Őslénycsontokat faggat a professzor

Heidelberg, Breadford, Urbana, Újdelhi,Mexikóváros – néhány fontosabb nagyváros azok közül, amelyekben megfordult és előadást tartott a Kaposvári Egyetem Állattudományi Kara kémiaiintézetének igazgatója, Csapó János. A középkorú egyetemi tanár hosszú évek óta ott van, ahola neves archeológusok beszámolnak kutatási eredményeikről, és arról vitáznak, miként leheta legpontosabban meghatározni a több százezer éves őslények életkorát. Legutóbb a meszticekés indiánok földjén, Mexikóvárosban rendezettarcheológiai világkonferencián számolt bekutatási eredményeiről.– Miként került kapcsolatba a régészettel, és minek tulajdonítja, hogy szívesen látott vendég az archeológusok között?– A kaposvári múzeum régészei a nyolcvanas évek közepén megkérdezték tőlem: tudnék-e csontokból aminosavakat meghatározni. Azt válaszoltam, megpróbálom. Így vált tudományos érdeklődésem egyik tárgyává az aminosavak átalakulásán alapuló, fehérjetartalmú régészeti leletek, jobbára csontok kormeghatározása.– Beavatna bennünket kutatásának titkaiba?– Az élő szervezet L-aminosavakból épül fel, amelyek az élőlény elpusztulása után átalakulnak D-aminosavakká. E két forma nagyon hasonló, tükörképi párjai egymásnak, mint az ember jobb és bal keze. Az aminosav-átalakulás a halál pillanatában kezdődik, s ha a D-aminosav mérhető, annak mennyisége alapján a minta kora is mérhetővé válik.– Bizonyára más kutatókat is foglalkoztatott ez a kérdés, ám úgy tudjuk, a Kaposvári Egyetem kémiai intézetében meghaladták az eddigi kutatási eredményeket.– A húsz aminosavból korábban kettőt alkalmaztak kormeghatározásra, a mi intézetünk kutatócsoportja tizennyolcat vont be a kutatásba. Az L-aminosavból D-be történő átalakulás 10 és 400 ezer év alatt történik meg.– Van más eljárás is az életkor meghatározására?– Igen, az úgynevezett radiokarbon-kormeghatározás. Ám ez csak a 70 ezer évesnél fiatalabb leleteknél alkalmazható. A mi módszerünk 400 ezer évig terjesztette ki a kormeghatározás határát. Ahol tehát a radiokarbon-módszer már nem használható, a miénk alkalmazható. Hozzáteszem: 70 ezer évesnél fiatalabb leleteknél a radiokarbon pontosabb, afölött viszont csak a miénk a működőképes.– Önök korszerű műszereik segítségével csontszilánkokból is képesek meghatározni az életkort. Ha egy múzeum a Csapó-féle kutatócsoporthoz fordul kormeghatározási kérelemmel, mennyit kell fizetnie?– Intézetünknek egy 100-200 milligrammos csontszilánk is elegendő a munkához. Mivel programunk költség- és bevételigényes, egy vizsgálatért 10-15 ezer forintot kérünk.– Az archeológiai konferenciákon nyilván nem mindig ugyanazokról a kérdésekről tart előadást Csapó professzor és a többi résztvevő. Ön mivel tudja gyarapítani a régészet és a kémia ismerettárát?– Természetesen azzal, hogy beszámolok azokról a kutatási tapasztalatokról, amelyek újabb és újabb aminosavak bevonása eredményeként még tökéletesebbé teszik a kormeghatározást.– Szétnézve az önök jól felszerelt intézetében, azt hihetnénk, dől ide a kutatási pénz. Jól gondolom?– Nem. Kutatási bevételeinkből és pályázatokból magunknak kell előteremtenünk úgyszólván mindent, amit itt lát, beleértve a hat munkatársam fizetését és közterheit. Ők ugyanis nem egyetemi oktatói státusban vannak. Az, hogy én most a Széchenyi professzori ösztöndíj jótékony hatását anyagi szempontból is élvezem, különös szerencse. Kémiai analitikai kutatóként és oktatóként többek közt ebből futotta a négy év során elkészült hat egyetemi jegyzetre. Egy-egy tengerentúli konferencia részvételi és utazási költsége három-négyszázezer forintra rúg.– Mexikóban a feleségével és kutatótársával, Kiss Zsuzsannával járt. Gondolom, volt alkalmuk régészeti, néprajzi kuriózumok megtekintésére is.– Természetesen volt, így kirándultunk a Teotihuacánhoz, a Halottak útjához is, és megcsodálhattuk azt a helyet, ahonnan a monda szerint az istenek az égbe mennek. A nap- és a holdpiramis kiváltképpen lenyűgöző látványt nyújtott.– Ön a tekintélyes kutatókat tömörítő Kaposvári Tudósklub elnöke. Beszámol-e a klubjában a külföldi konferenciákon hallottakról, mesél-e elményeiről?– Természetesen megosztom tudós barátaimmal szakmai tapasztalataimat, és az élménybeszámolók sem maradhatnak el. Kiváló közösség a kaposi tudósklub, termékeny viták jellemzik az együtt töltött órákat, ezért is gondolom, hogy az eddiginél több figyelmet és támogatást érdemelne azoktól, akiknek meghatározó szerepük van a város szellemi-kulturális arculatát formáló törekvések felkarolásában.