Harc a multik módszerei ellen

A magyar élelmiszergyártók többsége úgy érzi, hogy a beszerzési társulásokban működő nagyáruházakat és boltláncolatokat fenntartó, hazánkban megtelepedett multinacionális nagyvállalatok különböző címeken, különböző összegeket préselnek ki belőlük, de nehezményezik a 60, esetenként 180 napig is elhúzódó fizetési határidőket is. A termelők és a kereskedők között a jövedelemmegosztási kérdésekben megkezdődtek a tárgyalások. Azt, hogy „feszültség van”, immár a nagykereskedőket és multikat tömörítő Országos Kereskedelmi Szövetség is elismeri.Belistázási ár, boltnyitási hozzájárulás, polcpénz, kontingens-levonás és akciók – ilyen címen merülnek fel „váratlan” kiadások a beszállítóknál, az eredeti szerződésekhez képest – magyarázta el lapunknak egy csokiüzemet működtető hazai termelő, aki szerint egy magyar élelmiszer-feldolgozó a korábban lefixált ár 10-15 százalékát „veszíti” el így évente, átlagosan.A multiknak szállító magyar gyártók tehát külön fizetnek a termékek regisztrációjáért, általában 50 ezertől egymillió forintig, továbbá azért, hogy portékájuk az üzletben ne a legeldugottabb helyre kerüljön, ha pedig a termékből több kel el a lekötött mennyiséghez képest, úgy kapásból árcsökkentést hajt végre a termelő. A boltnyitási hozzájárulás azt jelenti: azért kell fizetni, mert a nagykereskedőnek újabb egysége nyílik, ahol is majd forgalmazza az árut. A felsoroltakon túl a legnagyobb kiadást kétségkívül az akciók jelentik, amikor is a multik – évente négyszer-ötször – úgynevezett bevezető áron kínálják az árukészletet. A lapunknak nyilatkozó gyártó szerint minimum egymillió forintot kell lepengetni azért, hogy a produktum bekerüljön a forgalmazó cég reklámkiadványába. Az említett tételek, a belistázási ártól kezdve, a boltnyitási hozzájárulásán keresztül a kontingenslevonásig, éves vonatkozásban tehát megcsapolják a termelők által kért árat. Az általában nem túl nagy tőkeerejű magyar vállalkozások kifogásolják a fizetési határidőt, amely 60 naptól akár 180 napig is elhúzódhat, ez pedig padlóra küldi még a közepes cégeket is. Az Európai Unióban ez maximum 30 nap.A kialakult piaci körülmények miatt azonban a hazai üzemek továbbra is kénytelenek vállalni a szállításokat, mert a sarki fűszeresbolt megrendeléseiből nem lehet megélni, ugyanakkor a multik módszerei ellen elkezdődött a harc – tette hozzá a neve elhallgatását kérő csokiüzem tulajdonosa, aki elmondta, hogy a jövedelem-megosztási vitában az Alkotmánybírósághoz fordulnak.Lapunknak a témával kapcsolatosan Varga Mónika, a Tesco Globál Áruházak Rt. PR-menedzsere elmondta, hogy a Tescónak szállító cégekkel olyan szerződéseket kötnek, amelyben minden kondíciót lefektetnek, így nem éri meglepetés a termelőket. Ennek feltételrendszere azonban üzleti titok – tette hozzá.Azt, hogy immár évek óta feszültség van a termelői és kereskedői oldal között, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) elnöke, Házi Zoltán is elismeri, aki hangsúlyozta, hogy a jövedelemmegosztási vitában és a kialakult módszerek kapcsán tárgyalásokat kezdtek az Élelmiszeripari Feldolgozók Szövetségével. Házi szerint azt kellene alaposan megvizsgálni, hogy a nagykereskedők és a multinacionális vállalatok visszaélnek-e gazdasági erőfölényükkel, mert a versenytörvény csak ekkor ad lehetőséget a „beavatkozásra”.Jelenleg három nagy beszerzési társulás működik az országban: a Metro és a Spar által alapított Mespa, továbbá a Csemege–Cora– Profil „szövetség”, illetve a magyar CBA– Hunniker üzleti összefogás. Az élelmiszer-kereskedelemben évente átlagosan nettó 1500 milliárd forint forgalom van, ebből hozzávetőleg ezermilliárdot tesznek ki a beszerzések, de még így is 500 milliárd jut a kereskedelemnek. Házi Zoltán úgy tartja, a sokszor jogos termelői panaszok ellenére extraprofit így sem realizálható ebben az ágazatban.