Taszáron hetvenegy éve, 1929. szeptember 1-jén avatták az első repülőteret, amelyet 1936-tól katonai célra is használtak, ám harci feladatokra a légikikötő csak 1950-től vált alkalmassá. Ekkor állították fel a Dél-Dunántúl védelmét szolgáló 50. vadászrepülő-ezredet Taszáron, amelynek fél évszázados történetére a hét végén emlékeztek a jelenleg jórészt amerikaiak lakta légibázison.A JAK–11-eseket és az Aradókat 1952-ben váltották fel Taszáron a sugárhajtású gépek, amelyek hangrobbanásait évtizedeken át viselték türelemmel a 2500 fős település lakói. Aztán búcsút vettek Taszártól a MiG-ek, 1996-ban a délszláv béke megteremtésére érkező amerikai egységeknek helyet biztosítva tovaszálltak a magyar harci gépek. A repülőezred nem érte meg saját bázisán az 50. évfordulót, az emlékezés, a hősi évtizedek számbavétele azonban megtörtént a hét végi ünnepi állománygyűlésen.Magyar és amerikai katonák együtt idézték fel az „égi huszárok” történetét, és főhajtással tisztelegtek a légibázis hősi halottainak márványtáblája előtt. A magyar légtér védelmében jeleskedő veterán pilóták és a még ma is aktívak a harci repülés taszári története során elhunyt huszonegy hajózóról, négy ejtőernyősről és három műszaki katonáról is megemlékeztek.
Visszakerült méltó helyére a Szent István lovasszobor
