Az örök katona

Tiszt volt a Horthy-időkben, aztán a néphadsereg vezérőrnagya, a forradalminemzetőrség főparancsnoka, a rendszerváltoztatás után az új magyar honvédségvezérezredese. Szerinte részben az 1945 utáni katonapolitikai osztály törvénytelenségei, a kivégzések, az ÁVH-s börtönök borzalmai vezettek el az 1956-os forradalom kitöréséhez. Úgy látja, a rendszerváltoztatás tíz éve alatt alig változott a honvédség belső szerkezete.– Igaz, hogy Gömbös lányát vette el feleségül?– A feleségem édesapja Gömbös öccse volt. Mivel az apja öngyilkos lett, Gömbös Gyula gondoskodott az elemista kislányról, akit 1947-ben feleségül vettem. Akkor Szekszárdon alezredesként az első hadosztály vezérkari főnöke voltam, és a megyei párttitkárság feljelentést tett ellenem, hogy horthystákkal, fasisztákkal barátkozom. Beidéztek a bíróságra. Pálffy György volt a honvédség felügyelője. Felhívott és ezt mondta: „Menj el, de mondd meg, parancsod van arra, hogy addig egy szót sem szólhatsz, amíg Pállfy György, Illy Gusztáv és Sólyom László, a hadsereg három vezetője nincs jelen!” Reggel odamentem, és kijelentettem, hogy a kihallgatásra addig nem kerülhet sor, amíg e három tábornok meg nem érkezik. Hosszú várakozás után megérkeztek. Illy és Sólyom bement a tárgyalóterembe, Pálffy a folyosón megkérdezte tőlem: „Valóban el akarod venni a Gömbös lányt?” Igen, el akarom venni, feleltem. „Rendben”, válaszolta.– És erre?– A tárgyalóteremben felolvasták a vádakat ellenem, majd ki akartak hallgatni, mire Pálffy György felállt, és a következőket mondta: a honvédtisztek a Honvédelmi Minisztérium katonapolitikai osztályához tartoznak, ezért civil szervezet ne foglalkozzék Király Béla ügyével! Láttam az arcukon, hogy örülnek. Hatalmas aktacsomót adtak át Pálffynak, az ÁVO-nál is rosszabb hírű katonapolitikai osztály főnökének.– Miért vállalta a kockázatot, hogy elveszi Gömbös rokonát?– Szerelmes voltam, és el is vettem feleségül Gömbös Saroltát. Amikor a tárgyalás véget ért, viszszamentem csomagolni Tolnára, ahol az irodám volt, Pálffyék pedig az aktáimmal együtt elfüstöltek Pestre kocsival. Másnap reggel telefonált Pálffy titkára: azonnal adjam át a vezérkari főnökséget a helyettesemnek, és jöjjek fel Budapestre. Elbúcsúztam a menyasszonyomtól azzal, hogy nem látjuk többé egymást. Felhajtottam Budapestre, és Pálffy irodájába mentem. Barátságosan fogadott: Béla, gratulálok, előléptettünk, a Honvédelmi Minisztérium kiképzési osztályának vezetője vagy.– Mi történhetett?– Talán Pálffy a saját sorsának a megismétlődését látta. Ugyanis 1940-ben, az erdélyi bevonulás után visszament a hadiakadémiára, hogy befejezze tanulmányait. Beregfy Károly volt a Ludovika parancsnoka, a későbbi nyilas honvédelmi miniszter, aki behívatta magához, és ezt mondta: „Te vagy az egyik legkitűnőbb tanítványom, belőled lesz a hadsereg vezető tábornoka, de szakítsd meg a kapcsolatodat azzal a zsidó rüfkével!” Pálffy erre felpattant: „Kikérem magamnak, hogy a menyasszonyomat ilyen jelzőkkel illesse!” Kiment és megírta a lemondását.– A katonapolitikai osztály Pálffy vezetésével szörnyű tetteket hajtott végre. Ezek a bűnök, gyilkosságok és az ÁVH bűnei vezettek el végül 1956-hoz.