Ami a világhálón virágzik

Amíg a világháló könyvesboltjaiba mind gyakrabban térnek be a kissé konzervatív és gyanakvó természetű könyvbúvárok is, valósággal elképzelhetetlen, hogy az antikváriumok törzsközönsége átcsábuljon a virtuális világba. Miképp pótolhatnák a böngészés kalandjait, a régi fóliánsok poros illatát s a csevegést az antikváriussal az elvontan távoli internetes régiségkereskedések, vélekedhetnének ők. Hová lenne a könyvgyűjtés bensőséges hangulata, otthonos miliője? Úgy tetszik azonban, az antikváriumok közönsége korántsem ennyire aggályoskodó. Akadnak virtuális kereskedések, amelyek megvetették lábukat a piacon, sőt a rohamosan növekvő érdeklődés miatt terjeszkedni kénytelenek – fittyet hányva a világhálón nem túl sikeres könyvesbolthálózatok gondjaira. A Virtuális Antikvárium (www.virtantiq.com) három bölcsész vállalkozása.– Nem volt illúziónk arról, mit taksál a bölcsészdiploma a munkaerőpiacon – fejtegeti Veláczki Erna, az on-line bolt egyik alapítója. – Alaptőke nélkül, filléres beruházással – egy kisebb számítógép vásárlásával – vágtunk bele, alaposan rácáfolva az e-businessben uralkodó szakvéleményekre, amelyek sokmilliós induló befektetést irányoznak elő. Reklámra sem fordítottunk semmit, logisztikai hátterünkre pedig jellemző, hogy a raktárt egyikünk lakásában alakítottuk ki, és a megrendelt köteteket magunk szállítjuk házhoz. Mindent a saját kezünkben tartunk.A régi könyvek internetes vadászata nem sokban emlékeztet a hagyományos bolti lapozgatásra. A vásárló rendelhet a honlap folyamatosan frissülő kínálatából, akár más on-line áruházakban. Ám több szerencsével jár, ha elektronikus postaládáján, a két-három naponta érkező könyvlistákon tartja a szemét, villámgyorsan lecsapva a ritkaságokra. A búvárkodásnak ez a közvetett formája, részben az internet böngészési kultúrájának köszönhetően, mégis egyre több hívet toboroz. Feltűntek szép számban a számítógép-használó yuppie-k is a vásárlók között, akik a klasszikus irodalmat értéktételként kezelik, mondja Veláczki Erna. Szőke nők a recepcióról, plazák kereskedelmi osztályáról Vonnegutot vesznek, mert az mindig jól jön, de melléje kerül egy-egy Genet-drámakötet, filozófiai, klasszika-filológiai munka is, ami már váratlanabb.– Az 1999-es induló állapothoz képest a törzsvásárlói kör megtízszereződött, karácsonykor idénymunkásokat kell fölvennünk, mert már nem győzzük a forgalmat. Minket is meglepett a növekedés üteme, amely lassan szerkezetváltásra kényszeríti a vállalkozást. Kérdés persze, e változás után mennyire érvényesíthető az emberléptékű, személyre szóló antikváriusi szemlélet, és mennyire kell az elgépiesedéstől tartanunk. Vásárlóink igénylik, hogy ne csak kiszállítsuk a köteteket, hanem eszmét is cseréljünk velük, mi pedig ügyelünk arra, hogy adott helyre mindig ugyanaz az antikvárius menjen ki. Mindez roppant fontos, azonban egyre nehezebben megvalósítható.Buka Adrienne, a Fekete Hattyú Antikvárium (www.black-swan.hu) tulajdonosa is hangsúlyozza, hogy olyan virtuális boltot kíván kialakítani, amely a barátságos, kedélyes hangulatú régiségkereskedések légkörét idézi, és ahol – e-mail útján – vevő és eladó beszélgethet is. Klasszikus emberközpontú antikváriumot szeretne meghonosítani a világhálón, ám ő visszahúzódó fajta, nem hirdeti magát, lassan, türelmesen építkezik, megelégedve szűk vásárlói kör toborzásával. Úgy véli, interneten is megőrizhető az intimitás, ám ez igen sok munka, a levelezésen múlik. Az e-mail visszahozta a közéletbe a levélműfajt, lehetővé téve a személyes bizalom virtuális ápolását is.Meglehet, e hagyományos könyves magatartás megőrzésén is múlik a webantikváriumok sikere, mivel így a szellemiség, a magatartásforma nem, csupán az eszköz és a médium változik. Ugyanakkor a régiség-kiskereskedelem másik fóruma, az internetes könyvaukció sem tekinthető éppen eredménytelennek. Az első antikváriumát Szerencsen megnyitó, majd Budapesten és a hálón is terjeszkedő Pogány János, az Abaúj Antikvárium (www.abaujantik.hu) tulajdonosa a hagyományos árveréseknél nyereségesebbnek tapasztalja a virtuális változatot. Itt jóval szélesebb közönség jelentkezik, nem csupán a vérbeli könyvgyűjtők, és magasabbra verik fel az árakat. Előfordult például, hogy az a kiadvány, amelyet három-négyezer forintra tartottak hagyományos aukciókon, az interneten negyvenezret ért. A világháló kedvez ennek a műfajnak, mutat rá Pogány, hiszen gyakrabban rendezhetnek liciteket, folyamatos a bevételük, és meglepő módon a vevők is sokkal becsületesebbek: azonnal elviszik a könyveket. Mivel tíz napig tart a licitálás, már alig várják, hogy kezükbe vegyék a portékát.Különös azonban, hogy minden siker és derűlátás ellenére alig lézeng néhány antikvárium a világhálón. Sem a kizárólag on-line formában működő Virtuális Antikváriumnak, sem Pogányéknak nem kell számottevő konkurenciától tartaniuk. És különös az is, hogy míg a szilárd lábakon álló könyvesbolthálózatok webkereskedései jócskán veszteségesek, addig az antikváriumok a fejlődés dilemmájával küzdenek. Veláczki Erna szerint a hiba ott van, hogy az on-line nagyáruházak ész nélkül költekeznek, és az internetet inkább csak reklámfelületnek használják, nemigen aknázva ki az abban rejlő kereskedelmi lehetőségeket. Pogány János hozzáfűzi ehhez, hogy nagyvonalúbb árakkal óriási forgalmuk lehetne a nagykereskedéseknek, csupán a kiskereskedelmi árrést kellene elengedniük. A világháló antikváriumai mindenesetre egyre virágzóbb üzletnek bizonyulnak, ami nem csupán a virtuális antikváriusoknak jó hír, hanem mindazoknak is, akik az ő jelenlétükben a háló humanizálhatóságának lehetőségét ismerik fel, és megszabadulnának végre internetes mumusaiktól.