Benke László író, költő Sértők és sérültek című önéletrajzában és nemzedéki közérzetregényében a lehető legnehezebb prózamodell megteremtésére vállalkozott. Egy hiperérzékeny íróember belső rezdüléseit vetette papírra úgy, hogy reflektál a külvilág, a hétköznapi történelem eseményeire is. Azokat a nehezen gyógyítható traumákat is elénk tárja, amelyeket a változó makroközösség, a társadalom és az állandó mozgásnak kitett mikroközösség, a család gyakorta végigszenved.Védás, az író főhőse, alakmása azok közé a gondolkodó emberek közé tartozik, akik a pártállami időkben olykor a szó köznapi értelmében vett egzisztenciájukat, máskor személyes szabadságukat is kockára téve harcoltak a rendszerváltozásért a szó, a gondolat eszközeivel, s mégis a változások első számú kárvallottjai közé kerültek. Védást, az érzékeny írót személyes sorsa azonos örvénybe sodorja a munkásokkal, akik önhibájukon kívül váltak egyik pillanatról a másikra munkanélkülivé. Hősünk a magánéletben is megnehezíti a saját sorsát. A stigmatizált embereknél gyakori jelenség, hogy a – meglehet, vétlenül – elszenvedett ütéseket vétleneknek adják tovább. Nemegyszer a nőknek, azoknak a csodálatos lényeknek, akiktől a megváltást várjuk. Benke László regényében egyszerre kottázza le – sajátos olvasatban – az ezredvég tragikus szimfóniáját, a közép-európai rendszerváltozás szubjektívre hangolt kantátáját s egy jobb sorsa érdemes ember kétségbeesett jajkiáltását.(Benke László: Sértők és sérültek. Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2000. Ára 1380 forint)
A Patrióta kiderítette, mit gondolnak a magyar nők Magyar Péterről - videó