– A katonapolitikai osztályt szovjet követelésre még 1944-ben felállították Debrecenben, az Ideiglenes Kormány idején. ÁVH akkor még nem létezett, szerepét a szovjetek töltötték be. Az ÁVH virágkora 1948–49-ben kezdődött, 1949-ig a katonapolitikai osztálytól lehetett és kellett is félni, mert borzalmas volt. Sorra kínoztak meg végeztek ki ártatlan embereket. Igazi terrorszervezet volt, könyörtelenül megtisztította a hadsereget a régi tisztektől.– Hogyan lehetett azt az embert tisztelni, aki ilyen szörnyű tettek részese volt?– Pálffy tehetséges katonatiszt, a katonapolitikai osztály vezetője és a honvédség felügyelője volt. Mint a honvédség felügyelője, tiszteletre méltó profi volt, majdhogynem hazafias vonásokat láttam benne. Miután lemondott a rangjáról zsidó menyasszonya miatt, meggyőződéses antifasiszta lett. Amikor 1944-ben a szovjetek tanácsára megbízták a katonapolitikai osztály vezetésével, olyan embereket vett maga mellé, akik szintén antifasiszták voltak. Jöttek oda volt zsidó munkaszolgálatosok vagy olyanok, akik a gázkamrától menekültek meg. Emberileg érthető, hogy bosszút akartak állni. S ezekkel tartott Pálffy. Nem azt mondom, hogy ő kínozott meg embereket, de hagyta, hogy a munkatársai ezt tegyék.– Hogyan tudott megmenekülni Beregfy Károly tisztjeként?– Sohasem voltam Beregfy Károly tisztje, ő volt a nyilas honvédelmi miniszter, s én a nyilasokra sohasem esküdtem fel. Bent maradtam a hadseregben, és ellenállási csoportot szerveztem Kőszegen.– Tehát 1945 után tisztázta magát, ezért nem került a katonapolitikai osztály látókörébe?– Ellenálló voltam. Zsidó munkaszolgálatosok tanúsították, hogy megmentettem az életüket. A Jad Vasemben van Király Béla-márványtábla.– Akkor miért hozta hírbe Kubinyi Ferenc a Fekete lexikonban?– Amikor 1956-ban elmenekültünk Nyugatra, a Magyar Bizottságban Kéthly Anna, Kővágó József és jómagam voltunk azok, akik az ENSZ-hez fordultunk magyar ügyben. A beszámolónk alapján született meg az ENSZ magyar forradalomról írott jelentése. Mivel én voltam a nemzetőrség főparancsnoka, és jól beszéltem angolul, az amerikaiak mindenhol engem szerepeltettek. Engem tartott a Kádár-rezsim és a mögötte álló szovjet ügynökök hada az első számú ellenségnek. Ebből kifolyólag rólam adtak ki fehér könyveket és hamis okmányokat. Kubinyi Ferenc is hamis okmányokból dolgozott. Amikor hazajöttem, a régi bolsevistáknak és a későbbi szélsőjobboldalnak szálka lettem a szemében.– A Magyar Nemzet 1949. szeptember 14-i száma idézte önt, amint a Honvédség Házában tartott gyűlésen Pálffy Györgyöt hazaárulónak, összeesküvőnek nevezte. Félelemből, kényszerből tette?– Nem emlékszem. Tiszti gyűléseken kellett valamit mondani. Ha mondtam, sajnálom, de ez a Pálffy sorsát nem befolyásolta, mert akit letartóztattak abban az időben, annak a sorsa korábban eldőlt.– Pálffy Györgyöt tehát nem mentette meg alapos munkája a katonapolitikai osztályon. Letartóztatták, kivégezték. Ugyanez a sors várt Sólyom László tábornokra is. 1950-ben önt Farkas Mihály vezérőrnagyává, Janza Károlyt, Uszta Gyulát és Székely Bélát tábornokká nevezte ki.