Fekete erdők Vasban

Úgy hírlik, egyre több karácsonyfatelep kerül külföldi tulajdonba Vas megyében. Száz hektáron fölüli területekről szól a fáma, amelyeket hol szabatos haszonbérleti megállapodással, hol zsebszerződéssel vesznek birtokba. S bár a karácsonyfaüzlet csupán kiegészítő kereset a kisgazdálkodóknak, a nagyüzemi méretekben termelő osztrák, német, holland „telepesek” könnyedén kiszoríthatják őket a piacról.Aki kóborolt a Kőszegi-hegység szelídgesztenyéseiben vagy az őrségi gyepűvidék matuzsálemi korú tölgyligeteiben, fenyveseiben, megértheti, honnan ered a megyelakók erdőkultusza. Kifogástalan vadászéttermek, vargányahalmok a piacon kora ősztől, télen nagyszabású karácsonyfavásár, nyáron becsületkasszás szamóca- és szederkínálat minden kapualjban – gyakori látvány ez Kőszegen, Szombathelyen és más, környékbeli városokban. Vasnak egyik legnagyobb természeti kincse, évszázados megélhetési forrása a ma 91,7 ezer hektárnyi erdő. Míg az ország területének erdősültsége csupán 18-19 százalék, addig Vas megye 28 százalékát borítják fenyvesek (az összerdő 43 százaléka), tölgyesek (20 százalék körül) és akácosok (14 százalék). A látszólag idilli helyzet azonban gondokat tartogat.Az erdősítési program kudarcai, a félig vagy alig legális külföldi birtokszerzés és a karácsonyfaüzlet problémái nehéz szimbiózisban élnek egymással. Ám ahhoz, hogy utat lehessen törni ebben a zegzugos vadonban, a kárpótláskor szétesett, mezőgazdasági termelésre jelenleg kevéssé alkalmas erdőbirtokviszonyokat kellene elsőként fölülvizsgálni. Az erdősíthető területek mind magánkézben lévő szántók, amelyekből sok parlagon van, mutat rá dr. Pethő József, a Szombathelyi Erdészeti Rt. vezérigazgatója. Tíz éve a határ nagy része megműveletlen, ami természetvédelmi és egészségügyi szempontból egyaránt káros, hiszen a gaz fölfalja a nemes növényeket, a falvak körüli területeken pedig mindenütt parlagfűtenger hullámzik.Nem könnyű meggyőzni az embereket arról, hogy hasznuk származik az erdősítésből, fejtegeti Pethő, mert ez a haszon távlati: nem ők, nem is fiaik, hanem legkorábban az unokák fogják learatni egy tölgyerdő „gyümölcsét”. És bár a telepítés költsége állami támogatással nullszaldós – az Erdészeti Szolgálat hat-hét év után erdőként venné át a kisgazdálkodók ültetvényeit –, a normatív támogatásra nincs jelentkező Vas megyében, nem igazán működik nálunk az erdősítési program. Először is körültekintően fel kellene mérni a betelepíthető területeket, átfogó nemzeti erdőtervet készítve, amely szabályozná, hogy a tulajdonos milyen fafajokat ültethet. Minden talaj az erdősítésre sem alkalmas. Sokszor természetvédelmi aggályok merülnek fel: a jövő tavasszal megalakuló Őrségi Nemzeti Parkban például őshonos fafajok újratelepítésére törekednek majd a fenyő helyett, ami a szélsőséges termőviszonyok között gondokba ütközhet, véli a vezérigazgató.Az erdőgazdálkodás a legkörnyezetkímélőbb termelési forma, mert nem igényli a vegyszeres beavatkozást, jelzi dr. Markovics Tibor, a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóságának igazgatóhelyettese. Az erdőgazdasággal szakmai egyeztetéseket folytatnak, s kívánatosnak tartják a parlagterületek beerdősítését, s talán csak ott lehetnek konfliktusok a telepítés során, ahol értékesebb gyepek ölelnek körül nadrágszíjparcellákat – ám erre még nem volt példa. Szemléleti eltéréseink inkább a gazdákkal vannak, mert amíg az igazgatóság az őshonos, lassabban növekvő erdőkre, például a tölgyesekre összpontosít, a gazdálkodók a rövid vágásfordulóval kezelhető, így hamarabb hasznot hajtó akácot, nemes nyárast, feketefenyőt ültetik.Az őrségi parasztember sosem tudott megélni az erdő nélkül, int a faluhatár felé Szakály József őrimagyarósdi kistermelő. Az erdő