Százkilencvennyolc évvel megalapítását követően Medgyessy Péter is átveheti ma Franciaország legmagasabb kitüntetését, a becsületrendet. Az elismerést Bonaparte Napoleon még konzulsága idején, 1802. május 19-én alapította. A katonai és polgári érdemek elismerésére létrehozott rendet olyan személyek kapják, akik tevékenységükkel saját területükön hozzájárulnak Franciaország jövőjének építéséhez. A kitüntetettek között található – a teljesség igénye nélkül – Goethe, Victor Hugo, Stendhal, Dumas, Jules Verne, Pasteur, vagy a magyarok közül olyan kiválóságok, mint Bócz-Brüll Imre, Mádl Ferenc. Medgyessy Pétert kérdeztük kitüntetéséről, gazdaságról és politikáról.– Mit tett ön az elismerésért?– Az indoklás szerint a becsületrendet a magyar–francia kapcsolatok fejlesztésében és bővítésében kifejtett munkámért kapom. Két évtizedes munka elismerése ez, hiszen még a 80-as évek elején a francia pénzügyminisztérium főigazgatójával létrehoztuk a Magyar–Francia Kezdeményezés nevű szervezetet, amelyet a francia kormány jelentős anyagi és egyéb, más jellegű segítséggel támogatott. A szervezet elősegítette magyar szakemberek külföldre utazását, illetve továbbképzéseken való részvételét, valamint azt, hogy tanulmányokat készíthessenek. Célom volt a két ország közötti gazdasági kapcsolatok szélesítése mellett a kulturális és emberi kapcsolatok fejlesztése, bővítése. Fontosnak tartottam, hogy a francia nép megismerje hazánkat, és ne keverje össze fővárosunkat egy szomszédos ország fővárosával, és a francia átlagpolgár is képet kapjon Magyarország fejlettségéről, kultúrájáról, európai kötődéséről.– Kézzelfogható eredménye is volt munkájának? Az ön közbenjárása miatt hozott-e működő tőkét Magyarországra francia cég?– Nehezen nevesíthető, hogy melyik vállalat jött kezdeményezésünk kapcsán hazánkba, de úgy gondolom, abban, hogy a franciák a negyedik legjelentősebb beruházók Magyarországon, nekem is van némi szerepem. A kereskedelmi kapcsolatok terén további lehetőségek vannak, hiszen azok nem fejlődtek olyan mértékben, mint a beruházások.– Honnét ered az ön vonzódása Franciaország, a francia kultúra iránt?– Családunk, az erdélyi családokra jellemző módon, kötődött a francia kultúrához, művészetekhez. Szüleim egészen kiválóan beszélték a nyelvet. Nekem már gyermekkoromban meg kellett tanulnom franciául, sőt eredeti nyelven kellett olvasnom Dumas és Balzac regényeit. Az egyetemen is a francia nyelvet választottam. Ez kihívás volt nekem, aminek hasznát felnőtt fejjel tapasztalhattam meg. A francia nyelv ismerete nagy segítségemre volt pályám során, hiszen azt kevesebben beszélik, mint az angol vagy a német nyelvet. Így a francia partnerek nagyra értékelték, hogy valaki saját anyanyelvüket tisztességesen beszéli. Ez adta meg a pluszlökést sikereim kezdetén.– Az elismerést a politikus, a gazdasági szakember vagy Medgyessy Péter kapta?– Azt gondolom, hogy most, amikor semmiféle politikai funkcióm nincs, ez arra utal, hogy Medgyessy Péter kapta. Természetesen én közgazdász is vagyok.– És politikus is...– Az én karrierem nem politikai karrier volt. A Pénzügyminisztériumban előadóként kezdtem és jutottam el a miniszterségig. Soha nem voltam pártpolitikus. Amikor másodszor lettem pénzügyminiszter, akkor sem pártpolitikai elképzeléseimért hívtak a kormányba, még csak párttag sem voltam.– A rendszerváltozás előtt viszont igen.– Én a rendszerváltozás előtt is szerettem volna valamit tenni. Akkor úgy gondoltam, tervemet, egy működő piacgazdaságot, belülről tudom leginkább megvalósítani. Volt ennek egy másik variációja is, mégpedig, ha valaki ellenzékben próbálta céljait érvényesíteni. A rendszerváltozás óta azonban nem vagyok egyetlen pártnak sem tagja, ami nem jelenti azt, hogy nem vallom magaménak a szociáldemokrácia eszméit.– A Horn-kormány részéről ön mint pénzügyminiszter írta alá a sokat vitatott Dél-Buda–Rákospalota (DBR) metróvonal építéséhez szükséges hitel első részletéről szóló szerződést az Európai Beruházási Bankkal (EIB), holott az oroszok államadósság fejében megépítették volna a metrót. Ez nem politikai döntés volt?– Megvizsgáltuk a lehetőségeket. Két probléma merült fel. Bizonytalan volt, hogy a kivitelező vállalat milyen gazdasági háttérrel rendelkezik. Sokan óvtak bennünket, és azt mondták, az orosz vállalatok nem megbízhatók. Elkezdik a munkát, majd abbahagyják. Annál katasztrofálisabb dolog nem történhetett volna, mintha egy félbemaradt munkát mással kellett volna elkészíttetni. A másik, hogy igazán kezelhető javaslatot nem kaptunk az oroszok részéről, nem volt megvalósítható elgondolás.– A hitelfelvétel viszont a fővárosi közlekedési bérletek és jegyek árának inflációt meghaladó mértékű emelését eredményezte volna.– Sehol a világon nem lehet megoldani a tömegközlekedést városi és állami támogatás nélkül, szemben a vasúttal, ahol viszont megvalósítható a finanszírozás nélküli működés. A városi közlekedésben a kérdés az, hogy milyenek a támogatás arányai. Visszatérve Franciaországra, ott is komoly problémát jelent, hogy mekkora részt vállaljon a támogatás mértékéből a főváros és mekkorát a kormány.– Ön jelenleg az Inter-Európa Bank elnöke. Milyen tervei vannak?– A tavalyi év gyenge eredményt hozott, mert el kellett számolni sok régről felgyülemlett követelést. Ez évi eredményünk viszont jó, 1,6 milliárdos nyereséggel számoltunk, amelyet teljesíteni fogunk. Szándékunk volt a lakosság felé nyitni. Bankunk betéti állományának több mint fele ma már lakossági betét, a tervezett 50 milliárd forintos lakossági betétállományt év végéig elérjük. Ugyanilyen fontos számomra, hogy a Magyar Közgazdasági Társaság elnökeként és a Reklám Világszövetség magyar tagozatának tiszteletbeli elnökeként is tehetek valamit hazámért.– Miért itthon veszi át a kitüntetést és nem Párizsban?– A francia fővárosban is átvehettem volna, de úgy gondoltam, ennek szimbolikus jelentősége van, ezért itt Budapesten veszem át.
Mutatjuk, miért sorsdöntő az új nemzeti konzultáció