Kezdődik elölről

A sikertelen rádióelnök-választás Magyarországon nem számít újdonságnak. Talán meg is lepődtünk volna, ha a civil szervezetek képviselőiből és a kormánypárt delegáltjaiból álló kuratórium tagjai közös szándékkal az elnöki székbe emelték volna Marinovich Endre közgazdászt, Antall József egykori kabinetfőnökét, aki a legutóbbi időkben a Külkereskedelmi Főiskola tanára volt. A beavatottak bizonyosan tudják, ki „találta ki”, hogy Marinovich elnökjelölt legyen, hiszen eddig nem került nyilvánosságra semmiféle kapcsolata a rádiós szakmával. A történet mégis szépen indult. Úgy tűnt, végre elérkezett az a pillanat, amikor mindenki belátta: a közrádió nem maradhat tovább legitim vezetés nélkül, szüksége van arra, hogy ne egy ügyvezető, hanem komoly jogosítványokkal rendelkező elnökség hozza meg a normális működéshez és a továbblépéshez szükséges döntéseket. A hírek tehát arról szóltak, hogy Marinovich pályázata – és természetesen személye – a négytagú kormánypárti kuratóriumi elnökség és a többségében baloldali és liberális kötődésekkel rendelkező civil kurátorok számára is elfogadható. Ezek után már gondmentesnek tűnhetett a csütörtöki szavazás.Nem lett az.Most, hogy egy komoly jelölt elvérzett, ismét előveheti mindenki a már unalomig hajtogatott politikai érveit. Az ellenzék jöhet a „csonka kuratórium egy szem jelöltje” fordulattal, de felhangozhat az a kérdés is: kinek áll érdekében, hogy a Magyar Rádiónak ne legyen elnöke?A válasz egyszerűen és bonyolultabban is megadható. Mondhatnánk úgy is: keresd a nőt, hiszen első pillantásra úgy tűnhet, hogy a Kossuth adó főszerkesztője, Kondor Katalin az elnökválasztás alfája és omegája. Miatta kért rendkívüli találkozót a Mazsihisz-kurátor és az egykor a rádióelnökségre aspiráló Simkó János szervezésében a közrádió munkatársainak egy köre, amelyet az intézményen belül „kemény magként” szokás emlegetni. Igen ám, de Marinovich Endre ezen a találkozón éppúgy nem árulta el, hogy kívánja-e Kondort az alelnöki székbe ültetni, mint ahogy a hírek szerint a kétórás meghallgatása során a kurátorok előtt sem óhajtott erről nyilatkozni. (Úgy tudjuk, más alelnökjelöltje volt.) E diszkréció lehetett a veszte? Akik a politikai életben és a közrádión belül tartanak attól, hogy Kondor Katalin a rádió legfelső vezetésének tagja lesz, bizonyosan tudják azt is, mi a félelmük oka. Kétségtelen: az adófőszerkesztő makacsul szeretné elérni, hogy a közszolgálati rádió pártatlan és kiegyensúlyozott legyen, ne lengjen ki se jobbra, se balra.Ám túlságosan egyszerű lenne, ha valóban Kondor személyén múlna a Magyar Rádió sorsa. Nagyobb játszma ez, nem néhány aggódó rádiós, vagy néhány botcsinálta, hamarosan távozó civil kurátor huzakodása. Az utasítások nyilvánvalóan magasabbról érkeznek. Mert a szállongó hírek éppen arról szólnak, hogy a rendkívüli találkozóra összegyűlt rádiósok, akik csak megnyugtatásra vártak, szívesen vették volna, ha Marinovich Endre kerül az elnöki székbe (hiszen kaphatnának az ő szempontjukból rosszabbat is). A civil kurátorok kezét tehát nem ők fogták le, hanem inkább azok a politikai erők, amelyek most feltűnően hallgatnak. És csak a kuratórium csonkasága miatt aggódnak, a közrádió sorsa nem aggasztja őket.Hamarosan új civil kurátorokat sorsolnak. Az eredmény a véletlenen múlik. És akkor ismét megindulhat az osztozkodás.