takarékbetétkönyv, aki nem úgy gazdálkodik vele, ahogy illik, az ráfizet. Az erdő melletti parlagot be kellene telepíteni, ismeri el Szakály, ám ha az egész Őrséget beerdősítik, fogalmam sincs, hogy ötven évig miből fog megélni. Nincs nagypolitikai elképzelés az őrségi parasztságról, mindent befásítanának, mondván, hogy ez a föld másra úgysem alkalmas, pedig az erdőkkel már így is túl közel hozták a vadakat a faluhoz: a vaddisznók mindent föltúrnak, a szarvasok lerágják a hajtásokat, képtelenség bármit is termelni. Elviselhetetlen a vadkár, nem volna szabad többet ültetni, sőt a szántókat, mezőket is megtisztíthatnák, vélekedik Szakály József. A környező erdők elhanyagoltak, tönkrementek, mert a sokszor távoli vidékeken élő tulajdonosokat semmi sem kötelezi a rendezésre, másrészt pislákol még a régi félelem, hogy a hatalom bármikor visszaveheti a földeket. Ugyanakkor nagy a bizalmatlanság a leendő nemzeti parkkal szemben is: a tájékoztatás elmaradt, nem lehet tudni, milyen korlátozások várhatók.A gazda szerint mégis óriási volt a szemléletváltozás az utóbbi tíz évben: az őrségiek kezdik megbecsülni földtulajdonukat, lassacskán rendbe teszik az erdőket – mondja Szakály. Csak helyben vásároltak földeket, mert amit családi körben nem tudtak átfogni, azzal nincs mit kezdeni. Apáik sosem gazdálkodtak távol a falutól, az utódoknak is így kell megélniük: aki nem találja helyben a boldogulást, az a tizedik falu határában sem fogja. A rendszerváltozáskor nem állhattak helyre az eredeti birtokviszonyok az Őrségben, felhígult a tulajdonosi réteg, amint különféle kárpótlási spekulációkkal vagy az elszármazás miatt nem helybéliek jutottak jelentős területekhez, fűzi hozzá Györke Gyula bajánsenyei szövetkezeti elnök. Ahol tisztázatlanok a területhatárok, a tulajdonviszonyok, ott nem alakulhat ki művelési közösség sem, másrészt az elöregedett lakosság nosztalgiából képes akár az egész nyugdíját is elgazdálkodni a haszon minden reménye nélkül.Az erdősítés egyik legfőbb kerékkötője a kárpótlással elaprózott birtokrendszer. Amióta kikerültek az erdők a nagyüzem gondozásából, gyakorlatilag megállt az őrségi erdőgazdálkodás, mondja Jakosa Tihamér is, az őriszentpéteri Őrségi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke. Szövetkezetük megpróbálta újból kezelésébe venni az erdőket, ám a kistulajdonosok nem hajlottak rá: kevés a haszon, sok a munka, szigorúak az előírások. A bizonytalan birtokviszonyok miatt ugyanakkor sokan lopják a fát, üzérkednek vele. A magánkézben lévő erdők a tíz év alatt lezüllöttek, be sem indult sok helyen a gazdálkodás – a fő gond, hogy valójában nincs felügyeletük az erdőknek, vonja le a következtetést a szövetkezeti elnök.A felügyelet és a szabatos nyilvántartás hiányával függ össze a Vas megyei karácsonyfahelyzet is. Az őrségi országutakról jól rálátni a számtalan keskeny, csenevész karácsonyfatelepre, amelyek sokszor hol parlagterület, hol gondosan művelt szántóföldek kellős közepén éktelenkednek. Az elgazosodott, kiöregedett fenyősávokat elmulasztották idejében kitermelni, így néhány év múlva a nyílt területbe ékelődve terjeszkednek majd a fenyőerdők. Nézzen csak körbe, sóhajt Szakály József: a határ lelkét is beültették karácsonyfákkal, abból pedig többé sosem lesz termőföld. Nem az a baj, hogy boldog-boldogtalan karácsonyfát telepít, hanem hogy sorsukra hagyják az ültetvényeket. Régen az őrségi paraszt nem foglalkozott karácsonyfával, mindössze harmincéves tevékenység ez, mondja a gazda, de mára eljutottunk odáig, hogy az elhagyott karácsonyfások szomszédságában nem lehet szántani-vetni: vadak járnak benne, árnyékol, hófujat van mellette.Egyre több őrségi, szombathelyi kistermelő panaszkodik, hogy bealkonyult a karácsonyfaüzletnek a temérdek kísérletező