– 1950. március 15-én neveztek ki bennünket, ez volt az utolsó olyan esemény, amikor nemzeti ünnepen tábornokokat neveztek ki.– Janza 1919-es múlttal rendelkezett, Uszta partizán volt, tehát mindketten régi, megbízható kommunisták. Hogy tudott ebben a körben megmaradni?– 1948–49-ben, amikor a honvédség néphadsereggé vált, kellettek a szakemberek. Tömegével hívtak vissza volt Horthy-tiszteket, hogy egy kis hadseregből mamuthadsereget hozzanak létre. Ezt szakértelem nélkül nem lehetett volna végrehajtani.– 1950. május 1-jén kinevezték a vezérkari iskola parancsnokává. Milyen szerepük volt a néphadseregnél a szovjet katonai tanácsadóknak?– 1948-tól tömegével jöttek. Fő feladatuk az volt, hogy szovjet mintára átszervezzék a honvédség felső vezetését. Szovjet tanácsadók a minisztériumtól a katonai iskolák tanszékén át a zászlóalj-parancsnokságokig mindenütt voltak. Bojko altábornagy, Farkas Mihály fő tanácsadója az első pillanattól kezdve felfigyelt rám. Elismerte szakértelmemet. Azt hiszem, neki köszönhetem, hogy amikor kémkedés és hazaárulás vádjával letartóztattak, nem végeztek ki. Persze a vádak közül semmi sem volt igaz. De visszatérve a szovjet tanácsadókra: olyan magyar kádereket neveztek ki tábornokokká, akiknek nem volt katonai képesítésük. Az Usztákon, Janzákon kívül ilyen például Bata is, aki előtte villamoskalauz volt. Ő lett az országos légvédelmi parancsnok. A mellette lévő szovjet tanácsadó dolgozta ki a terveket, írta meg a parancsokat, azt fordították le magyarra. Mi, volt horthysta tisztek akkor már tudtuk, hogy csak egy-két évig lesz ránk szükség.– Önt ki tartóztatta le?– A Honvédelmi Akadémia szovjet tanácsadójának, Volosin ezredesnek az utasítására tartóztattak le, öt évet ültem, abból négyet zárkában. A forradalom kitörése előtt három héttel szabadultam.– Részt vett a forradalomban, a nemzetőrség főparancsnoka lett. A szovjetek 1956. november 4-i bevonulása után embereivel még harcolt Nagykovácsiban és a Vértesben. A forradalom után következett a hosszú emigráció, a professzorkodás amerikai egyetemeken, a tudományos munka, történelmi könyvek kiadása, végül a hazatérés, képviselősködés az SZDSZ színeiben. Miért hagyta ott a szabad demokratákat?– Akkor ábrándultam ki az SZDSZ-ből, amikor Mécs Imre kezébe adták a honvédelem felügyeletét. Mécs rossz irányba vitte a honvédelmet, akadályozta a haderőreformot. Elhitette a köztársasági elnökkel, hogy a hatalmát akarom aláásni.– Ön mit akart?– Azt mondtam, el kell törölni a főparancsnokság intézményét, a vezérkar vezette honvédséget pedig be kell ágyazni a Honvédelmi Minisztériumba.– Fájt , hogy nem vették komolyan?– Nekem egy szakmám van, a katonai munka. Ehhez értek, jót akartam. Kértem, hogy hívják össze az SZDSZ frakcióját, és mindent megvilágítok. Nem hívták össze. Nem lenne most ilyen nehéz dolgunk, ha akkor lépünk. Tíz évig változatlan maradt a hadsereg. Tessék csak elmenni a szentendrei tisztképző főiskolára, és megnézni, mi van a könyveikben a forradalomról! A kiadványok túlnyomó része a kádári fehér könyvből íródott. Mint a miniszterelnök katonai tanácsadója abban segítek, hogy a szervezeti, tartalmi változtatás, a haderőreform sikeres legyen.