába, támogatásra viszont igényt tartott volna. A Somogy Megyei Egészségbiztosítási Pénztár a késve és a felszólításra érkezett igazolások miatt nem „büntette” a szülőket. Nem tartotta vissza az iskoláztatási támogatást, és mint utólag bebizonyosodott, jóhiszeműségének volt alapja. A somogyi tanulók szülei túlnyomórészt kötelességtudóak voltak az igazolások beszerzése tekintetében – sommázta a tapasztalatokat az egészségbiztosító osztályvezetője.Geicz Gézáné a múlt őszi „szociálpolitikai akció” sikerének tudja be, hogy a 35 ezer tanköteles korú somogyi gyerek iskoláztatási támogatásának megítélése során mindössze 1,2 százaléknyi volt azon esetek aránya, amelyben a gyermekjóléti szolgálat „beavatkozására” is szükség volt. A koordináció kétségtelenül nagy munkát igényelt – sokba került az adminisztráció, a nyomtatvány-, a posta- és a vizsgálatlebonyolítási költségek is tetemesek voltak, mindazonáltal haszonnal is járt. Divatos kifejezéssel élve „képbe kerültek” a gyermekjóléti szolgálatok: megtudták, melyek azok az objektív és szubjektív okok, amelyek visszatartják a hátrányos helyzetű gyerekeket az iskolába járástól, és szüleiket jogosulatlanná teszik a támogatás igénylésére.