miatt: a szombathelyi piacot a karácsony előtti héten ellepik a helyi és környékbeli faárusok, hajnalonta komoly harcok folynak a helyekért, miközben egymást alullicitálva próbálnak túladni fenyőiken. A szombathelyi karácsonyfaár mindig töredéke a pestinek; aki pedig lábon adja el portékáját a nagykereskedőknek, a hétköznapi lucfenyő méteréért nem számíthat száz forintnál többre. A kárpótlás során kiszélesedett a piac, a fölbomlott termelőszövetkezet több száz hektáros karácsonyfatelepeit részarányban megkapták a tagok – sokan így akartak gyorsan, könnyen meggazdagodni. Régen mindenki nyakló nélkül ültette a lucot, mondja dr. Pethő József, ma már a piac szabályoz: egyre inkább a nemes fenyőkre, a jegenyefélékre, a douglasra van igény. A kistermelők egyetlen esélye, hogy átálljanak ezekre a kényesebb, de jól jövedelmező fafajtákra.Az erdészek azt kifogásolják a karácsonyfa-telepítésben, hogy a gazdák nem veszik figyelembe az évszázados vadváltókat, elkerítik az itatóhelyeket, óriási károkat okozva az ökológiai egyensúlyban. A megélhetést biztosító termeléshez nem elegendők a széttagolt, hevenyészetten beültetett kis területek, hanem több száz hektár kellene, amelyet vetésforgóval művelnek, ám ehhez komoly befektetésre van szükség. A nagyobb vállalkozások minőségi, egzotikus fákat nevelnek, folyamatosan vágják, gondozzák a telepet, megtalálják az értékesítési kapcsolatokat a nagy bevásárlóközpontokkal, és lassan kiszorítják a kistermelőket. Talán ez a dolgok rendje a magángazdálkodást még mindig fukaron támogató, keservesen toleráló magyar mezőgazdaságban, valamint a kistermelői rétegben, amely sok esetben híján van a korszerű agrárismeretnek és gazdálkodási elképzeléseknek. Előbb-utóbb beáll a „valószerű” egyensúly.Ám ezt a mérleget kissé pontatlanná teszi egy nehezen földeríthető tényező: az illegális külföldi tulajdonszerzés, esetünkben az osztrákoké és németeké, akik tovább ronthatják az egyéni gazdálkodók piaci esélyeit. Nincs ebben idegenellenesség, tisztán üzleti szempontokról van szó! A karácsonyfázás többnyire kiegészítő jövedelem, alkalmas téli munka a gazdálkodóknak, semmi több – a veszély inkább a lopakodó tendenciában és az arányokban rejlik.Annak idején a kárpótlási földárverések jellemző mozzanata volt, hogy tolmácsa, ügyvédje segítségével külföldi vállalkozó emelt a magasba 100–150 tárcsát. A jogos tulajdonosoktól megvásárolt kárpótlási jegyekkel, a kárpótlandók nevének fedezetében így akár 100–150 részt birtokolhatott az adott helyrajzi számú területből. A kárpótlási spekuláció másik közismert formája a nagy termelőszövetkezetek felbomlásához kapcsolódott: a hírre azonnal ellepték a környéket a földeket fölvásárló strómanok, az igazi tulajdonos, a külföldi befektető azonban mindig bérlőként jelent meg a papírokon. Ekkor születtek a zsebszerződések.1994. június 30-ig országosan körülbelül 60 ezer hektárhoz jutottak külföldi gazdák törvényes úton, míg árnyékban marad becslések szerint 300–400 ezer hektár illegálisan szerzett terület. A nyugat-dunántúli határmegyékben, Zalában, Vasban, Győr-Sopronban mintegy 3200 külföldi vett földet, Vas megyében a 150 ezer hektár szántóból ez mintegy 30 ezret, a terület egyötödét érinti. Pontosan nem tudni, hogy a Magyarországon bejegyzett, magyar–külföldi vegyes gazdasági társaságok közül melyek kötöttek törvényes haszonbérleti, -élvezeti szerződést, és melyek fedőszervezetek csupán. Hiába gondoskodnak a megfogalmazásáról ügyvédek, a zsebszerződést ritkán húzzák elő. A jogszabályok megkerülésével kötött szerződéseknek nincs jogi garanciájuk, figyelmeztet egy szombathelyi ügyvéd, hozzátéve, hogy őt is többen megkeresik efféle igényekkel. Több megoldás is lehetséges: magyar természetes személy nevére vásárolnak földet, mezőgazdasági