Az ötödik kérdés

Nagy az öröm hétfő óta a szocialisták háza táján. Juhász Ferenc alelnök szavaival élve komoly szakmai és politikai sikerként könyvelik el, hogy az Országos Választási Bizottság hitelesítette népszavazási kezdeményezésük négy kérdését.Hogy mennyiben nevezhető szakmainak az, amit a Köztársaság téren sikerként értékelnek, annak megítélését ne kapkodjuk el, hiszen nagy a valószínűsége, hogy ehhez az Alkotmánybíróság mondja majd ki a végső érveket.Azt egyébként, hogy mennyire nem egyértelmű a kérdések megítélése, mi sem bizonyítja jobban, hogy hosszas vita után, hat szavazattal öt ellenében döntött a hitelesítés mellett a bizottság. Talán egyszer majd azt is megtudjuk, mi suhant át annak a parlament által választott bizottsági tagnak az agyán, aki miután végig a kérdések egy részének alkotmányellenességéről szónokolt, sőt formai kifogásokat is emelt a kezdeményezéssel szemben, egyszer csak megvilágosodott, és igennel szavazott. Az viszont egyértelmű, miért érzik politikai sikernek a szocialisták, hogy a népszavazás ötlete elindult a megvalósulás útján. Hosszú ideje nem sikerült ugyanis nekik semmi. Kovács László pártelnök egyenesen arról panaszkodott, amikor visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, hogy hiába talált ki bármit a kormány lejáratására, hiába hozta egyre előrébb a választási kampányt, a sajtót semmi más nem érdekelte, csak a kormányfőjelölt személye.Megkapta hát a sajtó Medgyessy Péter képében a jelöltet, ám a kampányt ettől még folytatni kell. Program hiányában pedig úgy tűnik, a szocialisták a népszavazást teszik meg legfontosabb kampányfogásuknak. Ebből a nézőpontból érezhetik úgy, mintha a választási bizottság döntése az ő malmukra hajtaná a vizet.Szerintem mégis korai az öröm a baloldalon. Mert tételezzük fel, hogy az Alkotmánybíróságon is átcsúszik a négy kérdés, amelyekről tudva levő, hogy még a jelenlegi kormányfő is igennel válaszol valamennyire. Az MSZP összegyűjti a szükséges aláírásokat a népszavazás kiírásához, és eljön a nagy nap. Mivel a legutóbbi három népszavazáson átlagosan negyven százalék körüli volt a részvétel, feltételezhetjük, hogy a választópolgárok felét most sem hozza majd lázba a kezdeményezés. Aki pedig elmegy, az majd igennel szavaz. Minekután föltehető az ötödik kérdés: és akkor mi van? A következő kormány eltörli a sorkötelezettséget, fölállítja a hivatásos önkéntes hadsereget. Aztán odahat, hogy a közoktatás keretein belül kapjanak gyermekeink olyan nyelvtudást, ami elegendő a nyelvvizsga letételéhez. Aki mégsem tud levizsgázni, annak a kormányfő is beír az ellenőrzőjébe. Közben a nyugdíjasoknál külön fogyasztói kosarat alkalmaz az infláció kiszámolásánál, és még jobban garantálja a Munka Törvénykönyvében a heti két pihenőnapot, ami egyébként is garantálva van. A következő kormány. Amelynek nem tudni, hogy lesz-e egyáltalán szocialista tagja. Ha nem, akkor kárba veszettnek kell majd tekintenünk az egész kampányfogássá züllesztett népszavazási kísérletet. Hiszen a választási küzdelemben eséllyel induló pártok a föltett kérdésekre adandó válaszokat a programjukban amúgy is szerepeltetik. A programokat pedig demokratikus országokban az országgyűlési választásokon szokásos megméretni.