haszonbérleti szerződést kötve vele 99 évre – holott a jogszabály csak tíz évet engedélyez. Ha közben meghal a magyar fél, korántsem biztos, hogy az örökösök meghosszabbítják a megállapodást.Másik lehetőség a magyar tulajdonos végrendelkezése, ettől az osztrák gazda megnyugszik, mondja az ügyvéd, megfeledkezve arról, hogy a végrendelet mindig visszavonható, csak az utolsó érvényes belőle. Szokás még dátum nélküli, előre kitöltött adásvételi szerződést fogalmazni, amely a uniós csatlakozáskor legalizálódhat, a vételárat pedig kölcsönszerződéssel fedik le. A külfölditől fölvett kölcsön azonban jogilag megint csak aggályos, mivel ahhoz devizahatósági hozzájárulásra lehet szükség. Jogi garancia híján akkor lesz bonyodalom, a külföldi befektető akkor ébred rá kiszolgáltatottságára, ha közte és a magyar partner között megromlik a viszony, és a törvényes haszonbérlet tíz éve is lejár. Mivel tavaly óta egy hektárnál nagyobb földeknél rá kell vezetni a tulajdoni lapra a bérlő, a használó nevét is, kiderülnek a turpisságok, vélekedik az ügyvéd.A zsebszerződések ellen egyelőre reménytelen védekezni, jelenti ki Tóth Istvánné, a Vas Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője. Hogy ilyen szerződések vannak, az nem vitatható, ám hogy mekkorák az arányok, nem tudható. A jelenleg is parlagon lévő területek nagy része külföldi kézben van, ezeket telekspekulációs célból szerezték meg. A magyar kisgazdálkodókat ugyanakkor hátrányosan érinti a külföldi bérlők jelentkezése, hiszen fölsrófolják az árakat. Vásárlókként főként az osztatlan közös tulajdonokra hajtanak rá, és ha egy-két tulajdonos makacsul ragaszkodik területeihez, villámgyorsan ellehetetlenül, mert az egy-kétezer négyzetméteres törpebirtokok már senkinek nem kellenek. Végső soron a legkiszolgáltatottabb rétegtől szerzik meg a legkönnyebben a birtokot a külföldiek, mert még nincs ára a földnek, nem alakultak ki a rendes piaci viszonyok, summázza a helyzetet a hivatalvezető. Összességében nem szerencsés, hogy a magyarországi földek igen alacsony árakon, idő előtt kerülnek el a gazdáktól.Az osztrák bérlők Vas megyei jelenlétének természetesen vannak pozitívumai is: egyes magas színvonalon termelő gazdák jó példával járhatnak elöl a szétzüllött falugazdálkodásban, munkahelyet biztosíthatnak a helybelieknek, ugyanakkor jót tesznek a máskülönben parlagon heverő földekkel. Az Őrség elöregedett falvaiban a szóbeszéd szerint itt-ott még ingyen is adtak volna területeket, hogy felszabaduljanak a művelési kötelezettség alól. A fokozatosan nyaralóövezetekké alakuló kistelepülések, mint például Hegyhátszentmárton, Ispánk, Viszák stb. magukon viselik az igényes felújítók keze nyomát, akik sokszor a dózerektől kímélik meg az öreg parasztházakat. Más kérdés, hogy mi lesz a sorsuk ezeknek a falvaknak, amikor kihal vagy végleg kitelepül az őslakosság...A Szombathely mellett fekvő Nárai határában ugyanakkor friss karácsonyfa-telepítésekre bukkanunk. Nehezen bizonyítható, de köztudomású, hogy osztrák tulajdonú, zsebszerződéses ültetvények ezek. Zala megyében már 400 hektár körüli külföldi karácsonyfásról beszélnek. Nagy területeken dolgoznak, komoly tőkével rendelkeznek, gépesítettek, nemes fákat termelnek magyar piacra – egyre terjeszkedve az amúgy sem rózsás karácsonyfaüzletben. A külföldi milliomosok megvetették a lábukat Vasban és Zalában, hangsúlyozza Major István szombathelyi karácsonyfa-termelő, sőt a múlt karácsonykor Zala megyében az osztrákok már eladható méretű fákkal jelentkeztek. A kispénzű őrségi gazdálkodók lehúzhatják a redőnyt, kisegítő keresményüktől fosztják meg őket a nagy fatelepek, komolyan veszélyeztetve ezzel megélhetésüket.A versenyhelyzet adott tehát, de egyenlőtlenek az esélyek. Aki a vasi pagonyokba